Előfizetés

Sínes történet

Nagyon durcás Tarlós István, budapesti főpolgármester. Összekapott már a 3-as metró felújítása és a metrópótló busztender ügyében civilekkel, szakértőkkel, Orbán csúcsminiszterével, legutóbb a Közbeszerzési Döntő Bizottsággal (KDB). A főváros első emberétől, aki saját bevallása szerint kültelki grundokon nőtt fel, a maga nyers modorában mindenki kapott hideget-meleget. Legutóbb a KDB-vel gyűlt meg a baja, mert a bizottság elmeszelte a főváros által kiírt busztendert. Az indok, hogy a főváros nem jelölte meg mikortól igényelné a metró pótló szolgáltatást, illetve kérnek-e sofőröket is buszokhoz, vagy sem. Ezek bizony hajuknál fogva előrángatott kifogásoknak tűnnek.

Ám nem csak haj, de ló is akad ebben a történetben. Mégpedig állatorvosi, aminek ki is lóg a lába. Látszólag szakmai vita folyt arról, hogy mi a jobb megoldás: buszokat, vagy szolgáltatást vásárolni. Valójában persze csak egy hétköznapi "elmúlthatéves" történet. Fideszes oligarchák, cimborák estek egymásnak a milliárdos üzlet elnyeréséért. A főnök nem ért rá rendet tenni, mert a budapesti fairtási terv végrehajtását ellenőrizte a Városligetben, a Dráva utcában és mindenhol, ahol még állnak azok a nyavalyás növények. Emellett terhelési próbán vett részt a budai várban a Karmelita kolostor erkélyén. Az építmény alatt Lázár János, államtitkárai és más fideszes frontemberek beszéltek a magyar reformok sikereiről, a "migráncs" veszélyről és arról, hogy Nyugat-Európában nincs akkora sajtószabadság mint e honban. Az erkély és a kolostor plafonja nem szakadt le, így a műszaki átvétel megtörtént.

Most éppen ott tartunk, hogy egyelőre sem fővárosi tulajdonban lévő metrópótló buszok nincsenek, sem azt kiváltó szolgáltatás, de hamarosan talán már a 3-as metró sem közlekedik Budapesten.

Nevethetnénk is, ahogy az "urak" igyekeznek kicsavarni egymás kezéből a kislapátot meg a vödröt a homokozóban, ha nem utaznánk annyian a "létezett" szocializmus szellemvasútján.

Így marad közlekedési eszköznek a kerékpár, a gyaloglás, az autó. Esetleg a helikopter.

Forradalmárok búvóhelye a Péterfy pincéjében

Publikálás dátuma
2016.10.21. 07:48
FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából egy napra megnyitották a Péterfy Sándor Utcai Kórház –2. szintjét, ahol a falakon a bujkáló forradalmárok korabeli kézírását, az 56-os sebészeti műtőnaplót és korabeli rajzok eredeti példányait őrzik.

Itt működött egy illegális nyomda is, és itt ápoltak sebesülteket is. Az eseményen felavatták Tóth Ilona szigorló orvos domborművét, Rizmayer Róbert szobrászművész alkotását.

A hangok vonzása és taszítása

Publikálás dátuma
2016.10.21. 07:47
Dresch Mihály FOTÓ: CSIBI SZILVIA
A Gramofon Könyvek sorozatban, a napokban jelent meg Matisz László: A hangok vonzása és taszítása című kötete, amely az első magyar nyelvű jazz-esztétika, így a maga nemében különleges, hézagpótló munka. Matisz gondosan formált esszékben ír az improvizatív zenéről, ami cseppet sem könnyű feladat. 

Könyvét elsősorban azoknak a zenebarátoknak ajánlja, akik nem hátrálnak meg, ha kortárs, kreatív, improvizatív vagy kevésbé ismert „hibridműfajokról” hallanak. Mindez nem jelenti azt, hogy a kötet ne lenne érdekes a klasszikus zenén, illetve hagyományosabb jazzmuzsikán felnőtt olvasóközönségnek.

Matisz így vall erről: „ezúttal a kisebbségben lévő, furcsának számító lelkek pártján leszünk, akikhez amúgy egyre ritkábban szól az összetett érdekrendszerek függőségében létező, hivatalos kulturális elit – pláne a természetes vonzalmaikat, érzékenységüket vagy kreativitásukat is tiszteletben tartva. Megszállottak, mániások is lehetnek, de legfőképpen fiatalok. Ugyanis ők, ha komolyan gondolják, hogy a zene fontos, hogy ez lételem, s mint olyanhoz csak teljes nyitottsággal, ám felelősen érdemes viszonyulni, tele vannak kérdésekkel.”

A kötet szerzője, Matisz László aktív muzsikusként – szaxofonosként és fuvolistaként – elsősorban a jazz és az etnojazz világában vált ismertté. Többek között Szabados György és Pleszkán Frigyes zenekaraiban is megfordult. Zenei szakíróként előbb Miskolcon működött, majd Budapestre költözve számos kulturális folyóirat, zenei szaklap és honlap állandó szerzője lett.

Évekig szervezte a Sziget Fesztivál jazzprogramjait; hosszabb időn át a Fonó Budai Zeneházban dolgozott, illetve a Gramofon jazzrovatának szerkesztője volt. Régóta foglalkozik jazzesztétikával, s több év elmélyült munkájával hozta létre A hangok vonzása és taszítása című könyvet.

Az első fejezet – Zenei viszonyok címmel – olyan fogalmakat jár körül, mint pl. a zenei identitás, a műfaji intimitás, a zenei evolúció és a sztereotípiák; a metakommunikáció, a teljesítmény, a tudás és a szubjektívitás fogalma a kreatív zenében. A második rész – zenei perspektívák címmel – az improvizatív zene legkülönbözőbb esztétikai közelítési modelljeit mutatja be.

Matisz itt elsősorban jazzel és kortárs komolyzenével foglalkozik, de önálló esszékben szentel figyelmet a népzenének, világzenének és például a rock and rollnak is. Különösen értékes forrás a harmadik fejezet (Behangolva – Beszélgetések az improvizációról), amelyben harminckét interjúrészlet kapott helyet. A kötet ajánlását Ittzés Tamás hegedűművész, egyetemi docens, a Bohém Ragtime Jazzband vezetője írta.