A verseny nem erőssége ennek a kormánynak, ami a közbeszerzési szabályok módosulásain is lemérhető. Ez közhelyszerű megállapítás, ám létezik ennek tudományos megalapozottsága, mégpedig a legfrissebb Társadalmi riportban, amelyikben Tóth István János és Hajdú Miklós több tízezer közbeszerzés elemzésén át jutott hasonló következtetésre. Számításaik szerint az úgynevezett versenyerősségi szint 2009 óta folyamatosan csökken. E mutatóban összegződik az árverseny erőssége, azaz a becsült érték és a tényleges szerződési érték viszonya, magyarán a túlárazottság, a tenderen versenyzők száma, ami folyamatos csökkenést mutat, és a közbeszerzési eljárás átláthatósága. A 2009-es 0,56-os szintről 2015-re 0,48-ra visszaeső mutató nemzetközi összehasonlításban azt mutatja, hogy mint annyi mindenben, ebben is a régiós mezőny alján helyezkedünk el, csak a lengyelek vannak valamivel alattunk.
A korrupciós kockázatok magas szintjét jelzi verseny nélküli közbeszerzések magas száma is. A vizsgált időszakban egy rövid, 2011-2013 közé eső időszakot kivéve az összes magyar közbeszerzés több mint harmadát az jellemezte, hogy rájuk egy ajánlat érkezett, vagy hirdetmény nélkül indultak. E téren szintén csak a lengyelekkel „versenyzünk”, és míg a csehek és szlovákok is jóval 20 százalék alá vitték e mutatót, és a legtöbb unós országban ez 5 százalék körül van.
A közbeszerzések átláthatósága is romló tendenciát mutat 2009 és 2015 között. Az átláthatóság romlásával kéz a kézben a korrupciós kockázat is csaknem kétszeresére ugrott a közbeszerzési törvény 2011. évi módosítását követően. A Korrupciókutató Intézet Budapest munkatársai azt várták, hogy az uniós források felhasználásával megvalósuló közbeszerzéseknél e mutatók javulnak, de ők maguk is meglepődnek, hogy nem így történt, sőt nőttek a korrupció kockázatok. A kutatók úgy találták, hogy éppen a nagyobb értékű közbeszerzéseknél erősebb a verseny korlátozása és ebből következően a korrupciós kockázat is.
Az Orbán-kormány egyértelmű hatására az elmúlt néhány évben ismét nőtt a verseny nélküli közbeszerzések száma és velük együtt a korrupciós kockázatok is, sőt ez utóbbi természete is megváltozott. Mint Tóth István Jánosék írják, a verseny hiánya és s korrupció között szoros összefüggés mutatható ki, amíg egymástól függetlenül zajlanak a tranzakciók, ám felborul a rend, ha a korrupt ügyletek összefüggnek egymással, magyarán felülről szervezik azokat. Az effajta korrupció szervezői még azt a luxust is megengedhetik maguknak, hogy a magas szintre emelt lopás formálisan több versenyző ajánlata mellett bonyolódjon le.
A 2011-es közbeszerzési törvény „olaj volt a tűzre”, ugrásszerűen megszaporodtak azok a közbeszerzés-fajták, például a meghívásosak, amelyek nem tették szükségessé ajánlati felhívás közzétételét. A korrupciókutatók jóhiszeműen feltételezik, hogy a törvényt nem előzte meg hatáselemzés, a kidolgozói nem számoltak azzal, hogy növeli a korrupció esélyét, így csupán kormányzati kudarcként értékelhető. Ha így lett volna, a kormánynak lett volna lehetősége korrigálni, hiszen többször is módosították azóta a közbeszerzési szabályokat, sőt 2015-ben új törvényt fogadtak el.
Ennek főcsapása az újabb uniós elvek kötelező átültetése volt, ami meg is valósult. Szigorították összeférhetetlenségi szabályokat és a közbeszerzés alóli menetességi határokat is, az áruk szolgáltatások vásárlásakor 25 millióról 18-ra, az építésieket 150-ról 100-ra vitték le. Ám alig egy hónap múlva már meg is kezdődött a felpuhítás, előbb az összeférhetetlenségen lazítottak, majd a lex Andy Vajna-féle módosítással a kartellezés tilalmát oldották föl oly módon, hogy összebeszélni továbbra sem szabad ugyan a pályázónak, mert 3 évre kizárják őket a tenderezésekből, ám a kormány egyedi döntéssel mentesítheti a szankció alól a neki kedves összeesküvőt.
A közbeszerzési törvény napokban benyújtott újabb módosításától sem a korrupció visszafogását várják az elemzők, holott a hivatalos kommunikáció a verseny élénkítését hangsúlyozza. Van ilyen eleme is, de úgy lehet jellemezni a változásokat, hogy egyet lépnek előre a szigorítás irányában, de azon nyomban kettőt hátra, amelyekkel viszont gyengítik a versenyt – mondta a Népszavának Nagy Gabriella a Transparency International Magyarország (TI) közpénzügyi programjainak vezetője. A TI szerint emeli a korrupció lehetőségét, hogy duplájára emelik a közbeszerzések 13 éve élő alsó értékhatárait, mert az állami cégeknek, hivataloknak könnyebb lesz kibújniuk a versenyeztetés kötelezettsége alól, igaz legalább három ajánlatot be kell gyűjteniük a döntés megalapozásához. (Igaz ezek lehetnek érvénytelenek is.) Lazít a módosítás azzal is, hogy, míg eddig akkor kellet kötelezően közbeszereztetni, ha legalább 25 millió forintnyi uniós vagy költségvetési támogatásban részesült egy cég, a módosítás után ezt csak 40 millió felett kell megtenni és elég két ajánlat beérkezése a döntéshez. Ha még ez sem elég, akkor a kormány egyedi döntéssel ez alól is felmentheti a céget a kötelező ajánlatkérés alól. Mindehhez képest már csak hab a tortán, hogy a „versenyélénkítés jegyében” a kormány 100 millió forintról 300 millió forintra emelné azt az értékhatárt, amely összegig hirdetmény, azaz nyílt verseny nélkül lehet közpénzből építési beruházásokat rendelni – említette Nagy Gabriella.
Az Unió eddig is kifogásolta, hogy túl sok – 13 százaléknyi – a hirdetmény nélküli közbeszerzés Magyarországon, míg az uniós országokban ez csak 5 százalék. Egyik módosítás sem lesz gátja az egypályázós, a nyilvánosság kizárásával megvalósuló közbeszerzések szaporodásának. A TI munkatársa a Népszava kérdésére elmondta, hogy a kormány ügyel arra, hogy ne lépje túl az uniós értékhatárok szabta szabályokat és az úgynevezett szürke zónában alakítja kedvére a közbeszerzési szabályokat. A kartellezés miatti kizárás alóli felmentés lehetőségének beemelésével azonban a kormány valószínűleg túlment a határon és ezt várhatóan már nem hagyja szó nélkül az Európai Bizottság.