Tematikus tárlat - Az idilltől a kiszolgáltatottságig

Festmények, grafikák, szobrok, fotók, könyvek és videóművek láthatók a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában február középig azon a kiállításon, amely a gyermekábrázolás tematikáját próbálja körbejárni. A kiállítás kurátorai ütköztetni is próbálják a különböző korszakok gyermekábrázolásait. A tárlat egyáltalán nem szépelgő, a konfliktusokat, a megrázó képeket sem rejti el.

Az elmúlt harminc évben egyre többen vizsgálták a gyermekábrázolás történetét a képzőművészetben. Több kiállítás is született ebben a témában, például pár évvel ezelőtt New Yorkban a MoMÁ-ban, a 20. századi gyermekábrázolás, illetve a design került a középpontba. Idén nyáron pedig a párizsi Marmottan Múzeumban rendeztek hasonló tárlatot.

A Budapesti Történeti Múzeumban a Várban a Gyerek Kor/Kép – Gyermek a Magyar Képzőművészetben címmel látható kiállítás, amelynek szintén a gyermekábrázolás a tematikája. Molnárné Aczél Eszter, a tárlat egyik kurátora lapunknak azt is elmondta, hogy több művészettörténész társával egy időben lett édesanya és mindnyájukat elkezdte foglalkoztatni ez a téma, elkezdték kutatni, és ez az egyik fő előzménye a mostani kiállításnak.

„Átfésültük az általunk elérhető gyűjtemények anyagát, abból a szempontból, hogy mennyi gyerekeket ábrázoló kép lelhető fel, és ennek alapján jött létre a témák sorozata és maga a válogatás, és ezt a meglévő anyagot próbáltuk egyfajta rendszerbe helyezni” – mesélte Molnárné Aczél Eszter kurátor. Néhány kép akad azért, főként Munkácsy Mihály és Réti István festményei, amelyek különböző okok miatt nem kerülhettek be a kiállítás anyagába, de a vágyott alkotások többsége látható a tárlaton.

Ez a kiállítás - bár a gyerekek számára kialakítottak interaktív blokkokat - koncepcióját tekintve elsősorban felnőtteknek szól. De gondoltak arra, hogy többen családi programként nézik majd meg a tárlatot, ezért a kurátorok felkérték Dániel András gyermekkönyv illusztrátort, hogy teremtsen olyan lényeket, amelyek végigkísérik a látogatót a kiállításon. Ezek a legkisebbeket szólítják meg.

A kiállítás egy önarckép fallal indul. Rajzold le önmagad, hangzik a felszólítás, és bár nemrégen nyílt meg a kiállítás, már most látszik, hogy hamarosan kicsinek bizonyulhat a felkínált felület, annyi az önkéntes jelentkező, akik egy része üzenő falként, illetve vendégkönyvként használja. A későbbiekben ezért várhatóan bővítik majd a rajzolásra alkalmas felületet.

Ősi ölelés

A kiállítás termeinek a színei végigvezetnek a szivárvány színein. Az első terem színe a vörös, már csak azért is, mert itt olyan képeket helyeztek el, amelyek erős érzelmi reakciót válthatnak ki a látogatókból. Az első kép a kiállításon egy kortárs alkotás, Kőnig Frigyes Genetikai quidlibet című 1992-ben készült műve és az apa - gyerek kapcsolatra utal. Aztán megcsodálhatjuk Vaszary János Anya gyermekével című rendkívül érzéki festményét, amely klasszikus kompozíció, de modernista festésmóddal jött létre. A középkori Madonna-ábrázolás szerkezetét idézi. A harmadik kép főszereplője pedig a festő és modellje.

A kiállítás első egysége azt a Madonna-ábrázolást mutatja be, amellyel bekerül a képzőművészetbe a gyerekábrázolás. Ezután a születés, majd a gyermek táplálása, a szoptatás jelenik meg a képeken. Erre példa Titkos Albert Gyermekét tápláló anya című képe. A 18. században különösen népszerűnek bizonyultak a gyermekét tápláló anya ábrázolások, amelyek egy része a gyermekhalandóság csökkentése érdekében, propaganda céllal született. A 19. században a polgári családi idillt népszerűsítették az anya-gyermek képek, melyek egyes típusai a 20. században is megmaradtak.

A kiállítás plakátja lett az ugyancsak az első teremben látható Szőnyi István Anyaság című képe, amely 1935-ben született. A festményen anya és gyermeke a középkori Madonnákhoz hasonló beállításban, ám annál mégis közvetlenebbül és konkrétabban jelenik meg. A fiatal anya halszálkamintás ruhát visel, előtte az asztalon négy-öt éves kisfiú áll. Az asztal a középkori portrékat idézve párkányszerűen választja el a nézőt a képen szereplők terétől. Anya és gyermeke bensőséges módon karolják át egymást, az anya védően ölel, a gyermek biztonságot keresve kapaszkodik. Megbonthatatlan, ősi egységet alkotnak.

A festmények mellett szobrok is szerepelnek a kiállításon. Ezek közé tartoznak Laborcz Ferenc saját gyerekéről készült kisplasztikái és bronzmunkái. Ha csak az 1940 körül született alkotások címeit sorra vesszük – Fürdető, Eta, Az első torna –, jól érzékelhető, hogy a művek a kedves gyerekkép példái.

