Új idők a szigetországban

Az amerikai elnök márciusi havannai útja után a jelek szerint végleg elhárultak az akadályok, hogy Kuba ismét visszakerüljön a jelenbe. A Fidel Castro vezette forradalom győzelme óta ugyanis a karibi szigetország jobbára elszigeteltségben élt. Ha újra indul a több mint ötven éve megállt idő, akkor lehet, hogy eltűnik a sziget legfőbb vonzerejének számító retro érzés. Nem véletlen, hogy egyre több utazási iroda csábítja az utazni vágyókat egy utolsó fotótúrára az utánozhatatlan kubai valóságba.

Ha újra megjelennek az amerikai turisták tömegei, akkor szinte bizonyos, hogy befellegzett az eddigi álmos hangulatnak – vallja Jaime, aki ma még a havannai utcákon vadászik utasokra 57-es Chevyjével. Nem igazán szomorú, ahogyan a kubaiak zöme sem. Az átlagpolgár errefelé egyfajta sztoikus beletörődéssel élte a szocialista hiánygazdaság mindennapjait. Viszont nagyon csábítónak tartják, hogy lehetőségük nyílik egy ennél magasabb színvonalú létre.

Modernizálódás, növekvő árakkal

Az ötvenes évek Amerikájának és a hatvanas évek Szovjetuniójának ez a trópusi keveréke eddig a turizmusban is az egyediségéből profitált. Évente sok millióan érkeztek pusztán azért, hogy eltöltsenek pár hetet a múlt díszletei között, még akkor is, ha ezzel jártak a rendszer adottságaiból fakadó kényelmetlenségek is. Kubában tavaly 3 és fél millió turista járt, de már engedélyezték azt is, hogy a turisták magánházaknál vegyenek ki szállást, s mintegy kétezer új vendéglő nyílt. Mindez jelzi, hogy a turizmusban hatalmas potenciál van, akkor is, ha leszámítjuk a hely hangulatának történelmi egyediségét.

Ráadásul Kubában sem tilos már a mobiltelefonok használata, a roamingszolgáltatást is helyreállították, s a kubai fiatalok is böngészhetnek már a neten. Megnyílt az első amerikai kézben lévő szálloda Havannában és a Sheratont hamarosan mások is követik majd. Az amerikaiak simán használhatják hitelkártyáikat a szigetországban. Karibi körutazásukon a nagy amerikai turistahajók újra kiköthetnek Kubában. Ha pedig megindul az amerikai turisták áradata, aligha lesznek képesek kiszolgálni őket a mai infrastruktúrával.

Mindez most abból érzékelhető, hogy a meglévő hotelek árai duplájára emelkedtek, és jelenleg 300 dollár körül mozog a szobaár. Hiány van idegenvezetőkből, tolmácsokból, s nehézséget okozna a mostaninál nagyságrendekkel több külföldi ellátása is. Kevés a vendéglő, a magánkézben lévő jobb éttermek asztalait hónapokra előre lefoglalták. Nem véletlen, hogy a befektetők és a fejlesztők is egyre jobban érdeklődnek. Nemcsak a szállodaépítésben, vagy az infrastruktúra fejlesztésben vannak hatalmas lehetőségek.

Egy igazi ékszerdoboz: a főváros

Utazás előtt jó azért, ha előre tájékozódunk a kinti viszonyokról, hiszen a – mint minden pártállami rendszerben – itt is lassú és szövevényes a bürokrácia. A szabályok pedig napról napra változnak. Ha valaki Magyarországról szeretne kubai kapcsolatokat kiépíteni vagy vállalkozni, őket a havannai HTCC is támogatni tudja hasznos tanácsokkal, helyismerettel.

A turisták szemével Kuba ma még unikális élményparadicsom. Talán nem véletlen, hogy nagyon sokan utaznak ide, pontosan azért, hogy abban az állapotában örökítsék meg, amilyen talán soha nem lesz többet. Persze, ha valaki nem mozdul ki a kényelmes tengerparti nyugágyból, az vajmi keveset lát azokból a történelmi és természeti szépségekből, amit a sziget kínál.

Havanna egy igaz ékszerdoboz, ahol a látnivalók sokasága mellé igazi Hemingway életérzést kap az ember. Aki ezt egy nap alatt szeretné felfedezni, az bizony hoppon marad. Itt minden helynek és épület nek megvan a maga története, a hozzá tartozó események és személyek teszik élővé. A Vedado városnegyedben levő Plaza de la Revolución a főváros monumentális tere, a közepén magasodó Jose Marti emlékművel. Arról vált világszerte ismertté, hogy Fidel Castro a nagy ünnepeken itt tartott 7-8 órás beszédeket tartott, milliós tömeg előtt. Ha megfordulunk, szembetalálkozunk Che Guevara – a forradalmár és mezőgazdasági miniszter – hatalmas portréjával, mely szinte minden kubai útikönyv ikonikus fotótémája.

A washingtoni Capitolium kisebb méretű másolata a város másik nevezetessége, ez a köztársaságot szimbolizálja. A látvány hihetetlen a szocialista Kubában, de a havannaiak roppant büszkék rá. Kötelező program végigsétálni - akár többször is - a part menti sétányon, a hét kilométer hosszú híres Maleconon. Már a helyiek miatt is érdemes itt időzni és nézni nappal a nem igazán tiszta tengerben ugrándozó gyerkőcöket, a pecázókat, késő délután, meg este az andalgó szerelmespárokat.

A sétány talán a Centro Habana negyednél a legszebb, a kopottan is gyönyörű parti házak látványával kombinálva. Az óváros gyönyörű terén, a Plaza de Armason könnyen elképzelhetjük, hogy milyen volt Havanna a múlt század harmincas éveiben.

Újra amerikai játszótér lesz?

A hagyományos kirakatturizmus mellett egyre több új úti cél is a kínálatba kerül. Camaguey, Cayo Coco, Cayo Largo, Cienfuegos, Holguín, Manzanillo, Matanzas és Santiago de Cuba is a célállomások között szerepel Havanna és Santa Clara mellett. A nagyságrendekkel növekvő igényes tömeg pedig nem elégszik majd meg Jaime közel hatvan éves taxijával.

Külön fejezet a szerencsejáték engedélyezése. 1959 előtt a karibi szigetországba valósággal özönlöttek az amerikai turisták, akik előszeretettel tértek be Kuba 13 legális kaszinójába, melyek alig 150 kilométerre üzemeltek a floridai partoktól. Ha újra beindul a kaszinó üzlet, akkor a kubai vezetésnek nagyon sok mindent át kell gondolnia, hiszen a hajdanán kaszinóknak helyet adó díszes épületek még mindig ott állnak megfagyva az időben, és arra várnak, hogy felújítva, új vezetés alatt ismét megnyithassák kapuikat.

Ahogy a Nova Southeastern Egyetem professzora, Bob Jarvis fogalmazott: „kétségtelen, hogy minden amerikai és nemzetközi kaszinóvezető azt tervezgeti, hogy hogyan térhetne vissza Kubába. A negyvenes és ötvenes években ez volt az USA játszótere, és ismét az válhat belőle. Ez egyszerűen mesés.”

Aki viszont látni szeretné az ötvenes évek amerikai autókínálatát és aránylag olcsón töltene pár napot egy varázslatos Karib szigeten annak bizony sietnie kell, mert lehet, hogy a múlt rövidesen a múlté lesz, véglegesen.