A felminősítés ára

Öt - unortodoxiában bővelkedő - esztendő után végre eljött az öröm ideje. Magyarország kikerült valamennyi hitelminősítő cégnél a bóvli kategóriából. Most már nyugodtan elkezdhetünk barátkozni a velünk azonos befektetési osztályba járó államokkal, némi térképes segítséggel: aligha kell szégyenkeznie azoknak, akik nem tudják kapásból felidézni, hogy hol is található Trinidad és Tobago, vagy éppen Namibia. A Moody's-nál ugyanis úgy látják: Magyarországon éppoly biztonsággal érdemes befektetni, mint a Karib-tenger kis szigetére vagy éppen a szubszaharai régióba.

Érdemes felidézni, hogy miért is kerültünk bóvliba? A 2010-es magyarországi kormányváltást követően, a még látótávolságban lévő világgazdasági válság árnyékában, amikor Görögország nyilvánvaló csődje is borúsabbra festette az Égei-tenger kék egét, a hitelminősítők árgus szemekkel nézték azt, hogy melyik országot is látják az ügyfeleik számára biztonságosnak, s melyiket kevésbé. A Fidesz-kormány akkor már túl volt az üzleti és bankszférát sújtó különadókon, és a magánnyugdíjak elorzása is küszöbön állt. Ez volt az az időszak, amelyről tegnap Matolcsy György MNB-elnök úgy vélekedett, hogy "a növekedési fordulat elérése érdekében a költségvetési politikában Magyarországnak nem megszorításra, hanem olyan strukturális reformokra volt szüksége, amelyek nem hagyományos eszközökkel egészültek ki." A hitelminősítők ebben a növekedési fordulatban nem hittek, és az azóta eltelt fél évtized folyamatos leszakadását látva, jó okkal tették ezt.

Jól emlékeztek ugyanis az ítészek arra, hogy 1996-ban már egy alkalommal búcsút mondhattunk a bóvlibesorolásnak, sőt a szocialista kormányzás kezdetén az elitként elkönyvelt "A" kategóriába is sikerült felküzdeni magunkat. Ha nehézségek árán is a 2000-es évek elején a magyar gazdaság kivédte a világválság okozta sokkot. Sőt, a hitelminősítőknek a manapság elátkozott, valójában a stabilitást meghozó, IMF-hitel felvétele sem okozott gondot. Eszükbe se jutott, hogy a befektetésre nem ajánlott országok közé sorolják ekkor Magyarországot. Ehhez, ahogy Matolcsy a Magyar időkben írja, a megkérdőjelezhetetlen magyar modell sikere kellett.

Ismerjük el: a mostani befektetésre ajánlás mögött kétségtelenül vannak biztató jelek. Senki nem kérdőjelezi meg, hogy Magyarország mindig időben visszafizeti a felvett hiteleit, átütemezést soha nem kért. A GDP arányos államháztartási hiány mértéke, az évek óta pozitív külkereskedelmi mérleg, vagy az államadósság alacsony devizakitettsége akár sikerként is elkönyvelhető. Az egészségügyi és szociális ellátáson, vagy az oktatási kiadások megspórolt százmilliárdok a Moody's-nak még tettszenek is. Számukra csak egy a lényeg: a fizetőképesség pedig rendben legyen!