A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Vásáry Tamás kiemelte: felbecsülhetetlen érték már önmagában az is, amit Kocsis Zoltán Bartók hagyatékával tett, ő fedezte fel, hogy mi minden maradt a zeneszerző után. Felidézte: amikor Kocsis Zoltán Bartók III. zongoraversenyét adta elő az ő dirigálásával, úgy vezette be a közönségnek, hogy most alkalmuk lesz Bartók földi helytartójával együtt muzsikálni. Már a próbák alatt is olyan észrevételei voltak ugyanis, hogy kiderült, ő a legkompetensebb személy arra, hogy Bartókról beszéljen, Bartókot zenéljen.
Hihetetlen energiája és kapacitása volt, nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is, ami páratlan. Annyi terve volt és olyan sok lehetett volna még. Pótolhatatlan - mutatott rá Vásáry Tamás.
Emlékeztetett arra, hogy Londonban ismerte meg az akkor 18-19 éves Kocsis Zoltánt, akinek enciklopédikus tudása lenyűgöző volt. Róla és Ránki Dezsőről úgy beszéltek, mint az új Kodály-Bartók párosról. "Bensőséges viszonyunk volt, kialakult egy olyan barátság, ami fontos volt mindkettőnknek" - fogalmazott Vásáry Tamás, hozzátéve: egyébként is szívén viseli a fiatal tehetségek sorsát és amikor ilyen különleges tehetségről van szó, ilyen zseniális valakiről, mint Kocsis Zoltán, akkor még inkább.
Elmondta: november 26-án Schubert-estet dirigál a Müpában, közte a Befejezetlen (VIII.) szimfóniát, amelyet Kocsis Zoltán emlékének ajánl. A szimfónia egy fiatal emberről szól, akinek még nem kellett volna meghalnia. "Az első tételben írta meg a saját halálát, a második tételben pedig odaátról üzen, hogy ott béke van és boldogság" - fogalmazott Vásáry Tamás.