Előfizetés

Az LMP mércéje

Az LMP 2010-ben egyenlő távolság tartására rendezkedett be a Fidesztől és az MSZP-től. Ez kezdetben elfogadható is volt, de később történt valami. A Fidesz kormány drasztikus intézkedéseket tett a demokrácia rovására: megszüntette a fékek és ellensúlyok rendszerét, egypárti alaptörvényt vezetett be, a választási törvényt érdeke szerint szabta át, az alkotmánybíróságot súlytalanná tette, a közmédiát elfoglalta, és folytathatnánk. Ahogy a Fidesz korlátozta a demokráciát, úgy kellett volna az LMP-nek távolodnia tőlük. A másik oldal szemére a 2006-os zavargások során tett hibás rendőri intézkedéseket vetették. A két oldal demokráciához való viszonyát egyformának értékelni, rövidlátás vagy szándékos önbecsapás volt.

Hasonló a helyzet a korrupció területén is. Nem vitatható, hogy az MSZP- SZDSZ kormány idején is lehetett korrupció, bár az ügyészség minden igyekezete ellenére nem tudott bírósági eljárást kezdeményezni ilyen ügyekben. (A Sukoró tisztán koncepciós per). A Fidesz oldalán viszont az intézményesített lopás áll, amelynek éppen Hadházy a legjobb ismerője. Az eseti korrupciót és az intézményesített lopást azonos súlyúnak tekinteni, ismét hibás megítélésre utal. Jó példa a hibás helyzetértékelésre a veszprémi időközi választás volt, amelynek tétje a Fidesz kormány kétharmados hatalmának megszüntetése volt. Kész Zoltán független jelöltként indult, és a baloldali pártok őt támogatták, az LMP nem. Érthetetlen, hogy ebben az esetben, amikor az LMP képviselőjelöltje biztosan nem nyerhetett, miért kellett veszélyeztetni a fontos célt?  Lehet az Országgyűlésben ragyogóan szónokolni a Fidesz ellen, de ha gólra megy a játék, akkor hiba az oldalvonalról figyelni a játékot. És most az alkotmánybírák megválasztásakor is hasonló utat választottak.