Tényleg megéri?

Több, mint két évvel ezelőtt, 2014. nyarán, a reklámadó bevezetést az alábbiakkal indokolta az előterjesztő, L. Simon László: „A reklámadóról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: törvényjavaslat) célja az arányos közteherviselés elvének érvényesítése. Az elmúlt évek változásaképp az adórendszerben a munkát terhelő (jövedelem) adók közfinanszírozásban betöltött szerepe csökkent, az adórendszer súlypontja egyre inkább a forgalmi-fogyasztási adókra helyeződött át. Több olyan specifikus forgalmi adó jött létre, amely a gazdaság egy-egy - a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás szempontjából nem kiemelkedő jelentőségű – szegmensét érintette. Az adórendszer ezen átalakításába illeszkedő módon a törvényjavaslat a reklámok közzétételével (a reklám szolgáltatás nyújtásával) kapcsolatos új, forgalmi-fogyasztási jellegű adót irányoz elő.”

2016. november 4 –én megtudhattuk, hogy „az Európai Bizottság megállapította, hogy a magyarországi reklámadó sérti az uniós állami támogatási szabályokat, mivel annak progresszív adókulcsai szelektív előnyt biztosítanak egyes vállalatoknak. Emellett indokolatlanul előnyben részesíti azokat a vállalkozásokat, amelyek 2013-ban nem voltak nyereségesek, lehetővé téve számukra, hogy kevesebb adót fizessenek.(...) A mai határozat arra kötelezi Magyarországot, hogy szüntesse meg a 2014. évi reklámadó-törvényen és/vagy annak módosított változatán alapuló, vállalatok közötti indokolatlan megkülönböztetést, és állítsa helyre az egyenlő bánásmódot a piacon.” (EB – Sajtóközlemény)

A reklámadó nettó árbevétel alapú ágazati különadó, a magyar adózási gyakorlatban a sokadik szektorális adó. A reklám közzétevőjét terhelő adó mértéke sávos, a sávok és az adómértékek – már egy korábbi kínos korrekció eredményeképpen - a következőképpen alakultak: az adóalap 100 millió forintot meg nem haladó része után 0 százalék, az adóalap 100 millió forintot meghaladó része után 5,3 százalék. Nyugodtan nevezhető „média-iparűzési adónak” is. Milyen jövedelem szabályozási üzenetet hordoz a reklámadó rendszerbe állítása, és milyen következtetésekre csábít az adónem körüli ádáz küzdelem?

Magyarország 2016. évi állami büdzséjének bevételi főösszege meghaladja a 16,2 ezer (!) milliárd forintot, így nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a 11 milliárdos reklámadó nem oszt, nem szoroz az egyensúly biztosításában. Csak példaként: 2016-ra a pénzügyi tranzakciós illeték-bevételből 201 milliárd forintot kalkulálnak, a távközlési adóból 56 milliárdra számítanak, az idei évre prognosztizált közműadó pedig 52 milliárd forint. Ehhez képest a reklámadóból tervezett bevétel igencsak hátul kullog a különadók sajátos és szomorú versenyében.

Világosan érzékelhető, hogy a magyar kormány nagyon „rámászott” erre a kommunikációs iparágra, és képes a „fél világgal” is szembeszállni csak azért, hogy 11 milliárd forint adóbevételt realizáljon a költségvetés. És hogy a jövőben is rendíthetetlenül fog harcolni, azt az azonnali kormányzati reakció jól bizonyítja. A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint a bizottság döntése ellentétes az uniós joggal, sérti a tagállami adószuverenitást és diszkriminatív Magyarországgal szemben. A kiadott közlemény értelmében a magyar kormány mindent elkövet azért, hogy „megvédje azt az innovatív magyar kezdeményezést, amellyel a reklámtevékenységet végző világcégektől is beszedhető az állami költségvetést megillető adó.” (MTI)

A reklámipar esetében egy nagyságrendjében 200 milliárdos árbevételű piacról beszélünk. A Magyar Reklámszövetség megbízásából 2013-ban készített tanulmány szerint minden reklámra elköltött 10 forint 47 forinttal növeli a magyar gazdaság teljesítményét, azaz a 200 milliárd reklámra fordított forint 940 milliárd forinttal járulhat hozzá az ország produktumához. A szakma közvetlenül hozzávetőlegesen 10 ezer embert foglalkoztat, a kapcsolódó egyéb területek további 40 ezer embernek biztosítanak megélhetést. Ezt nevezte 2014-ben L. Simon László parlamenti előterjesztő cinikusan "nem kiemelkedő jelentőségű gazdasági szegmensnek". Vele ellentétben a Magyar Reklámszövetség véleménye szerint „a reklámadó nemcsak az iparágra káros, hanem az egész gazdaságra is”.

