Előfizetés

Új királya lesz Thaiföldnek

A thaiföldi parlament tegnap hivatalosan is felkérte Maha Vadzsiralongkorn herceget, legyen az ország új uralkodója. A koronázásra azonban legkorábban jövő év végén, a IX. Ráma (Bhumibol Aduljadedzs) király halálát követő egyéves gyászidőszak letelte és az elhunyt uralkodó elhamvasztása után kerülhet sor.

Több mint egy hónappal a thaiföldiek által földi istenségnek tartott Bhumibol halálát követően indította el a bangkoki parlament az utódlás folyamatát. A katonai kormányzat formálisan az elhunyt fiát, Maha Vadzsiralongkornt javasolta új uralkodónak. „Mindenkit felszólítok arra, hogy küldje áldását az új királynak” – közölte a parlament elnöke, miután bejelentette a folyamat elindítását. Ezt követően a törvényhozás tagjai felkiáltottak: „Éljen soká a király”. Hogy pontosan mikor foglalja el a trónt, azt egyelőre nem közölték.

Bhumibol a történelem leghosszabb ideig uralkodó királya volt. Október 13-án, hosszú betegség után halt meg, 88 éves korában. Már 1972-ben fiát jelölte meg örökösének. IX. Ráma integráló személyiség volt a széthúzó thaiföldi társadalom számára. Az országot tíz év óta súlyos belpolitikai válságok sora rázta meg. Több merényletet is elkövettek. A hadsereg ez idő alatt két puccsot is végrehajtott, a legutóbbit 2014-ben. A feszültség amiatt is nőttön nő, mert egyre nagyobb a szakadék a városi és a szegényebb, az ország északkeleti részén élő vidéki lakosság között. Az elhunytat azonban a társadalom minden rétege elismerte, tisztelte.

Általános azonban a félelem amiatt, hogy Maha Vadzsiralongkorn, aki az 1782 óta hatalmon lévő Csakri-dinasztia 10. uralkodója, nem élvezi ugyanezt a tiszteletet. A politika iránt sosem mutatott különösebb érdeklődést. Igazi bonviván, akinek sosem kezdett megküzdenie semmiért, s minden az ölébe hullott. Királyi magángépével repked a világban, kivált Bajorországban bukkan fel gyakorta, itt él hosszú évek óta.

A Wikileaks által közölt dokumentumok egyike-másika is megemlékezett róla. Egy 2009 júliusában, az Egyesült Államok bangkoki nagykövetsége által szerzett sürgöny szerint Vadzsiralongkorn messze nem örvend olyan tiszteletnek hazájában, mint apja, s nem is rendelkezik olyan karizmával. A dokumentumokból kiderül, hogy a jelenleg régensként uralkodó Prem Tinszulalonda is alkalmatlannak tartja arra, hogy a királyi koronát viselje.

A Global Security kutatóintézet néhány hete írt elemzésében nem volt elragadtatva attól, hogy ő lesz az uralkodó. Szakértők arrogánsnak, az alkohol bódult hívének tartják, aki nem igazán fogja vissza magát, ha a gyengébbik nem egy mutatós tagjával hozza össze a sors. A legutóbbi pletykák arról szóltak, hogy HIV-vírussal fertőződött meg. Édesanyja is egy ízben az mondta róla, kedves ember, de „megrögzött Don Juan”. Összesen öt nőtől 13 gyermeke született.

A nőkkel való bánásmódja hírhedt, s nem éppen pozitív tekintetben. Három felesége volt, az első kettőtől válása után minden pénzt megvont, s el is kellett hagyniuk az országot. Utolsó nejétől, Szriraszmitól két éve vált el. Sajátos lehetett a kapcsolatuk, amiről egy különös fényképfelvétel árulkodik. Ezen neje egy tangabugyiban bukkan fel, amint férje kedvenc kutyájának tortát tálalt fel az eb születésnapja alkalmából.

Egyes értesülések szerint a képet maga a trónörökös tette fel a netre, hogy így járassa le az akkor általa már megunt nejet. A thaiföldiek nagyon sajnálták a nőt. Szriraszmi népszerű volt hazájában, a nép egyszerű gyermekének tartották, nem olyasvalakinek, akinek eleve komoly gazdagságot adományozott a sors. Amikor a herceg 2001-ben feleségül vette, váltig állította, új, békésebb életet kezd. Nem igazán tartotta magát akkori ígéretéhez.

