A cimbalom és a tárogató reneszánsza

Publikálás dátuma
2016.11.26. 06:46
Lukács Miklós és Balogh Kálmán cimbalomduója – tökéletes hangszerismeret és a pillanat varázsa FOTÓ: MÜPA
Ezen a hétvégén két különleges koncert, valamint workshop és kiállítás mutatja be a Müpában, hogy a hagyományos magyar hangszerek – a cimbalom és a tárogató – korántsem múzeumi tárgyak, hanem a 21. században is élő, izgalmas zenei produkciók részesei. A Világraszóló című minifesztivál kapcsán Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalomművész, Borbély Mihály Kossuth-díjas szaxofonos-klarinétos-tárogatós, valamint Liber Endre szerkesztő-rendező mondta el gondolatait a Népszavának.

A Müpa Fesztivál Színházában rendezendő ma esti koncert címe: Cimbalom és tárogató újragondolva. Liber Endre szerkesztő-rendező úgy véli, míg Rácz Aladár (1886–1958) cimbalomművész – Igor Stravinskyval kötött barátságának köszönhetően – a 20. század első felében a kortárs komolyzene számára fedezte fel a cimbalmot, Balogh Kálmánnak a népzenébe/világzenébe, illetve az abban gyökerező improvizatív műfajokba, Lukács Miklósnak pedig a jazzbe sikerült tökéletesen beépítenie a cimbalom egyedi hangzását. Balogh és Lukács duójában „egészen különleges, egyedülálló tudás és játékmód összegződik. A kölcsönös inspiráció olyan energiákat szabadít fel bennük, amellyel képesek elérni a hangszerjáték technikai és zenei lehetőségeinek végső határát. Együttműködésük alapja a tökéletes hangszerismeret, a virtuóz technika, a Zeneakadémián megszerzett komoly elméleti tudás. Ezt egészíti ki, s legalább ugyanilyen fontos a pillanat varázsa.” A koncert első részében a Balogh–Lukács cimbalomduó játszik, majd szünet után Szalóki Ági, a nagyszerű énekesnő, valamint a jazzben és népzenében egyaránt kiváló – a Vujicsics együttes tagjaként Kossuth-díjas – Borbély Mihály és az ugyancsak Kossuth-díjas ütőhangszeres, Horváth Kornél csatlakozik hozzájuk.

Balogh Kálmán úgy látja: bár bő két évtizeddel idősebb Lukács Miklósnál, „a generációs különbség egyáltalán nem látszik a gondolkodásunkban, muzsikálásunkban. Dolgoztunk már együtt korábban, és éreztük, hogy egy hullámhosszon vagyunk, de elfoglaltságaink sokáig nem engedték, hogy közös produkciót hozzunk létre. Aztán 2009-ben elkészítettük a Négykezes cimbalomra című duólemezt. Annak ellenére, hogy két külön stúdióhelyiségben vettük fel a szólamunkat, és nem is láttuk egymást, pillanatok alatt rátaláltunk a közös hangra, s improvizálni is tudtunk együtt. Amikor elérkezett az utómunka, mi is meglepődtünk, hogy egyáltalán nem kellett javítani a felvételen. Miklóssal játszani igazán különleges lehetőség. Tavaly jelent meg a második duólemezünk, Összehangolva címmel.”

Lukács Miklós azt hangsúlyozza, hogy intenzíven koncertező cimbalomművészként a sok külső felkérés ellenére a saját útját szeretné járni: ez ma már zeneszerzői, zenekarvezetői feladatokat is jelent. A 78 éves amerikai szaxofonos legenda, Charles Lloyd zenekarába három évvel ezelőtt kapott meghívást, legutóbbi albumukat a jazz-körökben magasan jegyzett Blue Note jelentette meg, sokat koncerteznek Európában is. Lukács oszlopos tagja a Dresch Quartetnek, ahol a cimbalom egészen egyedülálló módon „helyettesíti” a jazz-zongorát. Cimbalmos kollégájával, Balogh Kálmánnal alkotott duóját nagyon szereti – ha felkérik őket, az mindig „jutalomjáték, aminek örömmel és szeretettel teszünk eleget.”

