Az egyik délutáni előadáson Rossini Tell Vilmosát játszották, amikor egy ismeretlen férfi fölbukkant a zenekari árok fölött és fehér port szórt a muzsikusokra. A karmester azonnal félbeszakította az előadást, a rendőrség pedig haladéktalanul riasztotta a terrorellenes különítményt. Egy „tettessel” találták szemben magukat, aki nem tanúsított ellenállást, a helyszínen hallgatták ki. Megkérdezték a közönségből a közelülőket is, akik maguk is kíváncsiskodtak, mit észleltek. Faggatták a tettest, aki azt mesélte magáról, nem New York-i, lényegesen távolabbról érkezett. Azért jött – mondta -, mert jó barátja, aki szenvedélyes operabarát volt, a közelmúlt napokban halt meg, és „kegyeletként” szórta az árokba a hamvait. A zenészek közül senkinek sem esett bántódása, a tettest kihallgatása után azonnal szabadon engedték, miközben a nyomozást természetesen folytatják. John Miller, a városi terror ellenes csoport helyettes vezetője közölte, hogy a port alapos vizsgálatra laboratóriumnak adták át.
A részletek földerítéséig a Met folytatja műsorra tűzött Rossini sorozatát, az előre rögzített tervek szerint az Olasz nő Algirban következik. Majd Janacek Jenufája. Addig talán valami kiderül arról, hogy a tettes igazat mondott-e, csakugyan a zene megszállottja, akinek éppen pillanatnyilag elborult az elméje, vagy más zavar tört rá, vagy közönséges gonosztevő, aki elszánta magát arra, kisebb kalamajkának lesz a botrányhőse. Gyógyintézetbe kerül, vagy más természetű rács mögé? Már a Met és kivált Rossini sem mentesül a váratlan botrányoktól? Nem is szólva a művészekről, akik csak a laboratóriumi elemzések után tudhatják meg, valójában milyen por szállt is rájuk? Ha csakugyan operabarát hamvai voltak, az sem lehetett kellemes.