Ütköztetett képek

Külön termet kapott a családábrázolás. A nyugat-európai művészetben a család ábrázolásának alaptípusa a Szent Család témája, amely a Mária a gyermekkel témához hasonlóan a középkor terméke – olvasható a kiállítás tanulmányokkal teli, élvezetes és küllemében is elegáns katalógusában. Rendkívül izgalmas ugyancsak a család témájában Somogyi József három mezítelen alakos Család című szoborkompozíciója. A hatvanas években született alkotás apa figurája szemben áll velünk és fogja gyermeke kezét, a tartásával mutatja, hogy ő a családfő. Az anya ül, a gyermek a térdén áll és az anya az apa kezét fogja, másik kezével hozzáér a gyermek lábához, biztonságot adva neki.

Román György: A vitorlás (1932) FORRÁS: BTM

Egészen különleges Derkovits Gyula Koncert című, a paradicsomi idillt idéző festménye, amely a múlt század húszas éveinek az elején született, nem sokkal azt követően, hogy megnősült. A kép témája szintén a család, a festmény összes szereplője mezítelen, ezzel a festő az emberiség bűntelen aranykorába helyezi az együttest, amelynek a középpontjában a gyermek áll, őt övezik gondoskodó szülei, az ivóvizet nyújtó apa, az ételt kínáló anya s szemben vele, a szellemi táplálékot kínáló, gordonkázó férfi.

A kiállítás fő erénye, hogy ütköztetni próbálja különböző korszak ábrázolásait. Erre példa háromféle családábrázolás. Az egyik Weber Henrik A Weber család című 1846-ban született festménye, ahol mindenki a rá jellemző tevékenységét végzi. Emellett helyezték el Felekiné Gáspár Anna Család a Dunakorzón című, ötvenes évekbeli képét, amely az erőszakos születésszabályozásról elhíresült Ratkó-korszak propagandaképévé vált. A képen egy kisgyerek a szüleivel a parkban tartózkodik, a festmény kifejezetten tetszetős darab, tehát jól szolgálhatta a propagandacélokat. Emellett pedig Fehér László a hetvenes években alkotott képe látható, amelyen egy ötvenes évekbeli, privát családfotót nagyított fel és alakított át monumentális festménnyé, ezzel gyakorlatilag az emlékezetet tematizálta.

Érdemes egy kicsit ellépve a képektől együtt is megnézni őket, mind a hármat, elgondolkodtató a látvány, a különbözőségek, a hasonlóságok számtalan asszociációt elindíthatnak. Előbb említettük Derkovits Koncert című képét, erre reflektál egyfajta ellenpontként a kiállításon ugyancsak látható másik Derkovits-kép, a Család (1932). A képen egy szűk szobácskában szorongó apa nélküli munkáscsaládot látunk, várandós anyával és unokájának mesélő nagymamával. A kép színei inkább idillt sugallnak, mint feszültséget.

A kortárs művészetben azonban már nemcsak az idill jelenik meg, hanem például a válás vagy a széthulló család képe. Hitka Viktória 2007-ben kiadott könyvének képein a válások és új házasságok sodrában vergődő gyerek szemszöge érvényesül. Molnár Ágnes tavaly készült videomunkája pedig klasszikus családhelyzeteket mutat meg lassítva, vagyis teljesen más szemszögből, mint ahogy azt megszokhattuk.

A következő termekben a Fú/Lány, a Szabályozás, a Nevelés, és a Játék témakörében kalandozhatnak a látogatók.

Menekült gyerekek

Külön termet kapott és ez mindenképp a kurátorokat dicséri a kiszolgáltatottság témaköre és ehhez kapcsolódik a szegénység és a háború. Ebben a tematikában jelenik meg például, Barabás Miklós kolduló kisfiút ábrázoló rézmetszete. Egészen felkavaró Gulácsy Lajos Fellázadt játékszerek, vagy Rudnay Gyula Menekülő asszony című festménye, utóbbi 1917-ben keletkezett. Nagyon izgalmasak és figyelemfelkeltőek a kiállításon látható kortárs munkák. Esterházy Marcell Ugyanazon a napon című 2013-as videója a gyermekeket sem kímélő háborús erőszak időtől, helytől, etnikumtól, társadalmi osztálytól független, azonos mechanizmusára irányítja a figyelmet.

A kiállítás napjaink drámájáról, a menekültválságról sem hallgat. Iski Kocsis Tibor Ahmed című festménye egy iraki kisfiút ábrázol. A művész egy debreceni menekültbefogadó állomáson készített portrékat a szüleik engedélyével afgán, iraki és grúz menekült gyerekekről, majd ezek nyomán festette meg Identitás című ciklusát. Az Ahmed című festményen látható gyerek fájdalmas, mélyreható tekintete egy fajta sűrítménye annak, mit is élhetnek át a hasonló sorsú gyerekek, a vándorlás, az üldöztetés, a kiszolgáltatottság traumájaként. Hasonlóan megrázó Déri Miklós tavaly készült fényképe, amelyen egy szír menekült apa látható két gyerekével.