Borbély Mihály kifejezetten a tárogató-játékról, annak szépségéről és sajátosságairól beszélt. „Mivel népzenén nőttem fel, természetes volt, hogy a klarinét és a szaxofon mellett olykor pásztorfurulyákon vagy éppen tárogatón is játszom.” Először csak népzenei produkciókban használta a tárogatót, majd a kilencvenes években, a Hungarian World Music Orchestra tagjaként a világzenébe és a jazzbe is kezdte becsempészni. Egyszer Szakcsi Lakatos Béla triójával muzsikált, és Szakcsi így szólt hozzá: „Otthon ne hagyd a tárogatót!” Azóta saját produkcióiban, jazzlemezein is főszereplővé lépett elő a hagyományos magyar instrumentum, amelyet Tóth József hangszerkészítő egy évtizede tökéletesített – Borbély is ezen a verzión játszik. Azt mondja, ma már bátran kísérletezik a tárogatóval, mert rájött: butaság volt rásütni a hangszerre azt a bélyeget, hogy csak tradicionális népzenei előadásokra való. Kellő érzékenységgel és stílus ismeretettel a jazzben, világzenében is jól lehet használni.

A Világraszóló című minifesztivál másik koncertje vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődik a Müpa előcsarnokában. Szalóki Ági mutatja be a Körforgás című lemez anyagát, amely énekelt versekre – többek között József Attila, Tamkó Sirató Károly, Szabó T. Anna, Erdős Virág, Jónás Tamás és Garaczi László költeményeire – épül. Ági állandó zenekara mellett ekkor Szokolay Dongó Balázs játszik majd tárogatón. A két hangverseny mellett a fesztivál része a szombat este fél hatkor megnyíló kiállítás és a hatkor kezdődő ingyenes interaktív workshop, amelyen a szélesebb közönség is megismerkedhet a cimbalom és a tárogató kalandos történetével.

A szűkebb szakmán kívül kevesen tudják – hívja fel a figyelmet Liber Endre –, hogy mindkét hangszer megújítása és népszerűsítése Schunda Vencel József (1845–1923) cseh származású, de Pesten élt hangszergyáros érdeme. Schunda volt az, aki megnövelte az évezredes múltú cimbalom hangterjedelmét, hangerejét, lábra helyezte a hangszert, s ezáltal alkalmassá tette az önálló hangversenyezésre. Ugyancsak Schunda látta meg a lehetőséget a tárogatóban, mert úgy vélte: „ez a két instrumentum alkalmas leginkább a magyar lélek rezdüléseinek kifejezésére.” Az általa kifejlesztett tárogató az oboa, a klarinét és a fagott hangszíneit egyesíti, s a 19. század végén olyan divatossá vált, hogy még a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, Wagner zenedrámája, a Trisztán és Izolda előadásában is használták. Később népszerűsége erősen megkopott. Éppen ezért a Világraszóló fesztiválnak nem titkolt célja, hogy a 21. században visszahozza a tárogatót a zenei köztudatba.

Közelkép: Film Mortem

Publikálás dátuma
2016.11.26. 06:45
Forrás: Cop Mortem/Facebook
Ki gondolhatja magáról komolyan, hogy azért, mert sokszor látta és behatóan ismeri Picasso képeit, maga is tud majd Picasso-képeket festeni? És hogy van ez a filmrendezéssel?

