„Azt szerettem volna, ha a kényszerű kapkodás, ami a kormányváltás, a gazdasági szükséghelyzet meg az uniós elnöki fél év miatt az elmúlt évben jellemző volt, az idén megszűnik. Ám a fölvetésem a higgadtabb, kiegyensúlyozottabb üzemmódra történő átállást illetően nem talált meghallgatásra a kormánynál."
Ezt Kövér László mondta 2011-ben, és akkor úgy is látszott, hogy esetleg komolyan gondolta, máskülönben miért is mondta volna. De a magyar politikai élet nem lett csendesebb, a magyar vezetők arcán már csak egy-egy magyar gól láttán látszott némi jókedv, a hosszú, unalmasnak tűnő hónapok elsősorban ellenségkereséssel teltek, de a hazai felhozatal továbbra is gyengécske, az ellenzéki pártok szinte semmiféle kihívásra nem kényszerítették a Fideszt. Aztán jött Simicska, jött az internetadó ötlete, de mindez nem rázta meg sem a politikai életet, sem a magyar társadalmat. A Kövér által emlegetett kiegyensúlyozott, higgadt üzemmód nem felelt meg a kormányzati stílusnak. A 2014-es választások is majdnem unalmasan teltek. Mi lesz így velük?
Akkor jött a botrányos vasárnapi boltbezárásos történet, jobb, ha nem emlékezünk az akkori kormányzati reflexiókra, egyszerűen megalázó, hogy ez velünk így megtörténhetett, mert a gyakorlat akkor sem volt más, mint most a Népszabadság esetében, csak akkor még kereszténydemokrata lefújattal csinálták meg, képesek voltak vitatkozni, szembeszállni, olcsó álérvekre hivatkozni, részben rákenni a magyar politika nem létező pártjára, a jeles előtapsoló Semjén Zsoltra, most meg Németh Szilárd nyíltan kiáll és örömét fejezi ki (bár ez nem látszik rajta, hiába, elfelejtettek mosolyogni), amiért egy napilap megszűnik. Könyörgöm, legalább ne mondja, ne így mondja, mert ezzel pontosan elárulja a kormányzati törekvéseseket, hogy miért nem lehet néhány év nyugalom egy kétharmad után, miért kellett azt a választási irodai műbalhét is kicsikarni a bőrfejűekkel, amikor már tudta mindenki, hogy miről van szó? És akkor egyszerre, a kormány, mint derült égből a villámcsapás, megszüntette a vasárnapi boltbezárást, nehogy népszavazás legyen a dologból. Emlékszünk, akkor kapta elő a Fidesz az új ötletet, amiben gyakorlatilag semmi új és semmi olyasmi nem volt, amiért ezt az egész, méregdrága cirkuszt érdemes lett volna végigcsinálni: "A változtatások után az Alaptörvény kimondaná, hogy külföldiek – az Európai Gazdasági Térség polgárainak kivételével – Magyarországon csak a parlament által elfogadott törvény alapján élhetnek."
Közben megindult az emberáradat Magyarországon át – is -, ami csak kiélezte a magyar vezetés és az Európai Unió kapcsolatát. Nem volt szó azonban kiegyensúlyozott üzemmódról, nagyon kemény Brüsszelnek címzett kritikák hangzottak el. Akkor fogtuk csak fel igazán, hogyan is működik az Európai Unió, amikor 2012-ben a belügyminiszterek erről a témáról tárgyaltak a belga fővárosban. Mindenki csak legyintett, ugyan, mondták, semmi sem lesz az egészből! Orbán rájött, hogy most lehet nyomulni, ezek már nem apró-cseprő ügyek, kisebb tolvajlások, felcsúti kisvasút, ebből nagy belpolitikai győzelmet lehet aratni, ami, ezt várja, megrengeti a tagállamokat is. Csak éppen elszámolt valamit. Ez már nem az internetadó, ez nem a vasárnapi boltbezárás. Most komoly emberekkel kell szembenéznie komoly ügyekben.
Hát ettől azért kicsit elszokott…
