Eddig ismeretlen dinoszaurusz kövületére bukkantak

Publikálás dátuma
2016.11.11. 13:22
Illusztráció: Dean Mouhtaropoulos/Getty Images
Új dinoszauruszfajt azonosítottak Kínában egy 72 millió éve egy sárba fulladt egyed különlegesen épen fennmaradt kövületében - tudósította a BBC hírportálja.

Az őshüllőt csőrös fejét felemelve, tollas szárnyait kitárva őrizte meg a mocsár, amelyben 72 millió éve merült el. Az új fajt Tongtianlong limosusnak, vagyis mennybe szálló mocsársárkánynak nevezték el. A felfedezést a Nature Scientific Reports tudományos lap aktuális száma közölte.

"A leletet egy építkezésen fedezték fel munkások, miközben dinamittal robbantottak, vagyis majdnem porrá zúzták a hegyoldalban nyugvó maradványokat" - mondta Stephen Brusatte, az Edinburgh-i Egyetem paleontológusa. Valójában a tetem néhány apróbb darabját meg is semmisítette a robbantás, ám a felfedezés körülményeihez képest a csontváz feltűnően teljes.

"Az állat nagyjából akkora volt, mint egy birka és az oviraptorosauruszok igen fejlett, madárszerű, tollas hüllőkből álló csoportjához tartozott. Alapvetően ez volt az utolsó, ereje teljében lévő csoport az aszteroida becsapódása előtt" - magyarázta Brusatte.

A kövületet a dél-kínai Csianghszi tartomány nanhsziungi geológiai formációban fedezték fel kínai és brit tudósok, akik szerint az új faj a dinoszauruszoktól a madarak felé tartó evolúciós út jobb megértését segíti. "A modern madarak a dinoszauruszoktól származnak, a Tongtianlong azt mutatja meg, hogy nézhettek ki madaraink ősei. Az efféle fosszíliák azt illusztrálják, milyen lehet az evolúció működés közben" - tette hozzá a paleontológus.

Szerző

Jövő héten vesznek végső búcsút Eckhardt Sándortól

November 17-én lesz Eckhardt Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, az Országos Onkológiai Intézet nyugalmazott főigazgatójának búcsúztatása Budapesten, a Farkasréti temető Makovecz termében. 

Az Országos Onkológiai Intézet tájékoztatása szerint a római katolikus szertartás 14 óra 30 perckor fog kezdődni. A gyászmise november 21-én, 17 órakor lesz a Ferencesek Pasaréti templomában. Az intézet közleménye szerint Eckhardt Sándor halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar onkológus társadalmat. Az intézmény mély tisztelettel hajt fejet munkássága és élete előtt. Feledhetetlen szakmai elhivatottságával követendő utat mutatott a magyar és nemzetközi onkológia képviselői számára.

Az MTA rendes tagja, a magyar onkológia nemzetközileg is elismert kiváló művelője, a hazai Klinikai Onkológiai Tanszék megalapítója, első tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Onkológusok Társaságának (MOT) örökös tiszteletbeli elnöke, a Széchenyi-díj és Állami Díj mellett több hazai és nemzetközi elismerés kitüntetettje, november 1-jén halt meg, életének 89. évében. Az Országos Onkológiai Intézet a Magyar Tudományos Akadémiával együtt saját halottjának tekinti a professzort.

Szerző

Meghalt Eckhardt Sándor orvosprofesszor

Életének 89. évében meghalt Eckhardt Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Országos Onkológiai Intézet nyugalmazott főigazgatója, akit a magyarországi daganat-kemoterápia megalapozójaként és a klinikaionkológus-képzés beindítójaként tisztelnek.

A Magyar Tudományos Akadémia közleménye szerint a Széchenyi-díjas orvos, tudós november 1-jén halt meg.

Eckhardt Sándor 1927. március 14-én született Budapesten, értelmiségi családban. Édesapja a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nevéhez fűződik a ma is használatos magyar-francia nagyszótár összeállítása. Édesanyja magyar-német szakos tanár volt. A ciszterciták budapesti gimnáziumában érettségizett 1945-ben. A család és az iskola szellemének hatására hat idegen nyelvet sajátított el - latin, német, francia, angol, olasz, orosz -, és már kamaszkorától orvosnak készült.

