Négy éve a saját magához képest meggyengült Fidesz várta az október 23-ai ünnepséget. A 2010-es választásokon 2,7 millió szavazója volt, ami 2012-es közvélemény-kutatások szerint (az év első tíz hónapjának adatait átlagoltuk az összes intézet mérése alapján) 1,9 millió szavazóra csökkent. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy ez a szám azokat mutatja, aki a teljes népességen belül választanák a Fidesz-KDNP-t, valójában nem lehetett tudni, hogy ténylegesen mennyien mennének el közülük szavazni. Nem tűnt irreális becslésnek, hogy akár 1 millió választót is veszíthetett a kormánypárti oldal két év alatt.
Az ellenzéki oldal nem csak tartósan kétpólusúvá vált (Jobbik és a baloldali-liberális pártok), hanem a balszárny tovább töredezett. Ez október 23-a előtt lényegében az MSZP-t és a Demokratikus Koalíciót jelentette, aamelyek a teljes lakosság körében 1,2 millió szavazóval rendelkeztek. Ez valamelyest előrelépés volt 2010-hez képest (1 millió alatt voksoltak az MSZP listájára), de nem volt reális a választások ilyen formán történő megnyerése. Ezt a problémát akarta volna megoldani a Bajnai Gordon nevével fémjelzett mozgalom, amely október 23-án bontott zászlót, a Haza és Haladás egyesület, a Milla (Egymillióan a magyar sajtószabadságért mozgalom) és a Szolidaritás összefogásából jött létre. Céljuk a magukat demokratikus ellenzéknek nevező erők összefogása lett volna. A harmadik pólus a Jobbik volt, amelynek a 2010-es szavazó tábora kissé csökkent. A választásokon begyűjtött 855 ezer voks a kutatások szerint 2012-re leolvadt 800 ezer szavazóra. Az LMP lehetőségei a helyben járásban látszottak. A 2010-es 384 ezer szavazója nagyjából 2012-ben is megmaradhatott.
A mostani adatok azt mutatják, hogy 2,3 millió szavazó lehet a kormányoldalon. Természetesen választási szituációban ez a szám valamelyest változhat, hiszen nem minden pártpreferenciával rendelkező megy el szavazni, és a bizonytalanok/rejtőzködők között is lehet olyan, aki a Fideszt választaná. Ez továbbra is jóval kevesebb, mint 2010-ben volt, de valamelyest nagyobb, mint két éve a választásokon. A Jobbik 12 százalékos átlagtámogatottságával 1 millió szavazónál jár, ami megegyezik a két évvel ezelőttivel, miközben a bal/balliberális pártok elaprózták egymás között a szavazóikat (MSZP: 10, DK: 4,7, Együtt: 1,3, PM: 0,4 százalék), amelyek ha összeadódnának, akkor 1,3 millió szavazót tennének ki. Ez lényegében a 2014-es szintnek felel meg. Azzal együtt, hogy az LMP is inkább veszített támogatottságából.
Négy éve a baloldali/balliberális pártoknak október 23-a új lendületet adott. Bajnai visszajövetele a politikába, a Fidesz tanácstalan kormányzása, a gazdasági problémák azt mutatták, hogy komoly gondjai lehetnek a kormányoldalnak. Ezt a lendületet mutatja, hogy 2013 első félévében a demokratikus ellenzéki pártok (LMP-t nem számítva), már 20 százalékos támogatottsággal álltak a teljes lakosság körében. Ugyanakkor a Fidesz érzékelte az előtte álló nehézségeket, és 2012 év végén elővette azt a rezsicsökkentést, amely a választók számára a kormányzás szimbólumává vált. Így ők is képesek voltak 2013 első félévében 320 ezer szavazót visszaszerezni. Ezzel elvette az ellenzék lendületét, amely már csak hatalomtechnikai vergődéssé változott a 2014-es választásokra.
Az idei október 23-a aligha ad új lendületet az ellenzéknek. Érezhetően nincsen kész az a technológiai és politikai modell, amivel ráfordulnak a 2018-as választásokra. Ennek a modellnek az alapkérdése, hogy „anti-Orbán” szavazás lesz-e, azaz a választókkal elfogadtatják-e, hogy egyetlen cél van: Orbán Viktor és a Fidesz leváltása. Kérdéses, hogy van e olyan technikai megoldás, amely révén a Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP, valamint a kisebb baloldali/balliberális pártok szavazóit egyszerre lehet megmozgatni. Erre most október 23-án biztosan nem kapunk választ. Az sem látható előre, hogy a migránsválságon túl van-e, akar-e a Fidesz jóléti ügyekkel előjönni 2017 első felében. Ez ugyanis megtörheti az ellenzéket, és ismét tragikomédia lehet az összefogási kísérletekből. 2012 októberében a Fidesz tudta, hogy ha nem változtat, akkor az ellenzék be is foghatja. Most nyilvánvalóan nincsen rajtuk ilyen nagy teher, de a politikában veszélyes lehet az elkényelmesedés is.
