Kósa szoboravató beszédében azt fejtegette, hogy az a nemzet, amelyik többet élt diktatúrában, elnyomásban, mint szabadságban, nehezen szabadul ettől, és folyamatosan keresi önazonosságát, azokat a sarokpontokat, amelyek mentén szeretné újrafogalmazni önmagát. A politikus szerint a magyar nemzet a mohácsi vésztől "kevésszer volt önmaga ura", megszenvedte az idegen hatalmak elnyomását, s még negyedszázaddal az utolsó diktatúra után "sem úgy gondoljuk" a történéseket, mint kellene.
Szavai alátámasztására példaként említette: "mélyen elítéljük a náci rendszert", és az azt kiszolgáló náci propaganda napilapot, de a másik totális diktatúrát, a kommunizmust kiszolgáló, a magyarországi '56-os forradalom vérbefojtásából szárba szökött MSZMP központi lapját, a Népszabadságot sokan másként ítélik meg. Pedig a Népszabadság épp olyan állampárti napilap volt, képviselve a kommunista ideológiát, a pártot, és annak minden tettét, mint a Völkischer Beobachter” – fogalmazta meg döbbenetes véleményét a frakcióvezető.
Kósa Lajos mondott egy másik példát is a kommunista és a náci diktatúra eltérő megítélésére. „Meg sem hökkenünk, hogyha a nemzetközi kommunizmus egyébként véres, a szadizmusba torkolló idolja, Che Guevara kacsint ránk valamelyik fiatal pólójáról a 2-es villamoson. Mennyivel meghökkentőbb lenne ugyanez valami Hitlerjugend szimbólumrendszerében” – idézte a politikust az mno.hu.
A hányattatott sorsú Tisza István szoborra utalva Kósa egyébként örömének adott hangot, hogy végre oda került, ahova mindig is szánták: a Debreceni Egyetem (DE) központi épülete elé. "Hirdesse Tisza István emberi és politikusi nagyságát" - fűzte hozzá.