"Kocsis Zoltán hiánya felmérhetetlen" - Búcsúzik Perényi Miklós

Kocsis Zoltán emléke és jelenléte a magyar zenei életben meghatározó volt és marad is - mondta el Perényi Miklós gordonkaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára a Kossuth Rádió 180 perc című hétfői műsorában a vasárnap elhunyt világhírű zongoraművészre emlékezve.

Kocsis Zoltán nemcsak zongoraművész és karmester volt, hanem zeneszerző és zenetudós is, akit kisgyermek korától fogva mélyen megérintett a zene élménye, a zeneszerzők egyéni hangja, formavilága, a tökéletes zenei formák tartalomteremtő ereje, lehetősége - mutatott rá Perényi Miklós, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar gordonkaművész. Hozzátette: fiatal korától kezdve szívósan tökéletesítette technikáját, hallatlan szorgalommal gyűjtötte zenei ismereteit, megérezve saját zseniális képességeit, lehetőségeit. Külső és belső hallása, a zene szövetének gyors megértése, óriási szervezőképessége és memóriája a zeneművek nagyvonalú megszólaltatását eredményezte. Perényi Miklós kiemelte: a zenei életben felmérhetetlen a hiánya, de gondoljunk családjára és gyermekeire, akiknek a sorsát figyelemmel kellene kísérni - fűzte hozzá.

Kovács Géza, az ázsiai turnén résztvevő Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója felidézte: amikor koncertjük után értesültek a halálhírről, mint az árván maradt gyerekek, a szálloda előtt keresték egymás tekintetét és néztek üresen, hogy mi lesz most velük. Valaki kerített egy gyertyát és azóta próbálják felfogni, hogy mostantól úgy kell élni, hogy nincsen Kocsis Zoltán. Mint mondta, a sors különös fintora, hogy Kocsis Zoltán azokban a percekben halt meg, amikor az általa betanított A csodálatos mandarint játszották az általa választott Kovács János vezényletével Sanghajban, s a mandarin fájdalmas halála egybeesett az ő halálával.

"Nekünk az maradt, hogy azt az örökséget, amit nekünk ajándékozott, az ő igényességének megfelelően ápoljuk" - hangsúlyozta, hozzátéve: a szeretteire, családjára és gyermekeire oda kell figyelni és segíteni őket. A főigazgató hangsúlyozta: Kocsis Zoltán esetében az a komplexitás volt az egyedi, hogy mindent tudott a zenéről, s a zenén kívüli világot is hozzá tudta kapcsolni, nemcsak zongoraművészként, hanem kamarapartnerként, zenetudósként és szellemtörténészként is. Olyan összefüggésekre hívta fel a figyelmet, amelyekre más nem. Emiatt valóban rendkívüli és egyedi géniusz volt az övé - mutatott rá.

Szerző

Vásáry Tamás: Kocsis Zoltán zseni volt

Kocsis Zoltán a legnagyobb tehetség, zseni volt, páratlan energiával és kapacitással bírt nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is - mondta el a világhírű zongoraművészre emlékezve Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész és karmester.

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Vásáry Tamás kiemelte: felbecsülhetetlen érték már önmagában az is, amit Kocsis Zoltán Bartók hagyatékával tett, ő fedezte fel, hogy mi minden maradt a zeneszerző után. Felidézte: amikor Kocsis Zoltán Bartók III. zongoraversenyét adta elő az ő dirigálásával, úgy vezette be a közönségnek, hogy most alkalmuk lesz Bartók földi helytartójával együtt muzsikálni. Már a próbák alatt is olyan észrevételei voltak ugyanis, hogy kiderült, ő a legkompetensebb személy arra, hogy Bartókról beszéljen, Bartókot zenéljen. 

Hihetetlen energiája és kapacitása volt, nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is, ami páratlan. Annyi terve volt és olyan sok lehetett volna még. Pótolhatatlan - mutatott rá Vásáry Tamás.

Emlékeztetett arra, hogy Londonban ismerte meg az akkor 18-19 éves Kocsis Zoltánt, akinek enciklopédikus tudása lenyűgöző volt. Róla és Ránki Dezsőről úgy beszéltek, mint az új Kodály-Bartók párosról. "Bensőséges viszonyunk volt, kialakult egy olyan barátság, ami fontos volt mindkettőnknek" - fogalmazott Vásáry Tamás, hozzátéve: egyébként is szívén viseli a fiatal tehetségek sorsát és amikor ilyen különleges tehetségről van szó, ilyen zseniális valakiről, mint Kocsis Zoltán, akkor még inkább. 

Elmondta: november 26-án Schubert-estet dirigál a Müpában, közte a Befejezetlen (VIII.) szimfóniát, amelyet Kocsis Zoltán emlékének ajánl. A szimfónia egy fiatal emberről szól, akinek még nem kellett volna meghalnia. "Az első tételben írta meg a saját halálát, a második tételben pedig odaátról üzen, hogy ott béke van és boldogság" - fogalmazott Vásáry Tamás.

Szerző

"Elment a csillagom" - Rácz Zoltán emlékezik Kocsis Zoltánra

Elment a csillagom, akit egy életen keresztül követtem. Nincsenek szavaim - mondta Kocsis Zoltán zongoraművészre emlékezve Rácz Zoltán, a Kossuth-díjas Amadinda Ütőegyüttes vezetője hétfőn.

Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett világhírű zongoraművész vasárnap, életének 65. évében hunyt el. "Tizenéves korom óta csodáltam őt, így elképzelhető, mit éreztem, amikor húszéves koromban, 1980 őszén megszólalt a telefonom és Kocsis Zoltán volt benne. Akkor kért fel Ránki Dezsővel közösen arra, hogy játsszam el velük Bartók két zongorára és ütőhangszerekre írt szonátáját, amit 1981 márciusában adtunk elő először. Minden önéletrajzomban ezt jelölöm meg pályafutásom kezdetének" - fogalmazott Rácz Zoltán.

A zenész kitért arra, hogy szinte mindent Kocsisnak és Ránkinak köszönhet, ők avatták zenésszé. Felidézte, hogy az 1984-ben alakult Amadinda Ütőegyüttes legfontosabb munkái közé tartozik az a hat lemez, amelyen John Cage életművét rögzítették Kocsis Zoltánnal közösen.

"Sokat játszottunk együtt koncerteken és csodálatos beszélgetéseink voltak a zenéről, annak értelmezéséről. Cage darabjai olyan zenei problémákat vetnek fel, ami Zoli számára is megoldandó feladat volt, ezt közösen átgondolva, egymást segítve végeztük el, ami hihetetlen élmény volt számomra" - hangsúlyozta Rácz Zoltán.

Megemlítette, hogy Kocsis Zoltán az Amadindának is írt egy rövid darabot Utolsó találkozás címmel 1988-ban, amelyet egy párizsi fesztiválon is eljátszottak. A zenész elmondta, hogy további közös munkát terveztek, 2005 után újra elő akarták adni és lemezre venni Jeney Zoltán Halotti szertartás című monumentális, háromórás művét. Hozzátette: rendkívül fájdalmas, hogy ezt a feladatot most már nélküle kell elvégezniük.  Rácz Zoltán végül szólt arról, hogy három nappal ezelőtt New Yorkban találkozott Röhrig Gézával, az Oscar-díjas Saul fia főszereplőjével, aki arról beszélt neki, mennyire szeretné megismerni Kocsis Zoltánt.

Szerző