Tarsolynyitás

Otromba dolog valakinek a nevével viccelődni. De ez most nem vicc: szó szerint ez történt. Tarsoly Csaba, a Quaestor-vezér váratlanul megnyílt. Letartóztatása óta először hajlandó volt nyilatkozni. Pontosabban: kénytelenek voltak engedni, hogy beszéljen. Az ügyészség mindent megtett, hogy lakatot tegyen a szájára. Nem engedélyezett interjút, pláne a nem éppen mameluk Magyar Narancsnak. De a lap nem hagyta magát lerázni: a bírósághoz fordult. Ott úgy látták, semmiféle közérdekű oka nincs a Tarsolyra parancsolt szájzárnak. És Tarsoly beszélt, ha nem is, mint a vízfolyás. A legpikánsabb részeknél közölte: „ezt majd a bíróságon fogom elmondani”. Érthető: szándéka nem az olvasók szórakoztatása volt. Üzenni akart azoknak, akiknek a kezében van a sorsa.

Nem a rendőrségre vagy az ügyészségre gondolt. Még csak nem is a bíróságra, noha kétségtelen, hogy azok egy része tiszteletre méltóan őrzi autonómiáját. Tarsoly ahhoz szokott, hogy mindenről politikai cimborái döntenek, akiknek – mint mondja - „nagyon sokat segítettem”. Hihetetlen összegeket fektetett stadionépítésbe, nyakig benne volt a kormány „keleti nyitásában”, kezelte a külügyminisztérium intézményének milliárdjait. Volt is érte viszonzás: még a lebukás előtt pár hónappal is megkapta a hozzájárulást a „pilótajátékot” folytató kötvények kibocsátásához, sőt, bank vásárlásához is. Okkal reménykedhetett abban: kihúzzák a slamasztikából most is. Ha Farkas Flórián, Rogán, Mészáros mindent megúsznak, ő miért lenne rosszabb náluk?

Ám valami történt a háttérben. Tarsoly persze kisebb szabálytalanságoktól eltekintve ártatlannak vallja magát, de lehet, hogy a hiány pótolhatatlanul nagy volt. A vádirat 210 milliárdról beszél. Lehet azonban más, mélyebb ok is. Orbánék időnként megcsördítik az ostort a gazdasági klientúra fölött. No, nem azért, mert megelégelik a sok simlit. A főnök nem akarja, hogy bárki a fejére nőjön. Nem kíván még egy Simicskát. Nem akar másik hatalmat, csak a sajátját. Különösen nehezen tűri azokat, akik már előtte is kiépítették a maguk birodalmát. A legnagyobbakhoz nem mer nyúlni, azok túl erősek. Ott csak szájal, miközben éppen a multik nyereségadóját csökkenti, nem a szavakban pártolt kis- és középvállalkozókét. Azért elégedetten dörzsöli a kezét, ha egyik embere „leuzsorásozza” Csányit. Az jó, ha fúj rá, de a karmolástól már visszafogja.

Az eggyel kisebb hatalmasságok, a Spéder- vagy Tarsoly-méretűek azok, akik éppen megfelelnek a példa statuálására. Milliárdosok, de nem a legnagyobbak. Vagyonuk volt már a Fidesz-kormány előtt is, persze a jóvoltából szépen tovább gyarapították. Még a végén azt képzelik, „a saját lábukon állnak”, pedig azt csak a legközelebbieknek szabad. Egyet-egyet néha ki kell lőni a sorból. Tarsoly az interjúban „koncepciós pert” emleget. Nem koncepciós per ez az ötvenes évekbeli értelemben, hiszen valódi bűncselekmény történt. De ettől még illeszkedik egy politikai koncepcióba is, amely szerint a gazdasági hatalmat épp úgy centralizálni kell, mint a politikait. Az a biztos, ami a családi-baráti körben vagy a félig-meddig strómanoknál koncentrálódik. Spédernek, Tarsolynak vagy a vendégszereplő Pecinának el kell tűnniük.

Mészáros- és a Mészáros-félék maradhatnak, Rogán is, amíg majd pár hónap vagy év múlva nem válik kibírhatatlanul kínossá. Ők csakis Orbánnak köszönhetnek mindent, nélküle senkik volnának. Elfújhatók, akár a tollpihe, ezért nem is kell őket elfújni. Minek? Nincs saját súlyuk, még gazdasági értelemben sem képezhetnek ellensúlyt. Nem ad nekik autonómiát a Fidesz előtti időkből, ettől a kormánytól függetlenül szerzett pénz. Amijük van, arról a hívőkhöz hasonlóan kell vélekedniük: az Úr adta, az Úr elveszi. Csak az esetükben nagyon is evilági úrról van szó.

Tarsoly azonban azelőtt is volt már valaki. Nem adja meg magát olyan könnyen. Most azt üzente: kitálalhatok. A csütörtöki tárgyaláson feltűnően az ölében tartotta a Narancs legújabb számát, az interjúnál kinyitva. Lássák csak, akiknek kell, az összes fotón. Az újságírónak azt mondta: „kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben… bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.” Hogy mi a „megfelelő hely”, és minek „tett eleget”, majd a bíróságon tudatja. Amint azt is, hogyan sikerült a külügynek a roló lehúzása előtt több milliárdot kimentenie a kisbefektetők orra elől.

Hogy az üzenet világos legyen, szúr egyet a legfájdalmasabb ponton is: a külügy egy üzletben magával Pharaonnal boronálta össze. Na, püff neki! Lázár a kormányinfón nem túl kimerítő válaszként azt ajánlotta, igyon mindenki „egy nyugtató teát”, mielőtt felizgatná magát a „kémregényen”. Kormánykörökben sok tea fogyhat mostanában.

Tarsolyt megfenyegetik, hogy élete végéig börtönben rohadhat, vagy kiegyeznek vele egy enyhébb büntetésben, még nem tudni. De nem hinném, hogy hagyják kipakolni. A nemzeti hagyományokat oly gondosan ápoló kormányunk nyilván tudja, hogy a régi magyarok tarsolyában nemcsak pénzt tartottak. Lőszert is. Tarsoly leadta a figyelmeztető lövéseket.