A magyar reklámadó tehát nem tétel az állami költségvetésben, a szakmának és az egész gazdaságnak árt, és értelmetlen konfliktust gerjeszt a brüsszeli színpadon. Ennek megfelelően ezt az ésszerűtlen különadót – amely természeténél fogva a sajtó függőségére/függetlenségére is hatással lehet - nemcsak a médiaszektor, hanem a teljes vállalkozói közösség is utálja. Mégis, mindezt tudva, „önként és dalolva” beleszaladtunk egy jókora EB-pofonba, holott előre jelezték, hogy ebben az esetben is érvényesíteni fogják azt az alapelvet, miszerint a tagországok adórendszerének összhangban kell állnia az uniós joggal.

Hazánk ismételten szembement a közösségi normával, így menetrendszerűen megérkezett a - ki tudja hányadik - maflás. Nem megrendítő erejű ez az ütés, csak teljesen felesleges volt begyűjteni. Piac - és versenyidegen szabályozást akart érvényesíteni a magyar kormány, ennek negatív hozadéka az elmarasztaló határozat. Kellett ez nekünk? Kell nekünk a reklámadó?

Szerző

Kocsis Zoltán halálával a világ zenei életét "óriási veszteség érte"

A világ zenei életét, Magyarországot és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot (NGYSZ) is óriási veszteség érte - méltatta Edvi Péter, az NGYSZ elnöke hétfőn a vasárnap elhunyt Kocsis Zoltánt.

Kocsis Zoltán Bartók Béla és Kodály Zoltán után a legnagyobb muzsikus volt, aki Magyarország zenei életét mértékadóan befolyásolta. Tehetsége és tudása óriási volt, nagy hiány marad utána - hangsúlyozta Edvi Péter. Emlékeztetett: Kocsis Zoltán 1990-től kezdve élete végéig születésnapi koncertjeit az NGYSZ-nek ajánlotta fel, 26 éven át nekik játszott minden május 30-án. "Az NGYSZ tagja, támogatója, segítője volt". Ezeket a koncerteket ő szervezte, partnerei szívesen mentek hívó szavára, nagy örömmel muzsikáltak együtt. A legutolsó koncerten is felemelő érzés volt a közelükben lenni és hallgatni a művészetüket - idézte fel Edvi Péter.

Mint mondta, Kocsis Zoltán nehéz ember volt és jó barát. Aki kicsit is közel került hozzá, látta, hogy milyen segítőkész, mindenre odafigyelő ember. Szoros kapcsolatuk volt, nem tudta úgy felhívni, hogy ne reagálna rögtön. Ha valamit nem tudott a zenéről, mindig őt kérdezte meg, s Kocsis Zoltán szívesen válaszolt, örömmel osztotta meg a tudását. Jó volt látni és hallani, hogy szívesen tanít, akár egy barátot is kicsi vagy nagy dologra. "Csodálatosan érzékeny ember volt, elsősorban a zenére, de minden másra is" - emelte ki.

Kitért arra is, hogy közösen alapították a Művészi Társaságot, amelynek művészeti vezetője Kocsis Zoltán volt. Emlékezetes összművészeti előadásokat hoztak létre, benne festészettel, zenével, balettel, prózával. Kiemelte: Kocsis Zoltán tudását és muzikalitását mindenhol csodálták, fantasztikus dolgokat művelt, amivel gyakran meglepte a világot. Archívumokból kikereste azokat a régi feljegyzéseket, kottákat, amikkel más már nem foglalkozott, majd elemezte és ezek alapján néha teljesen másként játszott el egy darabot.