Az említett fénykép közlése után feleségét minden nemesi címétől megfosztották, s ismét az ország egyszerű polgára lett. Közös fiuk, Dipangkorn Raszmidzsoti Svájcba jár iskolába, elvileg ő lenne a következő trónörökös, anyja száműzésével azonban őt is megfosztották e jogától. Ezért most mindenki a herceg új szerelmére, a Nuinak nevezett Szuthidára figyel. A szép ifjú hölgy egykor a Thai Airways légikísérője volt. Ő az oka annak, hogy Vadzsiralongkorn mostanság elsősorban Bajorországban bukkant fel, Nui ugyanis Münchenben él. A pár 12 millió euróért vásárolt egy luxusvillát Tutzingban, a Starnbergi-tónál. A trónörökös Nuit nemrégiben testőrsége vezetőjének nevezte ki. Egy közös kisfiuk született.

Most azonban kénytelen lesz hazatérni. Senki sincs meggyőződve arról, hogy ez bárkinek is jó lesz.

 Szigorú szabályok
A királyra szigorú szabályok vonatkoznak Thaiföldön. A polgárok például nem nézhetnek az uralkodó szemébe. Mivel Thaiföldön szigorúan tilos mindenfajta negatívumot írni a királyi család tagjairól, a németek többet tudnak a trónörökös mértéktelen túlkapásairól, mint saját honfitársai. A nyugati lapokban látható csak, amint méregdrága fehér Porschéjéban furikázik, ott láthatják inge alól kibukkanó tetoválásait.
Bangkokban arról sem tettek említést, hogy 2011-ben egy német bíróság elrendelte Boeing gépének elkobzását, mert egy hitelezőnek 30 millió euróval tartozott a thaiföldi állam. Most jobban megismerhetik őt, odahaza, bár sokan attól félnek: abban nem lesz köszönet.

Csernobil: a vég kezdete

Gál Mária
Publikálás dátuma
2016.11.30. 06:31
Az új védőburok műszaki csúcsteljesítmény FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/BRENDAN HOFFMAN
Harminc éve történt a világ legsúlyosabb atomkatasztrófája. 1986. április 26-án a csernobili atomerőmű négyes reaktorában a tragédiát egy rosszul sikerült kísérlet okozta. Máig nem tudni pontosan, hány áldozatot követelt világszerte a sugárfertőzés. Azt viszont igen, hogy a sérült reaktor biztonságossá tétele azóta várat magára. Tegnap ünnepélyes keretek között, negyvennégy ország anyagi összefogásának eredményekét ez is megtörtént. Ez azonban még csak a vég kezdete, a szanálás veszélyesebb része a távoli jövő feladata lesz.

Ünnepélyes keretek között, magas rangú kormányzati tisztségviselők jelenlétében, élőben közvetített avatóünnepség keretében került a helyére az 1986-os csernobili nukleáris katasztrófában megsérült reaktort fedő hatalmas acélszerkezet. A védőburok a sérült reaktor maradványait teszi biztonságossá.

Az új acélszerkezet belsejében két, csaknem száz méter hosszú távirányítású híddaru-rendszert szereltek be. A daruk a földön, illetve a mennyezeten létesített párhuzamos síneken mozognak, amelyek majd lebontják a nukleáris baleset után a reaktor fölé emelt, azóta meggyengült beton védőburkot. Az előkészítő munkálatok során Osztap Szemerak ukrán környezetvédelmi miniszter úgy fogalmazott, „ez a befejezés kezdete a katasztrófa következményei ellen harminc éve folyó küzdelemben”. Az új burkolatnak száz évig kell a radioaktív sugárzást megakadályozni, védelmet kell nyújtania a nedvességgel szemben, ugyanis a szanálás veszélyesebb része azonban még hátra van.

Az új védőburok műszaki csúcsteljesítménynek számít. Ez a világ legnagyobb mozgatható acélszerkezete, a munkálatot részben finanszírozó Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (EBFB) megfogalmazása szerint akkora, hogy a párizsi Notre Dame székesegyház is beleférne és hosszabb, mint két egymás mögé állított Boeing 747-es repülőgép. Súlya 36 ezer tonna. Kétmilliárd eurós költséggel valósult meg, negyven ország pénzügyi összefogásával és az EBFB finanszírozásával.

Szakértők szerint a felrobbant reaktorban még mindig körülbelül 200 tonna urán van. A sugárzó romok végleges szanálásának időpontja még nem meghatározott, vélhetően nem a közeljövőben kezdődik el.

