A politika kasztrálása

"Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát a halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne." Ezeket a szavakat Nagy Imre miniszterelnök mondta az utolsó szó jogán 1958-as perében. Amiből bennünket most csak az ügyész érvelése érdekel: "a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne", ezért a halálbüntetés. Ami csupán annyit mutat: egy vérbíróságnak bármikor legkönnyebb hivatkozási alapja lehet a nép, a nemzet véleménye, amelynek meg kell felelni, miközben semmi más célunk nincs, mint hogy ezt a közvéleményben testet öltő közhangulatot politikai céljainknak megfelelően használjuk ki.

Itt van például a Jobbik. Személy szerint Dúró Dóra frakcióvezető-helyettes, aki a legártatlanabb orcával mondja el javaslatát: kémiai kasztrálásnak vetne alá minden pedofilt, aki az első eset után nem vállalná önként az eljárást és visszaesőként újra szexuálisan bántalmazna gyerekeket. Nem nagyon van undorítóbb és taszítóbb bűncselekmény a nemi erőszaknál, főként a pedofíliánál, így hát a legkönnyebb érzékelni az ilyen ügyek kapcsán teljesen érthetően fellángoló tömegérzelmet és követelni a szigorú büntetést. Láttunk már olyat, hogy egy pedofil bűnöző vállalta a kasztrálást, hogy megvédje önmagát és a közösséget - saját magától. A gond ezzel csak az, hogy megtorlunk vele egy-egy esetet, megelőzzük a visszaesést, de sem a szexuális bűncselekményeket, sem a pedofíliát nem számoljuk fel vele. Igaz, elérhetjük, hogy a tömeg tapsoljon: a konkrét esetben kielégül igazságtevő vágya.

A közönség éljenzésére éhező Jobbik most éppen középre húz, hogy mindenki által választható legyen. A széthúzás-összefogás-széthúzás-összefogás hullámverésében vergődő baloldallal szemben egyetlen kormány- és nem hatalomváltó erőnek akar mindenáron mutatkozni. Elnöke mérsékelten, de határozottan nyilatkozik, levagdossa nemcsak frakciójáról, hanem a pártjáról is a szélsőség valóságos és a Fidesz által ráragasztott szárnyait, tagadja, hogy valaha is kapcsolata lett volna a hatalom által éppen felgöngyölített paramilitáris egységekkel, és reménykedik abban, hogy egyetértés alakul ki a Fidesszel a kémiai kasztrációban is. Lázár János kancelláriaminiszter szigorúan magánemberként támogatja a halálbüntetést, de a kasztrációval kapcsolatban egyelőre bizonytalan, még gondolkodik rajta. Csapdahelyzet: ha nem áll be a javaslat és a Jobbik mellé, akkor a centrum-álarcot éppen próbálgató párt a bevándorlási kötvény után megint zsarolhatja a hatalmat valamivel, ha pedig támogatja, akkor a Jobbik ünnepelhet: a Fidesz megint befogadta egy javaslatát.

Az a baj a populista politikával, hogy nincs alja. Ha valaki arra hivatkozik, hogy a nép pedofília miatti jogos felháborodásának engedve kötelezővé tehetné a kémiai kasztrálást, holnap már nemcsak magánemberként, hanem kormányzati tényezőként is támogathatná, sőt, javasolhatná a halálbüntetés újbóli bevezetését, aztán az ügyész szájába adná a "meggyőződését", miért is kell halálra ítélni egy miniszterelnököt, csak mert a nemzet akaratából másként akart politizálni, mint azt az őt elítéltetők teszik.

Ha egyszer az európai közösség tagjaként nem csupán kritizáljuk, hanem megtámadjuk azt a politikai erkölcsöt, amely a közösséget egyben tartja, ha attól vagyunk boldogok, hogy a nemzet gondolkodását, életét csakis kizárólag a pragmatizmus vezéreli, és megszabadulhat az ideológiai kötöttségektől, azzal azt érjük el, hogy a nemzetet egyben tartó elvek semmibe foszlanak. Nemcsak a pedofileken élhetjük ki a nép bosszúvágyát, hanem mindenki máson is, akit politikai pedofilnek kiáltunk ki.

Tévednek, ha úgy gondolják, ettől még oly messze vagyunk, hogy beszélni sem érdemes róla.