Bocskai úti fák

Szunyogh Szabolcs cikkét nem akarom külön méltatni, az önmagáért beszél és egyúttal megerősít abban a nézetemben, hogy Orbán rendszere végtelenül ostoba, kicsit erősebben fogalmazva (tisztelet a kevés kivételnek) tuskókból, izomagyúakból, velejéig romlott emberekből áll. Amihez csak hozzákezdenek, kudarccal végződik."Legszebb" példája ennek az Ócsa mellett épített lakópark, melyből mára gyakorlatilag egy pusztában álló élhetetlen gettó lett. A kormány a sikertelenség láttán egyszeriben abbahagyta a további építkezést, az addig beköltözött lakókat pedig sorsukra hagyta mindenféle infrastruktúra /normális tömegközlekedés, bolt, patika, posta stb./ nélkül. Újbudán is, ahol Szunyogh Szabolcs lakik, a szükséges és egyébként hasznos beruházásokat is úgy végezték el, hogy azzal csak kényelmetlenséget, zajt, káoszt okoztak.

A címben említett Bocskai úti fákat is a lakosság tiltakozása ellenére vágták ki, pedig azok a fák biztosították a környezetükben élők számára a kellemes, meghitt hangulaton túl az éltető oxigént. Ugyanez zajlik a Városligetben is. Egy egyszerű beruházásból "sikerült" politikai bombát gyártani. Nem lehetett volna békés megbeszélések során elfogadni egy olyan programot, amely mindenkinek tetszene és megelégedésére szolgálna? Persze, hogy lehetne, de presztízsből sem engednek a hivatalos szervek. A Fidesz a baloldalt vádolja tehetetlenséggel a 3-s metró felújításával kapcsolatban, de hónapok óta folyik a metrópótló buszok beszerzése körüli hercehurca. Ha nem lenne olyan elszomorító a helyzet, az embernek szinte nevetnie kellene ezen a fertelmes tragikomédián.

Valamennyi eset, mint cseppben a tenger, jól jellemzi ennek a rezsimnek országvezetési gyakorlatát: az erőszakot, a bármi áron győzelemre való törekvést, a szakmai érvek, a 'zemberek' véleményének teljes figyelmen kívül hagyását. Van még egy ennél is rosszabb, félelmet keltő fájdalmas jelenség: a beletörődés, a passzivitás. Odáig süllyedtünk le, hogy némethszilárd-félék uralkodhatnak felettünk? Meddig mehet ez még? Meddig süllyedünk az önfeladás mocsarába? Mikor mondjuk ki végre: elég volt?!