Elhatározásában megerősítette az érettségi után elszenvedett súlyos közlekedési balesete. Féléves felépülése alatt kialakult kivételes hivatástudata, amelynek vezérelve a hippokratészi esküvel vállalt orvoslás és a rászorulók megsegítése volt.

A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán 1951-ben szerzett diplomát. Az orvosi egyetemmel párhuzamosan elvégezte a Zeneakadémia zongora szakát. 1950-től már a II. Belklinika Kísérleti Laboratóriumában volt gyakornok, Haynal Imre, Sellei Camilló és Németh László professzorok voltak a tanítómesterei.

Rövid Uzsoki utcai kórházi belgyógyászati tevékenység után 1953-ban az Országos Onkológiai Intézetbe került, a Sellei Camilló vezette Belgyógyászati Osztályra, ahol segéd- majd alorvos, 1955-ben a belgyógyászati szakorvosi képesítés megszerzése után adjunktus, majd osztályvezető főorvos lett.

Pályáját meghatározták a párizsi, londoni és különösen az egyesült államokbeli ösztöndíjas tanulmányutak, amelyek során az onkológia legnagyobbjaitól tanulhatott. Az amerikai rákintézet (NCI) klinikai és kísérletes részlegein egyaránt dolgozott. Hazatérése után megalakította az Országos Onkológiai Intézetben az onkológiai klinikai farmakológiai egységet.

Eckhardt Sándor orvosként és tudósként elért legnagyobb sikere a hazai daganat-kemoterápia kifejlesztése, a dibromhexitek sikeres klinikai kipróbálása és a klinikai onkofarmakológiai vizsgálatok bevezetése. E tárgykörben védte meg kandidátusi és doktori disszertációját (1964, 1985).

Tudományos aktivitását 407 közlemény, négy könyv és kilenc könyvfejezet jelzi. Ezekben főként a rák gyógyszeres kezelésével és a rákszűréssel foglalkozik. 1985 óta volt az MTA levelező, majd 1990 óta rendes tagja.

Az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa volt 1971 és 1992 között. Ebben a pozícióban kiemelkedően sokat tett a hazai onkológiáért, annak nemzetközi elismertetéséért. Meghatározó szerepe volt a nemzetközi onkológiai együttműködések kialakulásában. 1979-től a kelet-európai államok gyógyszerkivizsgáló központjának (Trial-Centre) vezetője volt.

Főigazgatóként az OOI nagyarányú fejlesztését indította be, a klinikai, diagnosztikai és kutatási területeken egyaránt. Korán felismerte a hibás gének (genetikai tényezők) fontosságát a daganatos betegségekben, ezért 1986-ban megalakította az Intézet Molekuláris Biológiai/Genetikai Osztályát. Az OOI-ből világszerte nyilvántartott és elismert rákcentrumot fejlesztett ki.
1977-ben megalapította a Klinikai Onkológiai Tanszéket (Orvostovábbképző Intézet, Orvostovábbképző Egyetem), amelynek ő volt az első tanszékvezető egyetemi tanára, majd a későbbiekben professor emeritusa.

Pályafutása nemzetközi vonatkozásban is magasra ívelt: a Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) első kelet-európai elnökeként (1990-94) a magyar onkológusok példás összefogásával 1986-ban Budapesten rendezte meg a XIV. Nemzetközi Rákkongresszust.

Kimagasló szakmai munkásságát számos díjban, elismerésben részesítették: Széchenyi-díj, Állami Díj és több orvostudományi díj birtokosa; a Magyar Onkológusok Társaságának örökös tiszteletbeli elnöke; az Orosz Orvostudományi Akadémia tiszteletbeli tagja, számos egyetem és orvostársaság díszdoktora, tiszteletbeli tagja (Moszkva, New York, Ankara, Bologna, Berlin, Róma).

Eckhardt Sándor 1992-ben vonult nyugdíjba, de nem nyugalomba. Élete végéig naponta bejárt az Intézetbe. Utolsó pillanatig fogadta a betegeit, a tanácsot kérő kollégákat.

Szerző