Különösen gazdag összeállítás képviseli idén az új izraeli filmet. Az 1996 óta évente megrendezett Izraeli Filmhét jubileumi eseményére nemcsak a legfrissebb alkotások érkeztek, hanem az elmúlt évek legjelesebb művei is, amelyek nagy nemzetközi fesztiválokon, és az Oscar-versenyen is az élmezőnybe kerültek.
Két nagyszerű színésznő személyisége fogja össze a több mint harminc filmből álló válogatást. Egyikük, a színészet mellett filmrendezőként is nevet szerzett Ronit Elkabetz, akit tavasszal, korai halálakor az azóta szintén elhunyt Simon Peresz államelnök búcsúztatott és a Variety hosszú cikkben méltatta a pályáját. A New York Times azt írta róla, ő „Izrael Mery Streepje”. Az elismerés megállja a helyét, erről a nálunk korábban már bemutatott, s most a Francia Intézetben látható Válólevél című filmje tanúskodik. Bátyjával, Shlomival írója és rendezője a filmnek. Egyúttal főszereplője is az izraeli rabbinikus jog eljárását élesen bíráló, feszült drámai történetnek, amely egy emberi jogaiért kemény küzdelmet vívó asszony válásának döbbenetes procedúráját meséli el. A film Golden Globe jelölésig jutott el.
De szerepel most a programban egy 16 év előtti filmje is, a Cannes-ban versenybe hívott Késői házasság, amely szintén a tradíciók olykor embertelen diktátumai ellen emel szót. Elkabetz, aki a valóságban is marokkói menekült családba született, a filmben egy fiatal marokkói menekültet alakít, aki ellen minden tekintélyükkel fellépnek a szerelmese szülei. Sajnos a 2004-es Or című, tán legsikeresebb filmje nem szerepel a válogatásban. Nem csak az izraeli filmakadémia fődíját nyerte el, hanem Cannes-ban a fiatal filmes nemzedék legjobbjának járó Nagydíjat is megkapta a film.
Az izraeli film nagyasszonya elnevezést kiérdemlő másik színésznő, Evgenija Dodina személyesen is jelen lesz a rendezvény díszvendégeként a szerda esti nyitóünnepségen, amelyen az Egy hét és egy nap című filmet vetítik. Ebben egy feleséget játszik, aki fiuk halála után a férjével ellentétben igyekszik a hétköznapok rendjében feldolgozni a gyászt. Dodina még a Szovjetunióban született, ma a tel-avivi Habima színház ünnepelt művésze, aki Bergman Personájának színpadra alakított monodrámájával aratott nagy sikert nemrég Münchenben. Filmszínészi pályáját még szovjet filmben kezdte az ismert nevű rendező, Pjotr Fomin keze alatt, azóta a mostani válogatásban látható Ádám feltámasztása című film tanúsága szerint nem csak számtalan izraeli rendezővel dolgozott, hanem külföldiekkel is.
Paul Schrader rendezésében Jeff Goldbloom és Willam Dafoe a partnere. Dodina a legjobb színésznő díját nyerte el Izraelben a Palesztina Cirkusz című filmért, amelyben egy elszabadult oroszlán után indul. Sajnos, nem jött el hozzánk legújabb filmje, amelyet most Torontóban, a fesztiválon mutattak be Past Life címen, enneknek drámai történetében két nővér próbálja a mából felkutatni apjuk homályban hagyott, de egyre nyugtalanítóbb részletekben feltáruló múltját a holokauszt idején. Dodina a két lány anyját, a gyilkossággal vádolt apa feleségét játssza.
Az idei filmhét egyik fényes csillaga Ari Folman, bár rendezőre ritkán szokás ilyet mondani. Két filmjét már nálunk is ismerik az ínyencek, mindkettő remekmű. Mindkettő az animáció eszközével játszik zseniálisan. A Libanoni keringőben a saját irtózatos háborús emlékeinek felkutatására indul el egykori katonatársai rémálmainak nyomán, hogy felidézze, hogyan élték át a libanoni inváziót. A filmért Golden Globe-díjat és Oscar-jelölést kapott. A Futurológiai kongresszus című filmje fordítva jár el. Míg a Libanoni keringő az utolsó percekben animációból élőszereplősbe vált át, minden szereplő a saját hangjával, nevével és arcával jelenik meg, addig a Futurológiai kongresszus című filmben, Stanislaw Lem vizionárius látomásának ihletésére az élőkből lesz animáció, szintén zseniálisan.
A történetben Robin Wright amerikai színésznő teljes filmes személyazonosságát és minden mérhető adatát lemásolják a messzi jövőbeli felhasználhatóság kedvéért. Folman elnyert egy Európai Filmdíjat és Tokióban (a világhírű anime hazájában!!) megkapta érte az Anime díjat a játékfilm kategóriában. A harmadik Folman-opusz kevésbé ismert, a Szent Klára című filmjét Pavel Kohut írása alapján forgatta Negev városában, orosz emigránsok között. Egy kisebb szerepben feltűnik Evgenija Dodina is.
A tabu kapcsolatok körében töri az előítéletet az otthon 11 díjat nyert Nina tragédiái (régebben Szerelmem, Nina címmel szerepelt nálunk), amely egy kamaszfiú és szépséges nagynénje szoros kapcsolatáról szól. Tabudöntésben kevés forróbb téma található el, mint amit a Yossi és Jagger című film mutat be. A történetben az izraeli hadsereg két tisztjének szerelmét merészelte vászonra vinni Eytan Fox rendező. A háború több film témája, de köztük kiemelkedő hely illeti meg a Beaufort című mozit.
A Beaufort az egyik legmellbevágóbb háborús film FORRÁS: IZRAELI FILMHÉT
A nemzetközileg elismert izraeli rendező, Joseph Cedar a dél-libanoni erődítmény kiürítésének drámai eseményeit mondja el mellbevágó személyességgel, megrendítő emberi motívumokkal. Cedar Berlinben ezért a filmért a legjobb rendező díját nyerte el, s eljutott az Oscar-jelöltségig. Szintén Oscar-jelölt lett az idei válogatásban látható másik filmje, a Lábjegyzet, amely egy apa-fiú kapcsolat szokatlan gyengédségét egy egészen groteszk helyzetben mutatja meg két Talmud-kutató történetében.
Az idei filmhét vetítéseibe a Puskin mozin kívül két új helyszín, a Mazel Tov étterem és a Francia Intézet is bekapcsolódik.