Meglepődtünk

Még szeptemberben beszélgettem amerikai újságíró ismerőseimmel, akik közül meglepően sokan állították, hogy Trump nyeri az elnökválasztást. Veszélyes jóslat volt, mert Európában a legtöbben Hillary Clintont tartották esélyesnek, elsősorban stabil politikai háttere és múltja miatt, míg a hetvenéves milliárdost afféle kívülállónak. A közvélemény-kutatások is ezt támasztották alá.

Amerika azonban más világ. A politikában nagy súlya van a személyiségnek, a meggyőző kampánynak, a jól megválasztott üzeneteknek. Trump győzelmének egyik kulcsa az a mondat, amit olyan sokszor hallottunk: "Amerikát ismét naggyá tesszük". Négy szó, amiben minden benne van. Pesszimizmus, remény, hazafias érzések. A választók szívét vette célba, ami ebben az országban rendkívül fontos.

Hatásos, kemény, erőteljes, érett férfi (70 éves, de ez most mintha előny lenne), jól beszél, kimondja, amit gondol. Néha szándékosan fegyelmezetlen benyomást keltett, vad dolgokat hozott szóba, amivel tovább sötétítette a róla kialakult képet. Ugyanakkor ugyanilyen elszántan támadta saját párttársait, elégedetlen volt azzal a munkával, amit a republikánusok végeztek, nyíltan felvette ellenük a harcot. Ne felejtsük el, hogy Bush elbujdokolt, amikor megtudta, hogy megtámadták az Ikertornyokat, amúgy is jobban szerette Jim Beant, mint a feleségét. Lehet, hogy Trump bárdolatlan férfi, de ez csak az európaiaknak fontos, akik megszokták a finomkodást, mert azt hiszik, hogy a politika értelmiségi foglalkozás.

Imádja a médiát, és a média is imádja. Trump demagóg, de tudja, hogy a demagóg érveléseken a legnehezebb fogást keresni. Az, hogy harcol a bevándorlók ellen, ma tükrözi a természetes társadalmi hangulatot az Egyesült Államokban.

Az is mellette szólt, hogy Amerika a szórakoztatásról szól, a politika, a politikai nagygyűlés is egyfajta show-műsor, talán ezért is választja annyi színész a politikát, úgy érzik, ez is egyfajta szerep, Trump pedig olykor mintha a saját reality-showjának főszerepében játszott volna. Nagyon jól kezelte a válságait, pedig megpróbálták erőszakos nőcsábásznak is beállítani, de ezekből a helyzetekből jól jött ki, üzenve választóinak, hogy kemény csatákban is magabiztosan fog cselekedni.

Aztán kellett egy gyenge ellenfél. Valljuk be, Hillary nagyon bízott magában, túlságosan is. El sem hitte, hogy veszíthet és ettől elkényelmesedett, nem számolt azzal, hogy a ténnyel, hogy nyolc év demokrata vezetés után sokan változást akarnak, megint mások kimondatlanul is idegenkedtek egy női vezetőtől. Az a tény, hogy Hillary mögött hosszú politikai múlt áll, ezúttal tehernek bizonyult. Az FBI-nyomozás, amit végül is, az utolsó pillanatban leállítottak, nyomot hagyott a választók emlékezetében. Unalmasan beszélt, olykor mintha maga sem hitt volna abban, amit mondani akar.

Egy kampányban sok minden elhangzik, amiből aztán kevés dolog megy át a politikai programba. Trump a választás éjszakáján már megválasztott elnökként higgadtan, de optimizmustól tüzelve beszélt, az egységet hangsúlyozta, ami arra is utalhat, hogy azért nem lesz itt falépítés a mexikói határon, nem lesznek efféle meggondolatlan cselekedetek.

Tanulságos néhány hónap volt, még sokáig elemezhetjük…