Kerestük Németh Ádámot, aki 2010 óta a Szkéné Színház Nonprofit Kft. ügyvezetője, de nem kívánt az ügyről nyilatkozni. Közleményt viszont kiadott, mely szerint az egyetem és a kft. együttműködése a kezdetektől kiváló. Az egyetem műemléki védettséget élvez és részben ennek köszönhetően évek óta folyik az épület eredeti állapotának visszaállítása. Az egyetem kifejezte azon szándékát, hogy a díszterem helyreállítása együtt jár a Szkéné új helyének biztosításával is.
Kérdezhetnénk, hogy akkor miért nem eleve ez hangzott el? Bizony mostanában olyan a légkör, hogy akár feltételezhető az a szándék is, hogy ne legyen Szkéné, ahol karizmatikus, és gyakran erősen társadalomkritikus produkciók láthatók, melyek általában igen színvonalasak, és teltházakat vonzanak.
A Szkénébe esténként 200 körüli néző fér be, ha netán a megszüntetés a cél, ennyi ember előtti társadalomkritikától is félni kellene?
A Szkéné története gyönyörű, mert önszerveződés útján jött létre, kalákában épült, a hallgatók, a legendás Keleti István által vezetett Műegyetemi Irodalmi Színpad tagjainak részvételével, Vidolics László építészhallgató tervei szerint. Tehát abszolút alulról jövő kezdeményezés volt, ami egyébként nem állt távol az egyetem hagyományaitól, ahol mindig élénk művészeti élet folyt, a szimfonikus zenekar is komoly rangot vívott ki magának. A Szkénében létrejöttek híres előadások, és fontos produkciókat fogadott be, nem csupán Magyarországról, hanem a világ minden tájáról, Amerikából, Oroszországból, Japánból éppúgy, mint számos európai országból.
Itt láthattuk például Eugenio Barba messze földön híres Odin Színházát, melyben a mai napig szinte szerzetesként élnek a színészek, és ez az erőteljes koncentráció bámulatos felkészültséggel, szuggesztivitással jár. De láttuk Amerikából az emlékezetes fazonokból, elképesztő egyéniségekből álló, erős társadalmi érzékenységű Bread and Puppetet, vagy éppen Oroszországból a fantasztikus mozgáskészségű színészekkel rendelkező, izgalmas vizualitással dolgozó Derevót.
Ez a kis színház túlnőtt önmagán, szellemi központtá vált, és valóban ablakot nyitott a világra, Regős János vezetésével. Egészen 2010-ig az egyetemhez tartozott. Az akkor új előadó-művészeti törvény szerint éppen ez okozott gondot, mert így nem minősült hivatalosan színháznak, ezért nem kaphatott működési támogatást. Ekkor vált nonprofit kft.-vé. Azóta csak bérli az egyetemtől a helyiséget, ami, ha netán ki akarják tenni, megkönnyítheti e nem túl nemes szándék kivitelezését. Időnként szóba került, hogy egyetemen belül költöztetik el, például a már csak részben működő fűtőházba, de akkor kiszámolták, hogy ez milliárdos tétel.
Nincs tudomásunk arról, hogy az ehhez szükséges összeg bármilyen költségvetésben is szerepelne. Ezért tényleg felvetődhet a gyanú, hogy Pintér Béla, de akár Szikszai Rémusz, vagy éppen Horváth Csaba kultikussá váló produkciói nem kívánatosak, tán nem is az egyetemnek, hanem messzire érő kezű felsőbb köröknek. Az 1970 óta működő Szkénében, ahol a kezdetektől szép számmal születtek szókimondó produkciók, ez eddig lényegében nem jelentett problémát. Ne történjen meg, de, ha mégis megesik, hogy megint taccsra tesznek egy komoly rangot kivívott kulturális műhelyt, az igencsak jelzésértékű lesz.