A megegyezés első változatát az október 2-án megrendezett népszavazáson utasította el a kolumbiaiak többsége. Sokan azt kifogásolták, hogy túl nagy engedményeket biztosítanak a FARC gerillái számára.
Ezt követően meghosszabbították a tűzszünetet, s ugyanúgy, mint a korábbi megállapodás esetében, ezúttal is a kubai fővárosban, Havannában dolgozták ki a részleteket. Összesen 500 módosítást iktattak a szövegbe, olyanokat, amelyeket a lakosság, az áldozatok hozzátartozói, valamint Alvaro Uribe volt köztársasági elnök javasolt. Santos az aláírást követően azt is közölte, „elismerem, hogy ez a szerződés jobb az előzőnél”.
Nem világos, hogy erről a megállapodásról tartanak-e majd népszavazást, illetve az sem, hogy a jobboldali ellenzék valóban beéri-e a módosításokkal. Mindenesetre John Kerry amerikai külügyminiszter és Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője már gratulált az új megállapodáshoz.
A békeegyezményt a kormány részéről aláíró Humberto de la Calle azt közölte, „ez az új megállapodás lehetőség arra, hogy minden maradék kételyt is eloszlassunk. Figyelembe vettük az összes kifogást. A cél az volt, hogy egységesítsük a nemzetet” – fogalmazott de la Calle. Fontos módosítás egyebek mellett az, hogy a gerilláknak saját vagyonukból is segíteniük kell áldozataikat. A kábítószer-kereskedelem terén a FARC-nak teljesen le kell mondania a drogtermesztésről és –kereskedelemről.
A dokumentumban kiemelik a magántulajdon védelmét. Erre azért volt szükség, mert az első változat után sok gazda attól tartott, hogy az agrárreform révén kisajátíthatják területeiket. Jóllehet a konzervatív egyházi körök bírálták az előző megállapodást amiatt, a kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a dokumentumban kiemeljék a nemekkel kapcsolatos egyenlő bánásmódot. Erre a kabinet szerint azért volt szükség, mert a nők különösen sokat szenvedtek a polgárháború alatt. Annak 52 éve során 220 ezren vesztették életüket, s hétmillió embert űztek el lakhelyükről.
Alvaro Uribe volt elnök szombaton még úgy foglalt állást, hogy a megállapodásnak „nincs végleges karaktere”, illetve a szöveget még vizsgálja ő, továbbá az áldozatokat képviselő szervezetek. Jorge Restrepo, a CERAC konfliktuskutató központ szakértője úgy véli, hogy az első megállapodás ellenfelei végül elfogadják azt, hogy a lázadók is részt vehessenek a politikai életben.