Egy 2010-ben, New Yorkban publikált tanulmány szerint az 1986-os csernobili atombaleset összességében a föld különböző országaiban mintegy egymillió ember életét követelte. Nyilván, nem az azonnali elhalálozásokról van szó, hanem a sugárzás utólagos áldozatairól. A katasztrófa 24. évfordulójára a New York-i Tudományos Akadémia által kiadott könyv címe "Chernobyl: Consequences of the Catastrophe for People and the Environment" (Csernobil: A katasztrófa hatásai az emberekre és a környezetre), szerzői pedig az orosz Alekszej Jablokov, a moszkvai Környezetvédelmi Politikák Intézetének munkatársa, illetve Vaszilij Nyesztyerenko és Alekszej Nyesztyerenko a minszki (fehérorosz) Sugárzásvédelmi Intézet kutatói.

Mindeddig ez a publikáció tartalmazza a legszélesebb körű nyilvánosságra hozott adatsort a csernobili tragédia méreteiről és utóhatásairól. Eszerint 830 ezren vettek részt a sérült reaktor védelmének biztosításában, a környék fertőzésmentesítésében. Közülük 2005-ig mintegy 112-125 ezren hunytak el. Az áldozatok becsült száma globális szinten ugyanezen időpontig 985 ezer.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai a konkrét balesetre és közvetlen hatásaira korlátozódnak. Kimutatásukban 9 ezer haláleset és 200 ezer fertőzés szerepel. A Greenpeace által a 20. évforduló kapcsán közzétett tanulmánya szerint a sugárhatás már a 2005-öt megelőző másfél évtizedben mintegy kétszázezer megbetegedést okozott csak a három volt szovjet tagköztársaságban, és csaknem százezer rákos megbetegedést okoz még a jövőben

A New York-i kiadvány szerzői szerint a sugárzás által leginkább érintett országok - a volt Szovjetunó nyugati tagállamai mellett - Norvégia, Svédország, Finnország, Jugoszlávia, Bulgária, Ausztria, Románia, Görögország voltak és igencsak jelentős területeket érintett Németországban illetve Nagy-Britanniában. Mintegy 550 millió ember volt kitéve a sugárzásnak, hiszen a radioaktív felhő kilenc napon át sodródott, elérte az Egyesült Államok és Kanada partjait is.

A tegnap elhelyezett védőburok átmeneti, de biztonságos megoldás.

Végzetes hiba
Egy kísérlet sült el balul az akkor még Szovjetunió területén fekvő csernobili atomerőműben. Azt akarták kideríteni, hogy egy szimulált vészhelyzetben teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a veszély esetére tervezett póthűtőrendszer üzemeltetésére.
A reaktor teljesítményét 20-30 százalékra nyomták le, ami szabályellenes volt, mert ez már túlságosan alacsony, instabil és alig ellenőrizhető teljesítménysávot jelent. Az amúgy is veszélyes helyzethez egy végzetes hiba is társult - elfelejtették bekapcsolni a vészhelyzetre tervezett póthűtőrendszert.
Az eredmény ismert. 1986. április 26-án, hajnali 1 óra 23 perckor a négyes blokk reaktora ellenőrizhetetlenné vált. Két robbanás történt, majd bekövetkezett a nukleáris olvadás. Az épületben keletkezett tüzet hajnalra sikerült eloltani, de a reaktorban még napokig volt izzás. Nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe, sokszorosa annak, amennyi a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák nyomán.

Viharzónában a viharsarki felsőoktatás

Bod Tamás írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2016.11.30. 06:09
Az épület, amelyet ingyen átadtak Gyulán FOTÓ:NÉPSZAVA
Ne hagyjuk az Szent István Egyetemre (SZIE), hogy azt tegye a gyulai intézménnyel, amit akar – hangzott el a gyulai képviselő-testület október végi ülésének egyik interpellációjában. Arról is szó esett, hogy vigyázni kell azokra az értékekre és vagyoni javakra, amelyek ott teremtődtek. Mindez jelezte, komoly bajok vannak a Gyulai Egészségtudományi Campus működésével. Ha ennek nyomán nem támad vita, akkor novemberi testületi ülésen úgy bólint rá a békési fürdőváros testülete a campus épületének ingyenes átadására a Gál Ferenc Főiskolának, hogy szinte arról sem értesül, a Szent István Egyetem elhagyta az összes termeket és a várost.

