Elhunyt Varga László történész

Életének 68. évében elhunyt Varga László történész, a Fővárosi Levéltár volt főigazgatója, a történettudományok kandidátusa. Dolgozott az akadémia történettudományi és társadalomtudományi intézetében, volt a Holokauszt Emlékközpont tudományos igazgatója is. Az állambiztonsági iratok szakértője volt, több könyve jelent meg.

Vannak emberek, akikkel sok éven át nem találkozunk, de mindig úgy tudunk beszélgetni, mintha tegnap hagytuk volna abba. Ilyen (volt - nehéz a múlt idő) Varga László is, akit Varga Laciként ismertem meg, hiszen egy évfolyamra jártunk a bölcsészkar történelem-szakán. Belőle elismert történész lett, gyakran hivatkoztak rá, de az eltelt évek alatt tulajdonságai mit sem változtak. Éppen olyan okos volt, megfontolt és elmélyült, akárcsak a '60-as években, az egyetemen. Mint tudós - de talán jobb kifejezés a gondolkodó ember - azt tartotta elsődleges céljának, hogy megteremtse a történelem megismerhetőségének feltételeit. Ezért foglalkozott elsősorban a 19. és a 20. századdal, s kiemelten Magyarország közelmúltjával. Nemrég egy interjúban arról beszélt, hogy az "ügynöközés" tisztán politikai ügy, ha tetszik, játszma. A történészek viszont - a társadalom egészével együtt - sokkal inkább az iratok megismerhetőségét, nyilvánosságát szorgalmazzák. Amikor - három és fél éve - beszélgettünk, éppen egy olyan sorozatot indított, amelynek célja az volt, hogy történészek és közéleti emberek nyílt dialógust tudjanak folytatni egymással. Mert elviselhetetlennek tartotta, hogy a szakma annyira megosztott. Arra törekedett tehát, hogy - a viták ellenére is - legalább a történészek többsége között alakuljon ki egyfajta konszenzus.

Ez a hozzáállás, ez a történészi hitvallás példamutató kellene, hogy legyen. Varga Laci már csak azért is hiányozni fog, mert a közéletben - és a tudományban is - egyre kevesebben vannak, akik így gondolkodnak.