Előfizetés

Trumpnak üzenhetett Ferenc pápa

Új bíborosokat avatott Ferenc pápa a szombati, a Szent Péter bazilikában megtartott konzisztóriumon. Összesen 17 új kardinálisa lett a katolikus egyháznak, közülük 13-an nyolcvan év alattiak, vagyis ők szavazhatnának egy esetleges konklávén az új egyházfő személyére. 

A bíborosi kinevezésekkel tovább csökken Európa befolyása a világegyházban. Több olyan új főpapra esett a katolikus egyházfő választása, akik a „világ pereméről” érkeztek. Bíborosa lett például Bangladesnek, a Közép-afrikai Köztársaságnak, Új-Guineának, illetve Mauritiusnak is. Különösen érdekes az amerikai Joseph Tobin kinevezése, aki szembeszállt a megválasztott amerikai elnök, Donald Trump elnökjelöltjével, Mike Pence-szel, mert Indiana kormányzójával szemben üdvözölte a szíriai menekülteket.

Pence tavaly azt közölte, meg akarja akadályozni, hogy államába szíriai menekültek költözzenek, mert letelepedésükkel nőne a terrorveszély. Tobin, Indianapolis egyházmegye érseke, erre menekülteket fogadott be, ezt azonban Pence nem merte megakadályozni. Azóta mintegy 150 szíriai lelt menedékre az amerikai államban.

A pápának a konzisztóriumon elhangzott beszéde vezérmotívuma az idegenek elfogadásának gondolata volt. Óva intett az „ellenségeskedés járványától”, a vallási és etnikai kisebbségeknek a társadalomból való kirekesztésétől, közvetve a populista nacionalizmus térnyerésétől. Mint fogalmazott, a különböző országokból érkezettekre nem szabad ellenségként tekinteni azért, mert mások.

„A megosztás és az ellenségeskedés vírusa áthatja a gondolkodásmódunkat, az érzéseinket és a cselekedeteinket. Nem vagyunk védtelenek ezzel szemben és figyelni kell arra, hogy ez az érzés ne töltse ki a szívünket, mert ez az egyház gazdagsága és egyetemessége ellen hatna. Távoli földekről jövünk, különböző szokásaink, bőrszínünk, nyelvünk, másképpen gondolkodunk a hitünket másféle szertartásokkal ünnepeljük. Ez azonban nem tesz ellenséggé bennünket, ellenkezőleg, ez egyik legnagyobb gazdagságunk” – emelte ki Ferenc pápa szentbeszédében.

Mondataival akár Donald Trumpnak is üzenhetett. A megválasztott elnök és a pápa viszonya igencsak feszült. Trump „szégyenletesnek” nevezte az egyházfőnek azt a kijelentését, amely szerint az ingatlanmágnás nem tekinthető kereszténynek, mert falat akar építeni a mexikói határon. „Nem keresztény az a személy, bárhol legyen is, aki csak arra gondol, hogy falakat, ne pedig hidakat építsen!” – fejtette ki akkor a pápa. Erre Trump azt közölte, „hogy jön a pápa ahhoz”, hogy megkérdőjelezze az ő presbiteriánus hitét. Minden bizonnyal mély vallásosságát azzal próbálta alátámasztani, hogy bestsellernek tartja a Bibliát.

Trump megválasztása után a pápa azt közölte, imádkozik az ingatlanmágnás megvilágosodásáért.

Szijjártó esete a nyelvtörvénnyel

Gál Mária
Publikálás dátuma
2016.11.21. 06:31
Szijjártó éves meghallgatása az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságában FOTÓ: MTI/MÁTHÉ ZOLTÁN
A magyar kormány azzal a szomszédos országgal tart fenn legszorosabb kapcsolatot, ahol a legkifogásolhatóbb magyarellenes törvények élnek. A határon túli magyarság problémái annyira másodlagosak (ha nem szavazásról van szó) a „nemzeti kormány” számára, hogy a külügyminiszter azt sem tudja, melyik államban van nyelvtörvény.

Magyarország legszorosabb szövetségese a szomszédos államok közül Szlovákia, Orbán Viktor kiváló viszonyt ápol Robert Ficóval. A magyar miniszterelnök 2010-es hatalomrajutása után virágzott fel a magyar-szlovák államközi kapcsolat, amely azelőtt a legfeszültebb volt a felvidéki magyarságot sújtó nyelvtörvény, illetve amiatt, hogy 2009 augusztusában Pozsony nem engedte be Szlovákia területére Sólyom László akkori magyar államfőt, hogy részt vegyen a révkomáromi Szent István-szobor avatásán.

A magyar diplomácia azonnal az Európai Bírósághoz fordult az ügyben. (A későbbi döntés szerint Szlovákia nem sértett uniós jogot Sólyom László kitiltásával.) Az Orbán-kormány első döntései – az állampolgársági törvény módosítása, az egyszerűsített honosítási eljárásra válaszként a pozsonyi parlament „ellentörvényt” hozott, amely szerint elveszítik szlovák állampolgárságukat azok, akik más ország állampolgárságáért folyamodnak. A jogfosztó, a felvidéki magyarokat sújtó szlovák törvények ellenére az Orbán-kormány egyik legszorosabb szövetségese lett Fico és kabinetje.

A magyar miniszterelnök kezdetben többször ígéretet tett ugyan arra, hogy majd „jövőre” kerülnek az államközi kapcsolatok napirendjére a „kényes kérdések”, ám ez még várat magára.

Sőt, mára már az ígéretek is feledésbe merültek, a magát nemzetinek nevező kormány számára annyira mellékes a külhoni magyarság ügye, hogy a külügyminiszter azt sem tudja, melyik szomszédos államban van hatályban nyelvtörvény.