Nincs negyedszázados a gyulai felsőoktatás története. A Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) 1993-ban alapította meg itt a diplomás ápolóképzést. Erre jó hátteret teremtett a békési fürdővárosban működő 1500 ágyas és több mint kétezer főt foglalkoztató Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház. (Ezt az intézményt 2016. április elsején összevonták a békéscsabai Réthy Pál Kórházzal, ezzel az ország negyedi legnagyobb egészségügyi intézménye lett, immár Békés Megyei Központi Kórház elnevezéssel.) A diplomás ápolóképzés beindítása szakmai felismerés is volt. Hiszen az egyetemet végzett orvosok és a szakközépiskola után idekerült ápolók között túl nagy volt a különbség szakmai tudásban. Gyula városa anyagilag és épületekkel segítette a helyi felsőoktatás megszületését, ám az első sikeres évek után jöttek a gondok.

A felsőoktatás első integrációja nyomán a központtól távolabbi karoktól meg kellett válniuk az egyetemeknek. Így a DOTE búcsút intett Gyulának, s a Nyíregyházi Főiskola része lett, de majdnem ez lett a veszte. Értékesebb berendezéseit, a hallgatói és a fejlesztésre biztosított oktatói létszámot Nyíregyházára vitték át, csak a leépítésre szánt dolgozói létszám maradt meg itt. Gyula város vezetése nem törődött bele, az intézmény a megszűnés szélére sodródott. Ezért 2000-ben a Békés megyében lévő másik két felsőoktatási központtal, Szarvassal és Békéscsabával, valamint a szomszédos, Jász-Nagykun-Szolnok megyei Mezőtúrral való egyesülést és integrációt választotta. A szarvasi központú Tessedik Sámuel Főiskola keretei között keresték a megmaradás és a fejlődés lehetőségeit. Mindez alig nyolc évig, 2008. december 31-ig tartott. (Mezőtúr 2006-ban kiszállt, és a Szolnoki Főiskolához csatlakozott.)

2009. január 1-től ugyanis a teljes honi felsőoktatást átszabó integráció révén a gödöllői központú Szent István Egyetem része lett a szarvasi vízgazdálkodási és pedagógiai, a békéscsabai pénzügyi és gazdasági, valamint a gyulai egészségügyi kar. A döntést 2008-ban az Országgyűlés hozta meg. A törvényhozás két akkori fideszes tagja, Domokos László szarvasi parlamenti képviselő (mai ÁSZ-elnök) és Babák Mihály polgármester és országgyűlési képviselő – szembe helyezkedve törvényhozás nagy többségével, valamint az egyetemi és főiskolai szenátusok döntéseivel – a Tessedik Sámuel Főiskola önállósága mellett törtek lándzsát. Erős kisebbségben maradtak.

Ragyogó jövőképtől a kamutanulmányokig

A gödöllői egyetemi vezetés az egyesülésnek az előnyeire hívta fel a figyelmet. Ezért az integrációban rejlő lehetőségeket, nem spórolva a jelzőkkel, történelmi jelentőségűnek állította be Békés megye közvéleménye, politikai döntéshozói, de az új, viharsarki karok vezetői, oktatói és hallgatói előtt is. Eddig el nem képzelhető fejlődési pályáról, új léptékekről, soha nem látott beruházásokról, fejlesztésekről, azaz összességében meglehetősen kedvező jövőképről beszéltek. Ezekből viszonylag kevés valósul meg, de ne fussunk előre!

Ugyanakkor kérdés, hogy a 2009-ben megvalósult felsőoktatási integráció fajsúlyos szereplői mellett az önállóságát megőrző Tessedik Sámuel Főiskola milyen befolyást tudott volna szerezni? Milyen nagyságrendű hallgatóságot tudott volna toborozni, hogyan tudta volna tanári állományát megerősíteni, akkreditációját újból és újból biztosítani, és milyen fejlesztési forrásokat tudott volna megszerezni? Önállóan talpon tudott volna-e maradni?

2014 elejétől a szarvasi Pedagógiai kar a Szeged-csanádi Katolikus Egyházmegye fenntartásában lévő Gál Ferenc Főiskolához került át.

