Kocsis Zoltán búcsúztatása

Publikálás dátuma
2016.11.16. 06:46
Fotó: Népszava
A 64 éves korában elhunyt Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója búcsúztatása szombaton lesz a Liszt Ferenc Zeneakadémia aulájában.

Tisztelői 8.00 és 12.00 óra között róhatják le kegyeletüket egy szál fehér rózsával vagy kardvirággal.

Beszédet mond Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, Kurtág György zeneszerző, dr. Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Mocsári Károly zongoraművész, Perényi Miklós csellóművész, valamint Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója.

Az elhunytat Magyarország Kormánya, Budapest Főváros, a Nemzeti Filharmonikusok és a Liszt Ferenc Zeneakadémia saját halottjának tekinti. A beszédeket, melyek a Zeneakadémia Aulájában 13 órakor, a meghívottak előtt hangzanak el, az épület előtt elhelyezett kivetítőn lehet követni.

Szerző

Az elefánt legalább jóllakik

Publikálás dátuma
2016.11.16. 06:45
A profi, de kissé jellegtelen Havana Flying
Az elefánt számnál szakadt el végképp nálam a cérna a Fővárosi Nagycirkuszban. Pedig ő a Dima karácsonya című produkció arca, ez szerepel plakátokon, a műsorfüzet címlapján. Mégis azt gondolom, hogy, na ezt aztán már tényleg nem lehet! De még több képtelenség is következik a legújabb műsorban. A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK!

Jó, jó, a derék, jámbor elefánt fejen áll egy kicsit, meg két lábon is tud állni, de a produkció nagy részét az tölti ki, hogy ételbúrát a kezükben tartó fiatal hölgyek járulnak elé, és az idomító, Zodieru Krisztián átveszi a búra alatt rejtőző almát, vagy éppen salátát, a főszereplő pedig egymás után befalja ezeket. Nem akarom megbántani a „Kiskunbürgözdieket”, de ez ott sem lenne vállalható produkció, nemhogy a Fővárosi Nagycirkuszban.

Fekete Péter igazgató, különben joggal, állandóan arról beszél, hogy milyen komoly művészet a cirkusz. Csak akkor olyan számokat kellene bemutatni a Dima karácsonya című új műsorában, amik ezt ékesen bizonyítják! Itt van például Emiliano Sanchez Alessi Olaszországból érkezett szereplő, merthogy zsonglőrnek nem nevezném. Felfüggesztett nagy golyóbisokat toszogat a levegőben, de ezt bármelyikünk megcsinálja kugligolyókkal.

Ő lassan teszi, meg sejtelmes félhomállyal megvilágítva, egy percig esetleg még érdekes is, de aztán dögunalom, ebben semmiféle artista teljesítmény nincs, és ez garantáltan nem művészet, némi jóindulattal tán művészkedésnek nevezhető, ami azért nagyon nem ugyanaz. Ez is egy végtelenül lassú szám, túl sok van belőlük, ráadásul szép libasorban egymás után is kerülnek, még az alig valamit csináló oroszlánok is meglehetősen komótosak.

Ilyen volt már a premieren a jegykiadás is - nem először -, sokan álltak a pultban, de csak ketten babráltak a borítékokkal, amikben a jegyek megbújtak. Nem ismerték fel a szakma neves személyiségeit, mutatványnak számított, és jelentős időbe telt, mire egy-egy megfelelő borítékot megtaláltak, nagy, feszült tömeget halmoztak fel maguk előtt. Az álzsonglőr mutatványa se több, se kevesebb az övéknél.

Jól indul pedig a műsor, a High5 gumiasztalon hancúrozó fiataljai fergeteges tempót diktálnak maguknak, fantáziadús alakzatokban ugrálnak, humoruk van, pajkos kölykökként froclizzák egymást, harsogó életöröm árad belőlük. Az artista viselkedésmódjától, megteremtett figurájától művészet a cirkusz. Ha semmi kisugárzása nincs a számnak, ha inkább izzadtságos erőfeszítésnek látszik, mint örömnek, akkor legfeljebb tornamutatvány.

Ilyen a Kazah Állami Cirkusz talaj-akrobatika csoportja, melynek tagjai rezzenéstelen arccal, öröm nélkül teljesítenek. Egy hölgy trapézon lengedezik fölöttük, hogy miért, az nem derül ki, tán azért, mert ez olyan artisztikus. Egyszer olyan szerencsétlenül lengetik, hogy sikerül fejbe rúgnia a csoport gyerekszereplőjét. Egy elnézést kérő mosoly nincs az arcán, karmozdulattal sem kér bocsánatot, se a gyerkőctől, se a közönségtől, azért ez így elég kínos. A Havana Flying drótkötélszámában szerencsére nincs semmi kínos, kimondottan profi, de szintén örömtelen artista ipari szakmunkások repkednek a magasban.

A profi, de kissé jellegtelen Havana Flying

A profi, de kissé jellegtelen Havana Flying

A Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon első díjat nyert egy remek drótkötél szám, melynek minden tagja igazi egyéniség, megjegyezhető fazon, és ezt biztosító kötél nélkül, tényleg az életüket kockáztatva is meg tudják mutatni a magasban. Ők nagy művészek, ahogy ugyanezen a porondon láttunk már nagy elefánt-, illetve oroszlánidomárt, nem is egyet. A mostaniak garantáltan nincsenek közöttük. Duo Arkan oroszlánjai ahelyett, hogy jóízűt játszanának a gazdáikkal, kimondottan zordon ábrázattal, ímmel-ámmal, unszolásra, komótosan teljesítenek nem túl extra dolgokat, leginkább végigkutyagolnak egy emelvényrendszeren. Na, jó, akad, amelyik egy olyan tűzkarikát is átugrik, ami nincs is egészében meggyújtva.

Az oroszlánszám előtt táncolni abszolút nem tudó fiatalok oroszlán jelmezben négykézlábra ereszkedve kelletik magukat. Hasonló intermezzókkal teli a műsor. Elfogadom a revü és a cirkusz társítását, de akkor profi koreográfusokkal, profi táncosokkal kell csinálni, úgy, hogy ez akár a világszámokkal egyenrangú legyen. Van egyébként kerettörténet is, egy kisfiú álma, ő a címben szereplő Dima, és van hozzá karácsonyi készülődés. Ez is elég esetleges, dramaturgiai szempontból is. A számok között elmondott szövegek moralizálóan közhelyesek. Roppant kevés a humor, ordítóan hiányzik egy bohóc.

Nem akarom túldramatizálni a helyzetet, mert azért akadnak jó számok, méghozzá magyarok. Különlegesség Komenda Zsófia attrakciója, ő egy levegőben lengő rúdon szépséges, sikkes lírai műsort mutat be, irigylésre méltó hajlékonysággal. Az ugyancsak magyar Trio Power Line már több mint tíz éves, gondosan kidolgozott erőemelő szám.

Az orosz Markin családból a papa hosszú rudat, az úgynevezett perzset egyensúlyozza a homlokán és a felesége, meg a 9 éves címszereplő Dima ennek tetején tornázik, vagy éppen pörög, forog akár szédületes tempóban. Erő, akarat, összetartás van ebben a számban. Tán akaratosság is, dominánsnak tűnő apával. De nem arctalanok, hanem nagyon is markánsak, és sokat tudnak, miközben az ilyen mérvű gyerekmunka azért vitatható.

Fekete Péter nyáron bemutatott egy méltán nagy sikerű vízi revüt, artista számokkal tarkítva. Az utána következő Lúdas Matyi a színházhoz közelített. Sok kísérletezés után illett volna megnyugtatni az artista szakmát, hogy a ház alapfunkcióját, a hagyományos cirkuszt sem hanyagolják el. Ez a nagyon hullámzó színvonalú, gyenge, sőt dilettáns elemeket is sorjáztató, nem megfelelően szerkesztett műsor, kevés meggyőző momentummal, egyáltalán nem megnyugtató.

Szerző

Jubilál a Műcsarnok - Ez a kép lesz az egyik szenzáció

Publikálás dátuma
2016.11.15. 16:29
MTI Fotó: Kovács Tamás
Kicsomagolták Jan Matejko monumentális művét, a Rejtan, Lengyelország eleste című festményt kedden a Műcsarnokban, ahol november 22-től Az első aranykor címmel az Osztrák-Magyar Monarchia festészetét bemutató kiállításon lesz látható.

A Műcsarnok alapításának 120. évfordulóját ünneplő kiállítás a korabeli Osztrák-Magyar Monarchia nemzeteinek festészetét mutatja be Magyarország és Ausztria mellett Csehország, Lengyelország, Románia és Horvátország múzeumainak és magángyűjtőinek együttműködésével, csaknem 200 művön keresztül - mondta el az MTI-nek a kicsomagolás előtt a tárlat tudományos kurátora.

Sármány-Parsons Ilona hozzátette: a Lengyelország első felosztása elleni hősies tiltakozásról szóló, 1866-os képet a 19. századi lengyel történelmi festészet nagy alakja, Jan Matejko első főműveként tartják számon. Matejko korabeli magyarországi népszerűségét mutatja, hogy a kiállításon látható festményei röviddel keletkezésük után mind megjárták Budapestet, a lengyel történelemkönyvekből pedig 150 éve nem hiányozhatnak Matejko festményei - emlékeztetett.

A kurátor elmondása szerint a Rejtan aranyérmet nyert az 1867-es Párizsi Világkiállításon, ahol Ferenc József megvásárolta, majd a képet a következő évben mutatták be Budapesten. A 282 centiméterszer 487 centiméteres olajfestményt a független Lengyelország megalakulása után Varsóba szállították, hogy a királyi palotában állíthassák ki. A második világháború idején a német megszállók elől a palota pincéjében rejtegették az alkotást, amely komoly károsodásokkal ugyan, de átvészelte az épület lerombolását is. A most is Varsóban őrzött remekmű a 2. világháború óta nem hagyta el Lengyelországot, a kölcsönzés így rendkívüli gesztusnak számít - hangsúlyozta Sármány-Parsons Ilona.

Mint hozzáfűzte, a négy és fél évtized festészeti fejlődéséből ízelítőt adó tárlat a korszak fő stílustörekvéseit korszakokra bontva mutatja be, kitérve a magyar mellett az osztrák, cseh, lengyel és horvát festészet jellemzőire. A korszak több remekművét felvonultató kiállítás különösen látványos fejezete lesz a három kortárs "festőfejedelem": Hans Makart, Jan Matejko és Munkácsy Mihály egy-egy monumentális és több kisebb alkotásának együttes bemutatása - emelte ki a kurátor.

Az első aranykor című kiállítás november 22-től 2017. március 12-ig lesz látható a Műcsarnokban.

Szerző