Kocsis Zoltán halála - Pécs saját halottjának tekinti

Pécs városa saját halottjának tekinti a vasárnap, életének 65. évében elhunyt Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Corvin-lánccal is kitüntetett világhírű zongoraművészt - közölte a baranyai megyeszékhely önkormányzata.

Páva Zsolt polgármester közleményében úgy fogalmazott: megrendülve értesült arról, hogy "a világ egyik legnagyobb zeneművésze eltávozott az élők sorából". A művészt alig néhány hónapja tüntették ki a város kulturális nagydíjával - idézte fel Páva Zsolt, aki hozzátette: Kocsis Zoltán az elmúlt évtizedekben, különösen a Kodály Központ megnyitása előtt és azt követően elévülhetetlen érdemeket szerzett a magas szintű zenei kultúra, a klasszikus hangverseny- és komolyzene pécsi reprezentálása és népszerűsítése terén.

A polgármester emlékeztetett arra, hogy a megyeszékhely közönsége évtizedek óta rendszeresen láthatta, hallhatta karmesteri, zeneszerzői, zongoraművészi előadásait a Pannon Filharmonikusok (PFZ) és más neves zenekarok koncertjein. Mint kiemelte, Kocsis Zoltán haláláig a pécsi zeneművészet fejlesztésén is munkálkodott.  A Pannon Filharmonikusok mellett álló dirigens és művészeti tanácsadó a társulat első állandó vendégkarmestereként 2003 óta segítette a zenekar munkáját. Odaadó munkájának köszönhető többek között a PFZ megújulásának sikere is. Kocsis Zoltán maga volt a zene, halálával mindenkit veszteség ért - zárul a közlemény.

Szerző

Kocsis Zoltán halálával a világ zenei életét "óriási veszteség érte"

A világ zenei életét, Magyarországot és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot (NGYSZ) is óriási veszteség érte - méltatta Edvi Péter, az NGYSZ elnöke hétfőn a vasárnap elhunyt Kocsis Zoltánt.

Kocsis Zoltán Bartók Béla és Kodály Zoltán után a legnagyobb muzsikus volt, aki Magyarország zenei életét mértékadóan befolyásolta. Tehetsége és tudása óriási volt, nagy hiány marad utána - hangsúlyozta Edvi Péter. Emlékeztetett: Kocsis Zoltán 1990-től kezdve élete végéig születésnapi koncertjeit az NGYSZ-nek ajánlotta fel, 26 éven át nekik játszott minden május 30-án. "Az NGYSZ tagja, támogatója, segítője volt". Ezeket a koncerteket ő szervezte, partnerei szívesen mentek hívó szavára, nagy örömmel muzsikáltak együtt. A legutolsó koncerten is felemelő érzés volt a közelükben lenni és hallgatni a művészetüket - idézte fel Edvi Péter.

Mint mondta, Kocsis Zoltán nehéz ember volt és jó barát. Aki kicsit is közel került hozzá, látta, hogy milyen segítőkész, mindenre odafigyelő ember. Szoros kapcsolatuk volt, nem tudta úgy felhívni, hogy ne reagálna rögtön. Ha valamit nem tudott a zenéről, mindig őt kérdezte meg, s Kocsis Zoltán szívesen válaszolt, örömmel osztotta meg a tudását. Jó volt látni és hallani, hogy szívesen tanít, akár egy barátot is kicsi vagy nagy dologra. "Csodálatosan érzékeny ember volt, elsősorban a zenére, de minden másra is" - emelte ki.

Kitért arra is, hogy közösen alapították a Művészi Társaságot, amelynek művészeti vezetője Kocsis Zoltán volt. Emlékezetes összművészeti előadásokat hoztak létre, benne festészettel, zenével, balettel, prózával. Kiemelte: Kocsis Zoltán tudását és muzikalitását mindenhol csodálták, fantasztikus dolgokat művelt, amivel gyakran meglepte a világot. Archívumokból kikereste azokat a régi feljegyzéseket, kottákat, amikkel más már nem foglalkozott, majd elemezte és ezek alapján néha teljesen másként játszott el egy darabot.