Alig másfél évvel ezelőtt pedig a Szent István Egyetemen keresztül a SZIE három Békés megyei kara soha nem látott fejlesztési forrást nyert el. A másfél milliárd forintot az Európai Unió biztosította kutatásra, fejlesztésre és innovációra. Mindez az érintett városok döntéshozóinak, döntően fideszes országgyűlési képviselők és polgármesterek fantáziát is megragadta. A Békés megyei felsőoktatásban a Viharsarok leszakadásának megállítását, a felzárkózást, s intelligens városok kialakítását látták. A valóság azonban egészen más lett. A helyi ellenzéki politikusok, karöltve Hadházy Ákos LMP-s politikussal, korrupcióról és visszaélésekről beszéltek. A Brüsszel folyósította jókora fejlesztési pénzek meghatározó részét plagizált kamutanulmányokra és az oktatási bérkiegészítésre költötték, ami az országos sajtó ingerküszöbét is elérte. Csak éppen a pályázat nem érte el a célját. A térség, s benne az egyetemi karok gyakorlatilag semmit sem profitáltak.

Hadházy Ákos LMP-s politikus szerint az említett másfél milliárd forint csupán négy százalékát fordították befektetésre és beszerzésre, és mindössze egy százaléka landolt Békés megyei vállalkozásoknál. 500 milliónál is többet fordítottak arra, hogy külsős cégeket bízzanak meg tanulmányírással. „Mindez több mint furcsa egy olyan intézmény esetében, ahol jelentős tudásbázis halmozódott fel. Minden bizonnyal azért szervezik ki ezeket a feladatokat, hogy a baráti cégeket jól ki lehessen tömni pénzzel” – idézte Hadházy áprilisi korrupcióinfóját a Magyar Narancs.

Hadházy Ákos nem a projektek eredményeként létrejött záródokumentációt tárta a nyilvánosság elé, hanem egy munkaanyagot és koncepciót, amellyel nemcsak az egyetemnek és a konzorciumi partnereinek okozott kárt, hanem veszélyezteti a projektekkel meghatározott stratégiai célok és irányok elérését Békés megyében – szögezte le a Szent István Egyetem közleménye. Tőzsér János rektor pedig jogi következményeket helyezett kilátásba, ám ebből, információink szerint, nem lett semmi.

Sok a jegesmedve, kevés a fóka

A gyulai felsőoktatás éppen a Szent István Egyetemmel történt integráció után, a 2010-es évek elején előbb megtorpant. Az azóta eltelt időben a fejlődés látványosan megtört, az intézmény újból a megszűnés szélére került. Hallgatói létszáma negyedére csökkent, most alig 200-an vannak, szakjai megszűnőben, oktatói és dolgozói kétharmadát elveszítette, anyagi helyzete siralmassá lett – hangzott el a gyulai képviselő-testületi október 27-i ülésének egyik interpellációjában, melyeket e sorok szerzője (mint önkormányzati képviselő - a szerk.) mondott el. E dátum még fontos lesz!

Sok honi felsőoktatási intézménnyel ellentétben Gyulán az elmúlt években nem történt a magánerőt bevonó, a közösséget szolgáló PPP-beruházás. Ez két dolgot jelentett. Azt, hogy az utóbbi években nem volt érdemi infrastrukturális fejlesztés. De azt is, hogy a felsőoktatási intézménynek nem kellett a magánerős fejlesztés költségeit törleszteni, így kijött a számára biztosított pénzből. A leépülés okai sokfélék. Szerepet játszik ebben a megváltozott felsőoktatási finanszírozás. De a felemelt ponthatárok is, amelyek miatt csökkent az itt tanuló egyetemi polgárok száma. Nem nyertek felvételt ugyanis azok, akik ide szerettek volna jönni, de nem érték el a megemelt ponthatárokat. Azok közül viszont, akik elérték, többen máshova mentek, ahol tárt karokkal fogadták őket. Így létszámhiány miatt szakok sem indultak el. Hiába, sok a jegesmedve és fogyatkozóban vannak a fókák.

Megváltozott a Szent István Egyetem (SZIE) helyzete és fejlesztési elképzelése, ezért az itteni képzési programok profilidegenné váltak, elveszítették fontosságukat. Nem lehet véletlen, hogy néhány év alatt négy vezetője is volt az Gyulai Egészségtudományi Campusnak, méghozzá mindannyian megbízással. Ez jelzi a perspektívátlanságot, kiszolgáltatottságot és a sodródást.

