Könnyen lehet. Az is lehet, hogy megnyeri a választást, végülis, hiszen nincs minden veszve, de az most kiderült, hogy rosszul kezeli a válsághelyzeteket és csak részben számíthat a tanácsadói testületére. Itt nem arról van szó, hogy hány e-mailt hogyan és hová küldött (erről is, persze), hanem arról, hogy amikor úgy döntött, hogy megpályázza az elnökséget, tudnia kellett, hogy ez a dolog még nincs lezárva, és a republikánus FBI-főnök bármikor belenyúlhat és előhozhatja a talonból..
Szeptemberben írtam ezeken a hasábokon, hogy az amerikai elnökválasztási kampány tulajdonképpen méltatlan ahhoz az országhoz, amelyik a világ demokráciáját szemmel tartja és szinte – ha ma már nem is fegyverrel – bárhol beavatkozhat, ha a folyamatokat sérelmesnek találja. Amikor valaki felkészül egy ilyen megmérettetésre, nemcsak ellenfele gyenge pontjait kell ismernie, hanem tisztában kell lennie saját múltjának sebezhető felületeivel is. Clinton esetében ez a külügyminiszteri megbízatása során elkövetett törvénytelenség, szabálytalanság, szakszerűtlenség – nevezzük, ahogy akarjuk – vagy valamilyen más, a Clinton-családhoz kötődő magánérdek, amit eddig nem tártak fel pontosan. Ez ott kísértette őt az első pillanattól fogva, ezért sok szakember nem is tanácsolta neki a jelöltséget, mondván, hogy akár győzelme után is jöhetnek további kellemetlenségek. Aktív pályafutásom idején találkoztam olyan amerikai diplomatákkal, akik szerint Hillary bizonytalanul mozog a nemzetközi politikai közegben, nehezen ítéli meg a konfliktusok súlyát, rossz a beszédtechnikája, és unalmas tárgyalópartner.
Mindezekből csupán egy dolog a fontos: a konfliktuskezelés. Ma már az is világos, hogy ez Clinton gyenge pontja. Neki valamilyen módon – esetleg egy őszinte vallomással - el kellett volna jutnia oda, hogy ez az ügy ne kerüljön elő sem a kampány, sem az esetleges későbbi elnökség idején. És most az ügynek nem az az üzenete, hogy mekkora súlyuk volt ezeknek a leveleknek, hanem az, hogy egy válságot rosszul kezel, esetleg titkol valamit, vagy szeretné a későbbiekben eltusolni.
Vajon mi lesz, ha elnöksége idején ennél súlyosabb helyzetekben kell döntenie? Körülbelül úgy kezelte, ahogyan Nixon a Watergate-ügyet, és ez még akkor is sokba kerülhet neki, ha végül is ő lesz a győztes november 8-án. A nagy kérdés, hogy ezt a terhet, mint amilyen ez az e-mail botrány is, miért nem tudta ügyesebben kezelni. Joggal hihettük, hogy stábjában igazi szakemberek vannak, akik az egészségügyi gondjait is jobb kommunikációval és nem utólagos magyarázkodással hárítják el. Férje annak idején saját maga javasolt nyilvános bírósági meghallgatást, amikor kipattant a Monica Lewinsky-ügy, keményen állta a kérdéseket, és igyekezett meggyőző lenni egy számára szánalmas, kellemetlen helyzetben. Sokan úgy vélekedtek akkor, hogy vége az elnöki pályafutásának, még az Economist címlapján is ez állt: „Ennek az embernek mennie kell”. Ám Clinton népszerűsége ezt követően nem csökkent és manapság is úgy vélekednek róla, hogy jó elnök és rokonszenves politikus volt.
Akármennyire nehéz is kimondani: ez a kampány inkább a mocskolódásról és a másik jelölt alkalmatlanságának bizonyításáról szól. Könnyen lehet, hogy ma Amerikának egy kemény fickóra volna szüksége, nem pedig egy ex-elnöki feleségre.