Az NGYSZ elnöke felidézte, hogy Kocsis Zoltán életében voltak nehezebb periódusok is: 2000-ben a zenekar és közte megromlott a viszony, egyesek megpróbálták őt elgáncsolni. Ekkor nevezték ki Edvi Pétert a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (NFZ) miniszteri biztosává. Kocsis Zoltán próbajátékot rendelt el egy nemzetközi zsűri előtt, ahol végül megnyugtatón rendeződött az NFZ sorsa. Az igazán jó muzsikusok mindig tudták, hogy ő az, aki a zenekart a siker felé tudja kormányozni. Az utóbbi tíz évre visszatekintve, a zenekar tagjai szerették és csodálták őt, mert látták, hogy olyan a tudása, mint Magyarországon senkié. Tudták, hogy ha egy ilyen zseniális művész vezeti őket, akkor a muzsikájuk sokkal jobb, szebb és sikeresebb - fogalmazott Edvi Péter.

Szerző

"Kocsis Zoltán hiánya felmérhetetlen" - Búcsúzik Perényi Miklós

Kocsis Zoltán emléke és jelenléte a magyar zenei életben meghatározó volt és marad is - mondta el Perényi Miklós gordonkaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára a Kossuth Rádió 180 perc című hétfői műsorában a vasárnap elhunyt világhírű zongoraművészre emlékezve.

Kocsis Zoltán nemcsak zongoraművész és karmester volt, hanem zeneszerző és zenetudós is, akit kisgyermek korától fogva mélyen megérintett a zene élménye, a zeneszerzők egyéni hangja, formavilága, a tökéletes zenei formák tartalomteremtő ereje, lehetősége - mutatott rá Perényi Miklós, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar gordonkaművész. Hozzátette: fiatal korától kezdve szívósan tökéletesítette technikáját, hallatlan szorgalommal gyűjtötte zenei ismereteit, megérezve saját zseniális képességeit, lehetőségeit. Külső és belső hallása, a zene szövetének gyors megértése, óriási szervezőképessége és memóriája a zeneművek nagyvonalú megszólaltatását eredményezte. Perényi Miklós kiemelte: a zenei életben felmérhetetlen a hiánya, de gondoljunk családjára és gyermekeire, akiknek a sorsát figyelemmel kellene kísérni - fűzte hozzá.

Kovács Géza, az ázsiai turnén résztvevő Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója felidézte: amikor koncertjük után értesültek a halálhírről, mint az árván maradt gyerekek, a szálloda előtt keresték egymás tekintetét és néztek üresen, hogy mi lesz most velük. Valaki kerített egy gyertyát és azóta próbálják felfogni, hogy mostantól úgy kell élni, hogy nincsen Kocsis Zoltán. Mint mondta, a sors különös fintora, hogy Kocsis Zoltán azokban a percekben halt meg, amikor az általa betanított A csodálatos mandarint játszották az általa választott Kovács János vezényletével Sanghajban, s a mandarin fájdalmas halála egybeesett az ő halálával.

"Nekünk az maradt, hogy azt az örökséget, amit nekünk ajándékozott, az ő igényességének megfelelően ápoljuk" - hangsúlyozta, hozzátéve: a szeretteire, családjára és gyermekeire oda kell figyelni és segíteni őket. A főigazgató hangsúlyozta: Kocsis Zoltán esetében az a komplexitás volt az egyedi, hogy mindent tudott a zenéről, s a zenén kívüli világot is hozzá tudta kapcsolni, nemcsak zongoraművészként, hanem kamarapartnerként, zenetudósként és szellemtörténészként is. Olyan összefüggésekre hívta fel a figyelmet, amelyekre más nem. Emiatt valóban rendkívüli és egyedi géniusz volt az övé - mutatott rá.

Szerző