Miután a Szent István Egyetem (SZIE) más karainak érdekei szerint elvitték a számukra szükséges álláshelyeket, autót és egyéb működési eszközöket, az elszegényített intézményre már nincs szükségük. Még felszámolják itt a szociális munka szakot és a hírek szerint az országban elsőként itt létrehozott egészségügyi szervező szak egészségturizmus szakirány is átkerülhet Szarvasra, az egyetem profiljába illő agrárintézménybe – aztán utánuk a vízözön. Az egyetlen megmaradó szakkal a gyulai intézet nem lehet életképes. Gyula városának ez nem lehet érdeke! Nem megszüntetni, hanem a korábbi tervek szerint fejleszteni kellene a gyulai egyetemi kart – hangzott el az interpellációban.

A javaslatok között szerepelt: Gyula városa ne hagyja a Szent István Egyetemre, hogy azt tegye a gyulai intézménnyel, amit akar. A békési fürdőváros önkormányzata vigyázzon azokra az értékekre és vagyoni javakra, amelyek itt teremtődtek – az integráció után sem szerzett jogot az egyetem arra, hogy sajátjának tekintse azokat. Másrészt adjuk meg a lehetőséget a helyi felsőoktatási szakembereknek is arra, hogy alternatív javaslatokat készítsenek az intézmény jövőjére. Végül: tűzzük napirendre a főiskola ügyét, beszámolót kérve az érintett felelősöktől.

Gödöllő lemond, szegedi új ígéret

Válaszában, ha közvetetten is, szinte mindent elismert Tőzsér János, a SZIE rektora. Azt viszont tagadta, hogy szakokat vinnének el, vagy szüntetnének meg Gyulán, az infrastrukturális fejlesztések elmaradására válaszul közölte: a könyvárat fejlesztették. Nem tagadva ennek fontosságát, kari szinten ennek a súlya aligha jelentős. Mindehhez hozzátette, hogy a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) megkeresésére szakmai egyeztetések kezdődtek, amelyek azonban október elején váratlanul megszakadtak. Hozzáfűzte a rektor, hogy ezután egyeztetést kezdtek a Gál Ferenc Főiskola képviselőivel, akik október végéig ígértek választ.

Arról az apróságról azonban Tőzsér János, a Szent István Egyetem (SZIE) rektora a gyulai képviselőknek nem számolt be, hogy az által irányított intézmény nem tud és nem is akar már mit kezdeni a Gyulai Egészségtudományi Campus-szal. Legalábbis a gyulai képviselő-testület október 27-i ülésén nem derült ki semmi. Ehhez képest egy nappal később (!), október 28-án a SZIE szenátusa már le is mondott a gyulai campusról azzal, hogy azt átadja a kevésbé ismert szegedi főiskolának. Alig másfél éve, 2015 májusában Görgényi Ernő, Gyula fideszes polgármestere a Békés megyei, benne a gyulai kar 1,5 milliárdos EU-forrásból történő fejlesztése kapcsán tartott sajtótájékoztatón büszkélkedett a gödöllői központú Egyetemmel. Azt mondta: „a jelenlegi Szent István Egyetem személyében egy jó gazdát ismertünk meg, akinek szemmel láthatólag fejlesztési szándékai vannak a jövőre nézve, ami rendkívül megnyugtató az önkormányzatunk számára.” (sic!)

Ilyen előzmények után a békési fürdőváros képviselői kész helyzet elé kerültek november 24-i ülésükön. Ott ugyanis az a napirend szerepelt, hogy a helyi campus épületét ingyenes használatba átadják a Gál Ferenc Főiskolának, amely 2017. február elsejétől veszi át a Gyulai Egészségtudományi Campust. Kényszerhelyzet, hiszen a gyulai felsőoktatás csak így menthető meg. Márpedig a fürdőváros sokat ad értelmiségi mivoltára, ami felsőoktatás nélkül nehezen képzelhető el. Ezen a minapi testületi ülésen Kozma Gábor, a szegedi főiskola rektora a felsőoktatási intézmény átvétele kapcsán szolgálatról beszélt. Emellett a Szent István Egyetem korábbi közléseihez hasonlóan új fejlődési pályát, egymást erősítő folyamatokat, kibővülő és biztosan megmaradó felsőoktatási képzést vázolt fel. „Megőrzés és megújítás” – ismertette jelszavát.

A kérdés mégis az, hogy mi erre a garancia, s mindebből mi valósul meg? Avagy mi lesz a sorsa a sok hányattatást megélt gyulai felsőoktatásnak, ami a fősodortól távolabb van, de a vidék, benne a délkeleti országrész felemelkedésének és népesség-megtartóképességének egyik záloga lehetne.