Az NGYSZ elnöke felidézte, hogy Kocsis Zoltán életében voltak nehezebb periódusok is: 2000-ben a zenekar és közte megromlott a viszony, egyesek megpróbálták őt elgáncsolni. Ekkor nevezték ki Edvi Pétert a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (NFZ) miniszteri biztosává. Kocsis Zoltán próbajátékot rendelt el egy nemzetközi zsűri előtt, ahol végül megnyugtatón rendeződött az NFZ sorsa. Az igazán jó muzsikusok mindig tudták, hogy ő az, aki a zenekart a siker felé tudja kormányozni. Az utóbbi tíz évre visszatekintve, a zenekar tagjai szerették és csodálták őt, mert látták, hogy olyan a tudása, mint Magyarországon senkié. Tudták, hogy ha egy ilyen zseniális művész vezeti őket, akkor a muzsikájuk sokkal jobb, szebb és sikeresebb - fogalmazott Edvi Péter.

Szerző

Kocsis Zoltán halálával a világ zenei életét "óriási veszteség érte"

A világ zenei életét, Magyarországot és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot (NGYSZ) is óriási veszteség érte - méltatta Edvi Péter, az NGYSZ elnöke hétfőn a vasárnap elhunyt Kocsis Zoltánt.

Kocsis Zoltán Bartók Béla és Kodály Zoltán után a legnagyobb muzsikus volt, aki Magyarország zenei életét mértékadóan befolyásolta. Tehetsége és tudása óriási volt, nagy hiány marad utána - hangsúlyozta Edvi Péter. Emlékeztetett: Kocsis Zoltán 1990-től kezdve élete végéig születésnapi koncertjeit az NGYSZ-nek ajánlotta fel, 26 éven át nekik játszott minden május 30-án. "Az NGYSZ tagja, támogatója, segítője volt". Ezeket a koncerteket ő szervezte, partnerei szívesen mentek hívó szavára, nagy örömmel muzsikáltak együtt. A legutolsó koncerten is felemelő érzés volt a közelükben lenni és hallgatni a művészetüket - idézte fel Edvi Péter.

Mint mondta, Kocsis Zoltán nehéz ember volt és jó barát. Aki kicsit is közel került hozzá, látta, hogy milyen segítőkész, mindenre odafigyelő ember. Szoros kapcsolatuk volt, nem tudta úgy felhívni, hogy ne reagálna rögtön. Ha valamit nem tudott a zenéről, mindig őt kérdezte meg, s Kocsis Zoltán szívesen válaszolt, örömmel osztotta meg a tudását. Jó volt látni és hallani, hogy szívesen tanít, akár egy barátot is kicsi vagy nagy dologra. "Csodálatosan érzékeny ember volt, elsősorban a zenére, de minden másra is" - emelte ki.

Kitért arra is, hogy közösen alapították a Művészi Társaságot, amelynek művészeti vezetője Kocsis Zoltán volt. Emlékezetes összművészeti előadásokat hoztak létre, benne festészettel, zenével, balettel, prózával. Kiemelte: Kocsis Zoltán tudását és muzikalitását mindenhol csodálták, fantasztikus dolgokat művelt, amivel gyakran meglepte a világot. Archívumokból kikereste azokat a régi feljegyzéseket, kottákat, amikkel más már nem foglalkozott, majd elemezte és ezek alapján néha teljesen másként játszott el egy darabot.

Az NGYSZ elnöke felidézte, hogy Kocsis Zoltán életében voltak nehezebb periódusok is: 2000-ben a zenekar és közte megromlott a viszony, egyesek megpróbálták őt elgáncsolni. Ekkor nevezték ki Edvi Pétert a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (NFZ) miniszteri biztosává. Kocsis Zoltán próbajátékot rendelt el egy nemzetközi zsűri előtt, ahol végül megnyugtatón rendeződött az NFZ sorsa. Az igazán jó muzsikusok mindig tudták, hogy ő az, aki a zenekart a siker felé tudja kormányozni. Az utóbbi tíz évre visszatekintve, a zenekar tagjai szerették és csodálták őt, mert látták, hogy olyan a tudása, mint Magyarországon senkié. Tudták, hogy ha egy ilyen zseniális művész vezeti őket, akkor a muzsikájuk sokkal jobb, szebb és sikeresebb - fogalmazott Edvi Péter.

Szerző