Donald Trump győzelme alkalmából mondott beszéde nekem tetszett. Vetélytársát nem gyalázta, sőt méltatta Hillary Clinton érdemeit, emberi szavakkal szólt az ellene szavazókhoz is. Nem ilyen békés stílusban reagált a magyar miniszterelnök az EBRD konferenciájának megnyitóján a számára szimpatikus győzelemhez. Nem lepődtem meg, nem okozott csalódást. Továbbra is a személyének nem tetsző politikát vallók ellen uszított! Szemérmetlenül azt mondta: „visszatérhetünk az igazi demokráciához, visszatérhetünk a politikai korrektség bénító kényszerétől megszabadult egyenes, őszinte beszédhez". Én is próbálom betartani intelmét, és nem arra figyelek, amit mond, hanem arra, amit tesz! De azért a beszédében rejtőző ellentmondások, zagyvaságok felett nem tudok elsiklani. Kérdezem: a politikai korrektség mióta „bénító kényszer”? Ugyan nála ez a tulajdonság eddig még nem jelentkezett, de ha jelentkezett volna, milyen bénító kényszert váltana ki, ha politikailag korrekt személy lenne? Talán tartana egy „őszinte beszédet,” melyben megígérné, hogy egyenes, korrekt politikus lesz, és a jövőben azon munkálkodna, hogy politikájával visszavezesse hazánkat a Fidesz-KDNP által megnyirbált „igazi demokrácia” rögös útjára? Sajnos ebben nem reménykedhetünk, amikor csak azt tapasztaljuk, hogy Orbán Viktor minden alkalmat megragad politikai, ideológiai ellenfeleinek eltiprására. Hajrá korrektség, hajrá őszinteség!