Múlt héten, kedden Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságában tartott éves meghallgatásán azt állította, „összességében még sosem voltak olyan kiegyensúlyozottak a kapcsolatok a szomszédos országokkal, mint most”.

Nem kis cinizmusról és ismerethiányról tanúskodnak szavai. Szijjártó MTI által idézett értékelése szerint „Bár van olyan ország, amellyel rosszabbak a kapcsolatok, mint korábban, másokkal viszont jobbak, így összességében még sosem volt olyan kiegyensúlyozott és jó a kapcsolatrendszer a szomszédos országokkal, mint most”.

Jelenleg Romániával vált konfliktusossá és gyakorlatilag lenullázódott a kapcsolat, a horvát viszonyra a MOL-Hernádi ügy nyomja rá bélyegét, Ausztriával egész évben tanúi lehettünk a határmenti adok-kapok vizsgálatoknak, diplomáciai üzengetéseknek. Szerbiával ugyan ma kerül sor a harmadik közös kormányülésre, de az is leginkább gazdasági kérdésekre korlátozódik (mint ahogy a szlovák is), Belgráddal a menekültügy többször okozott nézeteltérést és bírálatot.

Az ukrán-magyar viszonyban a Budapest-Moszkva barátság szül bizalmatlanságot, a három évvel korábbi, rezsimváltásba torkolló Majdan óta most először látogat Budapestre az ukrán kormányfő, miközben az ukrán parlamentben újra napirendre került a nyelvtörvény kisebbségek számára kedvezőtlen módosítása és a választási törvény is kedvezőtlenül módosult.

A határon túli magyarság több mint fele – 1,3 millió - él Romániában, számuk „összességében” nem éri el a 2 milliót, de a magyar diplomácia számára „összességében” ez nem számít. Szijjártó Péter bizottsági meghallgatásán felidézte: a tavalyi beszámolója alkalmával vita alakult ki, hogy a szomszédsági politika mennyiben legyen pragmatikus, racionális, és mennyiben helyezze előtérbe a konfliktusos ügyeket. Ezeket a vitás kérdéseket nem tehetik az előfeltételévé a kapcsolatok fejlesztésének, de a magyar külpolitika nem feledkezhet el róluk, az egyensúlyt kell megtalálni a két megközelítés között.

Csakhogy - Szlovákiával kapcsolatban teljesen megfeledkezett Budapest minden vitás, kényes kérdésről, Románia viszonylatában pedig előfeltétellé vált. Annyira, hogy már Pozsony bűnét is Bukarestre osztja ki a magyar diplomácia vezetője. „A nyelvtörvény, a zászló- és szimbólumhasználat, és a restitúció olyan ügyek, amelyeket folyamatosan napirenden kell tartani, de várhatóan nem lesz előrelépés, mert a közeljövőben választás lesz az országban” – mondta az MTI szerint Szijjártó.

Romániában valóban komoly gondok vannak a restitúció körül, de a jogfosztó jognyelvtörvény Szlovákiában van, a (magyar) zászló és szimbólumhasználat is engedélyezett közösségi rendezvényeken, a „cirkusz” a székely zászló körül van. Tény, a romániai magyarság helyzete igencsak rég nem volt ennyire rossz, de az is tény, hogy az államközi viszony milyensége erre mindig is erős befolyással van. Ha vita van Budapesttel, az mindig az erdélyi magyar közösségen csattan. Most is.

A bérmegállapodástól függ a nyugdíjemelés?

Emelték a tétet és magasabb járulékcsökkentést kértek a munkaadók képviselői a múlt pénteki egyeztetésen, miután Orbán Viktor kinyilvánította: nemzetgazdasági minisztere menjen el a falig a minimálbéremelés mértékét tekintve. Ebből az következik, hogy nem várható alku a jövő évre megcélzott 15 százalékos minimálbér, valamint a 25 százalékos garantált bérminimum emelésében.

A miniszterelnök ma reggel elhangzott rádióinterjújában tovább fokozta a tárgyalók felelősségét, mondhatni zsarolását, amikor kijelentette, a magasabb minimálbér-emelés magasabb nyugdíjemeléssel is járna. Mint a beszélgetés előzeteséből kiderült, ez alatt azt érti, hogy az emelkedő bérek nyomán nő a fogyasztás, ami pedig magasabb inflációt gerjeszt és ez ad lehetőséget majd a magasabb nyugdíjemelésre. A kormányfő úgy fogalmazott: a tárgyalások sikere esetén a most tervezett 0,9 százalékos helyett az ideivel megegyező mértékű, vagyis 1,6 százalékos nyugdíjemelés lehet jövőre. (Ezek szerint az infláció mértékének "beállítása" is kormányzati hatáskörbe került...)

A vállalkozók képviselői tudomásul vették a javaslatuknál öt százalékkal magasabb minimálbéremelési terveket, és a korábbi öt százalékos járulékcsökkentés helyett immár hatot követelnek jövőre, hogy valamelyest kigazdálkodható legyen a két legkisebb bér emelésének terhe. A kisebb, jellemzően minimálbéren foglakoztató vállalkozások közül még így is sok bajba juthat a bérterhek növekedése miatt.

Az álláspontok látszólag megmerevedtek, ám Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter egy hét végi tv-műsorban a kompromisszum lehetőségére utalt, amikor kijelentette: nem áll messze a kormány elképzelésétől és akár el is fogadható a szakszervezetek felvetése, hogy jövőre 5, azt követően pedig 1 százalékkal csökkentse a kormány a vállalkozók járulékterhét. Kérdés, hogy mit szólnak ehhez a mai egyeztetésen munkáltatók és lesz-e aláírás a keddre tervezett Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán?