Ez a sakk lesz a végső?

Történelmi sakkvilágbajnoki döntő kezdődik ma New Yorkban. E jelzőt főként azzal érdemli ki a viadal, hogy az Egyesült Államokban azzal kísérleteznek, hogyan lehet igazi, vérbeli amerikai médiaeseményként eladni egy azért nem annyira látványos sportágat. Ehhez persze az is kellene, hogy a két főszereplő, a norvég csodasakkozó, Magnus Carlsen és orosz kihívója, Szergej Karjakin izgalmas meccseket vívjanak.

A New York-i sakkvilágbajnoki döntőt egy 600 fő befogadására képes teremben rendezik meg, ahol a legdrágább belépők ára eléri a 3000 dollárt. Carlssen és Karjakin mérkőzéssorozata során tehát nemcsak az a kérdés dől el, hogy melyikük a jobb, hanem az is, kereskedelmi szempontból versenyképessé lehet-e tenni a sakkot.

A sakkvilágbajnokság marketingjogait értékesítő Agon nevű cég vezetője, az orosz Ilja Merenzon a Financial Timesnak elmondta, „újfajta pénzügyi modellt dolgoztunk ki a viadalra”. Mint mondta, olyan szerződéseket kötöttek, hogy sok százmillió dollár bevételben reménykedhetnek.

Ez valóban elképesztő áttörés lenne, eddig ugyanis kereskedelmi szempontból nem volt jövedelmező vállalkozás az esemény közvetítése. A sakkvilágbajnokságok történetében csak egy olyan viadal volt, amely a hirdetők figyelmét is felkeltette: 1972-ben az amerikai Bobby Fischer és a szovjet Borisz Szpasszkij között zajlott.

Ez esetben azonban nem „csak” két sakkozó összecsapásáról volt szó, hanem az akkori sajtó már-már két politikai rendszer összecsapásáról beszélt. Fischer akkor azután volt hajlandó vállalni a mérkőzést, hogy egy szponzor duplájára, 250 ezer dollárra emelte a győzelemért járó díjat.

Azóta azonban szinte mindegyik sakkvilágbajnoki döntő finanszírozása gondot jelentett. Így volt egy 2014-ben is, amikor Carlsen ellenfele az indiai Visuvanátan Ánand volt. Annyira nem volt komoly érdeklődő a rendezés iránt, hogy az akkori téli olimpia rendezője, Szocsi szállt be vésztartalékként, s az orosz szervezők vállalták is az esemény egy részének anyagi támogatását. Hogy mennyire ad hoc megoldás volt ez, bizonyítja: a találkozókat egy a téli olimpiára felépített csarnokban rendezték meg. Nézők alig voltak, ami érthető is, hiszen az oroszokat nem hozta lázba egy norvég és egy indiai viadala.

A ma kezdődő, s november 30-ig tartó mérkőzéssorozatnak a Brooklyn hídhoz közeli Fulton Market felújított épülete ad otthont. A legolcsóbb jegyek 75 dollárba kerülnek, de az összes jegy harmada tartozik a legdrágább, 3 ezer dolláros kategóriába. A rendezés összesen mintegy 6 millió dollárba kerül, beleértve a játékosoknak szánt 1,1 millió dolláros prémiumot, melynek 60 százalékát a végső győztes kapja meg.

A költségek mintegy felét olyan szponzorok állják, mint az amerikai befektetési csoport, EGCapital, vagy az orosz műtrágyagyártó cég, a Phosagro. Carslen menedzsere, Espen Agdestein elmondta, a szponzoroknak is meg kell mutatni, hogy „ez egy rendkívül jól megszervezett viadal, amely nagy érdeklődésre tart számot”. Mint mondta, ha e célt sikerülne elérni, akkor a következő viadal anyagi hátterének biztosítása már szinte gyerekjáték lenne. Ettől azért még távol vannak.

Hiába vitték ugyanis az amerikai metropoliszba az esemény megrendezését, sem a Google, sem a Facebook, sem pedig a Microsoft nem mutatott érdeklődést a szponzoráció iránt. A távolmaradást az is magyarázza, hogy a Sakk Világszövetség (WCF) nem túl jó hírű szervezet. Elnöke az az orosz Kirszan Iljumisinov, akit az Egyesült Államok beutazási szankcióval sújtott, mert Bassár el-Aszad szíriai diktátorral üzletel.

Nagyon sok múlik tehát a viadalon. A szervezők azt remélik, hogy már a mindössze 13 évesen nagymesteri címig jutó Carlsen neve vonzza a figyelmet. Az amerikai nézők számára az lehet a hívószó, hogy Bobby Fischer után ő szerzett elsőként világbajnoki címet a nyugati világból. 2013-ban a klasszikus sakkvilágbajnokságon bizonyult a legjobbnak, 2014-ben és 2015-ben pedig rapidsakk vb-n végzett az élen.

Carlsen jelenlétének köszönhető, hogy norvég szponzorok is megjelentek New Yorkban, így a Nordic Semiconductor nevű félvezetőgyártó cég. Hazájában olyan sakkláz tört ki, hogy az állami televízió, az NRK hat évre biztosította mérkőzéseinek közvetítési jogát. Az Egyesült Államokban egyelőre csak álom ez a nagyfokú érdeklődés még úgy is, hogy Carlsen, aki évi mintegy 2 milliót keres, valóban egyedülálló képességekkel rendelkezik.

Az interneten nyomon lehet követni mérkőzésüket, ám annak, aki élőképet is látni akar, s nem kizárólag a lépésekre kíváncsi, 15 dollárt kell fizetnie. Azok, akik hajlandóak is befizetni az összeget, „grátisz” kommentárt kapnak. Az Agont irányító Ilja Merenzon azt reméli, hogy akár 500 ezren is előfizethetnek a szolgáltatásra az interneten, abból kiindulva, hogy világszerte sok millióra tehető a sportág szerelmeseinek száma.

A 2011-ben az amerikai üzletember, Andrew Paulson által alapított Agon számára amolyan élet-halál harc a mostani viadal, hiszen bár a marketingjogokat intéző cég éves bevétele eléri a 10 millió dollárt, még nem nyereséges, mivel a tornák megrendezése komoly összegeket emészt fel. Most azonban azt remélik, sikerül végre áttörést elérni. (Paulson egyébként 2013-ban adta el a céget az orosz üzletember Merenzonnak.)

Vitán felül áll, hogy a viadal favoritja a 25 éves Carlsen. A nála egy évvel idősebb Karjakin jelenleg a világranglista 9. helyén áll. Nem tartják ügyetlennek, de az egyes tornákon csak a középmezőnyben végzett. Ugyanakkor kevéssé köztudott róla, hogy mindmáig ő a legfiatalabb, aki nagymesteri címet szerzett, akkor még ukrán állampolgárként, 12 éves és 7 hónapos korában.

Polgár Judit új kihívása

Új helyzetnek, ugyanakkor megtisztelő feladatnak nevezte Polgár Judit nemzetközi sakknagymester, hogy a sakkvilágbajnoki döntő hivatalos szakkommentátorának kérték fel.

"Teljesen új kihívás vár rám" - mondta az M4-nak minden idők legjobb női játékosa. Az esemény kapcsán Polgár Judit arról is beszélt, hogy a sakk megfiatalodott, és ez lesz az első vb-döntő, melyet már az új generáció tagjai vívnak, akik nemcsak a szakkönyveket, hanem a számítógépet is igénybe vették a felkészülés során.