Mozikba került egy magyar akciófilm, címe: Cop Mortem, azaz „zsaruhalál”. Rendezője, forgatókönyvírója és vágója egy személyben Kovalik József. Kovalik József híres, nagy tapasztalatú filmes. Igaz, munkájánál fogva a nevét nem ismerik széles körben. Eredeti foglalkozása ugyanis kaszkadőr, több mint két évtizede. És kaszkadőrnek elsőrangú, tudják ezt még a hollywoodi stúdiókban is. Ez vihette rá, hogy filmet írjon és rendezzen. Valószínűleg abban a tévhitben, hogy rengeteg akciófilmet látott készülőben, évtizedeken át volt ideje, hogy a saját munkáján keresztül kitapasztalja, mitől döglik a légy egy jó akciófilmben. Elhitte, hogy ez már kőkemény szaktudást is jelent egy film levezénylésében. De a látszat csal. A filmcsinálás ennél valamivel bonyolultabb. A jó film csinálása mindenképpen. A Cop Mortem rossz film. Nincs megírva a sztorija, nincsenek kitalálva a karakterei, döcögős a ritmusa. Hiányzik egy jó szemű filmcsináló szakember, aki tudja, mitől jó egy jó krimi, mi az izgalomkeltés forsza, hogyan kell információkat hinteni, és még azt is tudja, milyen a jó párbeszéd.

Ahhoz oda lehetett volna pakolni azt, amit Kovalik tud. A törős-zúzós akciókat. A Cop Mortem semmi részletet nem árul úgy, hogy izgalmas legyen a nyomozás. Sem arról, miként és hogyan fedezik fel az emlegetett rituális rendőrgyilkosságokat, milyen lépésekben folyik a „halálosan fárasztó” nyomozás, milyen nyomokat követnek, miért ott keresik a tetteseket, ahol, hol találnak rá a döntő láncszemre. És hogy az isteni szikrán kívül milyen bizonyítékok vezetnek el a főgonoszhoz. Mindez hiányzik. Hiányzik a krimi, ami a kaszkadőr-akciókat izgalmas történetté ragasztaná össze. Krimi nélkül a törős-zúzós látványosság puszta szakmai píár. Ez pedig a film halála. Mondhatni: film mortem.

Szerző

Elhunyt "Amerika anyja"

Publikálás dátuma
2016.11.25. 19:28
FOTÓ: Stefanie Keenan/Getty Images
Elhunyt 82 évesen Florence Henderson amerikai színésznő, a The Brady Bunch családsorozat sztárja, akit szerepe révén "Amerika anyjának" neveztek.

Henderson a Los Angeles-i Cedars-Sinai kórházban halt meg csütörtökön, ahová előző nap szállították be - közölte a BBC News.  Az Indiana államból származó Henderson tizenkilenc évesen lépett először színpadra, a Broadway-n is debütált az ötvenes években. Legnagyobb sikerét azonban nem színházban, hanem a televízióban aratta. Családanyát alakított a The Brady Bunch című, 1969 és 1974 között öt évadot megélt sorozatban. A széria gyerekeiket egyedül nevelő szülőkről szólt, akik összeházasodnak és így mozaikcsaládot alkotnak. A sorozat nemzetközi hírnevet is szerzett neki.

"Testőrök kísértek minket. Nem mehettünk ki egyedül az utcára, olyanok voltunk, mint a Beatles!" - mesélte erről az időszakról. A The Brady Bunch különböző formában, egyebek mellett egy 1995-ben bemutatott mozifilmes feldolgozásban még nagyon sokáig élt. A filmben Henderson már az eredeti karaktere anyját alakította.

Az Oscar-díjas Marlee Matlin és Patricia Arquette is Twitter-üzenetben búcsúzott Hendersontól. Boy George szintén lerótta tiszteletét egy bejegyzéssel, amelyben azt írta, hogy a The Brady Bunch-sorozaton nőtt fel. Larry King televíziós műsorvezető pedig Amerika anyjának nevezte a színésznőt.

Számos más tévés produkcióban is láthatta a közönség. A The Tonight Show című népszerű szórakoztató műsor első női vendége volt. A Csupasz pisztoly 33 1/3: Az utolsó merénylet című vígjátékban önmagát alakítva tűnt fel.

Szerző