Furcsa helyzetbe lavírozta magát a kormány. Miközben azt (is) várta, hogy konjunktúra esetén a kétszázezresre duzzasztott közmunkás réteg megfelelő munkaerő-tartalékként működik majd, kiderült, képzés nélkül ez csupán vágyálom. Alig van átjárás a köz- és a piaci foglalkoztatási forma között, miközben az utóbbiban egyre képzettebb dolgozókra van igény. Csupán a kétkezi munkásokkal versenyképesek a minimálbérnél is kevesebbet kereső közmunkások. Érzik is a hiányukat az agráriumban.
A lassan hat éve tartó program elsorvasztott szinte minden olyan civil kezdeményezést, amely ígéretes lehetett a hátrányos helyzetű vidékek lakóinak visszavezetésére a munka világába. Az erre szolgáló pénzt is elvonta. Azt nem tudni, hogy bevezetésekor hosszú távra milyen sorsot szánt a kormány a közmunkának, de a 2011-es induláskor egyértelmű volt, hogy leginkább a makacsul beragadt alacsony foglalkoztatási és magas munkanélküliségi adatokat akarták szépíteni vele. A kísérlet jól sikerült: 2012-től kezdve a munkanélküliségi ráta folyamatosan csökken, a miniszterelnök pedig rádióinterjúiban már a teljes foglalkoztatás jól hangzó kommunikációs fordulatát is használja.
Úgy tetszik azonban, hogy a kormány túl sokáig élt a szépülő számok bűvöletében, már több jel is arra mutat, hogy szabadulna a közmunkától. Sehol máshol az Unióban ilyen létszámmal nem működtetnek közmunkát, s valószínűleg az unió sem ilyen esetekre gondolva engedte, hogy a munkaügyi statisztikák ezeket a dolgozókat úgy vegyék számba, mintha piaci körülmények között foglalkoztatnák őket. A százmilliárdokba kerülő hazai program azonban már önálló életet él, a kitűzött létszámokat a munkaügyi központoknak ha törik, ha szakad fel kell tölteni, miközben haszna szinte semmi, csak viszi a pénzt.
A közmunkás-létszám hirtelen leépítése nem járható út, mert rontaná a munkanélkülieket már 5 százalék alatt mérő statisztikát. Amerikában, a mienknél kisebb létszámmal, 12 éve csináltak hasonlót, ám ott négy év alatt rájöttek, hogy ez zsákutca. Miközben ott még mindig tart a kivezetési szakasz, nálunk a kormány a felismerésig sem jutott el.
