Rapid, gátlástalan megcsalások

A Bocs, félrement! a Belvárosi Színházban, Paczolay Béla rendezésében, olyan, mint egy szaladgálós, megcsalós, félreértéseken alapuló bohózat, csak éppen nem lehet benne futkosni, sok ajtón ki-be nyargalászni, egy adott helyen véletlenül összefutni. A színészeknek ülniük kell a számítógép előtt, és szerepük szerint meg kell próbálniuk a félrement üzenetekből, meg a feltört postafiókokból keletkező galibákat helyrehozni.

A sikeres szerzőpáros, Billy Van Zandt és Jane Milmore Bocs, félrement! című darabjában, a Belvárosi Színházban, velünk szembefordulva, számítógép előtt ülnek a szereplők. A masinájukon írnak vagy éppen az üzeneteket figyelik ádáz izgalommal, elektronikus leveleket küldenek, fogadnak, és bambulják ezeket, szinte egyfolytában.

A drámairodalomnak előbb-utóbb kezdenie kellett valamit az életünkben már döntő súllyal jelenlévő hírközlési forradalommal. Először a Csörgess meg! című, Máté Gábor rendezésében kultuszelőadássá vált egri produkcióban láttam feldolgozni a mobiltelefon okozta furcsa helyzeteket. Abban is az egyik legfőbb bajforrás az volt, hogy mi történik, ha a szeretőnek szánt SMS véletlenül a feleségnél landol. Mellesleg abban a produkcióban hárman is benne voltak a mostani szereplők közül. Aztán a Belvárosi Színházban még műsoron lévő, Göttinger Pál által színpadra állított, Fullajtár Andrea és Őze Áron által játszott, Gyógyír északi szélre című előadásban már úgy ismerkedik meg egy középkorú férfi és nő, hogy ugyancsak félremegy egy e-mail.

Ebben az esetben is a darab nagy része abból áll, hogy ülnek a számítógép előtt, és csak a legvégén találkoznak személyesen. És hát bizony a Rózsavölgyi Szalonban, a Romace.com-ban is félre csúszik egy netes üzenet Dicső Dániel rendezésében, és így jön össze két idős ember, Molnár Piroska és Jordán Tamás megszemélyesítésében.

Szóval benne van egy idő óta a levegőben ez a téma, így nem véletlen, hogy a Belvárosi Színházban is megint terítékre került. Tudható, hogy Paczolay Béla rendezésében a próbákon különböző szituációkat is kipróbáltak a színészek, például, hogy az egyik jelenetet buszmegállóban ácsorogva játsszák, de aztán ezek a verziók nem váltak be, maradtak a számítógép előtt való ücsörgésnél. A legnagyobb akciónak az számít, ha valaki föláll és úgy ágál, vagy éppen mobilt kap a kezébe. Amúgy nem nagyon akadnak párbeszédek, mindenki maga elé mormolja, vagy inkább zaklatott állapotban kiabálja, a mondandóját, amit gépbe fogalmaz, és aztán látjuk, hogy az, aki megkapja az üzenetet, hogyan reagál erre.

Ezek az üzenetek rendszerint tört, sőt nyugodtan állítható, hogy csökött nyelven fogalmazódnak. Tőmondatok, be nem fejezett szavak, a szlengnek is a tovább zsugorítása Zöldi Gergely fordító leleményeként jött létre. Egy részük olyan, amit szóban nem is mondunk, de az internetes nyelvben használunk, így nem lehet könnyű ezeket a színészeknek kiejteniük, ráadásul meglehetősen gyorsan, mert eszeveszetten felpörgetett a tempó, ahogy pikk-pakk száguldoznak az e-mailek, gyakran szinte szélsebesen darálják a szöveget a szereplők. Ezzel persze lehet brillírozni, „bravúr áriákat levágni”. És mindehhez elsőrangú ritmusérzék, parádés összmunka szükséges, hiszen a másodperc törtrészének a pontosságával kell átvenni a másiktól a szót, vagy kell éppen úgy együtt beszélni, akár üvölteni, hogy azért érthető legyen, miről van szó.

Középen a Kovács Patrícia alakította Stephanie foglal helyet. Balra tőle jól kereső, magabiztos, stabilan nőző, menő férje, Richard ül, Schruff Milán megformálásában. A bal szélen Stephanie vénlány barátnőjét, Peget láthatjuk, Járó Zsuzsa jóvoltából. Jobb szélen a skrupulusoktól mentes szerető, Wanda, akit Péter Kata alakít. Mellette dekkol Mészáros Máté George-ként, ő közel sem olyan sikeres, sem a magánéletben, sem a hivatalában, mint Richard, aki a barátja. És persze aztán jócskán összegabalyodnak a szálak, ami naná, hogy azt is jelenti, hogy ez összejön azzal, az amazzal, amitől tovább bonyolódik minden. Újabb megcsalások és megcsalatások, meg levélfiók feltörések következnek.

Kovács Patrícia eljátszik egy olyan nőt, aki vakon és naivul hisz a férjében, majd amikor kinyílik a csipája, ellentámadásba, ellen megcsalásba lendül: hozzámegy George-hoz és már akkor is tesz Richardra, amikor az súlyos balesetet szenved. Közben igéző és tán csalfa nővé válik. Schruff Milán megmutatja, a gátlástalan nagymenő miként válik ágyban fekvő kiszolgáltatottá. Járó Zsuzsa kiéhezett vénlánya az intrikus. Ő színleg jót akar, de valójában azt, ha már neki nem jó az élet, másnak se legyen az. Mészáros Máté sokáig szerencsétlenkedő alakja különösebb lelkifurdalás nélkül elhappolja barátjától a feleségét, és utána ő sem törődik a bajba jutottal.

Érintőlegesen benne van a sok tekintetben elidegenedett, csalfa, kielégítetlen ember természetrajza az előadásban. De azért ez jobbára könnyeden szórakoztató produkció, ami nagy garral megnevetteti a teljes nézőteret. Igaz, különösebb lelki fájdalmat, gyomorgörcsöket nem okoz, de azért mégiscsak felvázol egy égető problémahalmazt.