Előfizetés

Tiszta lap következik?

Két hétig ellenállt, majd tegnap lemondott Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnöke, akit a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka (illetve, akik mögötte állnak) szólított fel először lemondásra. A világklasszis sportoló mellé, mögé sorakoztak fel később a sportág meghatározó klasszisai Gyurta Dánieltől kezdve a Verrasztó-testvéreken (Evelyn és Dávid), Kapás Boglárkán át Bernek Péterig.

Azt hirdették (vagy mondatták velük?), hogy minden rossznak az okozója a szövetség, annak is első embere, a szervezetet 1993 óta irányító Gyárfás Tamás. Ilyen össztűz sportági szövetségi vezetők közül utoljára Gömöri Zsoltot, a paralimpiai bizottság elnökét érte másfél évvel ezelőtt, ő két hónapig tartott ki, azóta már kiderült, hogy távozása nem oldotta meg a parasport gondjait, a megbuktatásában szerepet vállalók közül azóta többen bocsánatot is kértek tőle, de ez egy másik téma.

Gyárfás az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint azért mond le, mert ezzel segíthet a legjobban a sportágnak. Hogy a távozása valóban segítség-e hosszú távon, ezt jelenleg nem lehet megmondani, hiszen nem tudjuk, kit választ meg utódjául a közgyűlés. A gyors megoldás most a legfontosabb, mert amíg nincs új vezető, addig nagyon komoly csaták zajlanak majd a háttérben a különböző pozíciókért – ami szintén nem szolgálja a sportág érdekeit -, hiszen egy sportági elnök távozása általában együtt jár más munkakörök felszabadulásával is. A jövő nyári budapesti vizes világbajnokság zavartalan előkészítése és a 2024-es budapesti olimpiai és paralimpiai pályázat miatt is szükség lenne a zökkenőmentes váltásra.

Ilyenkor természetesen elkezdődnek a találgatások, a legtöbbet Czene Attila korábbi olimpiai bajnok úszó neve került elő lehetséges utódként, aki 2008. óta tagja a MÚSZ elnökségének, sportért felelős államtitkár is volt 2010-2012 között, van tehát sportvezetői tapasztalata is. Széles Sándor, Gyurta Dániel volt edzője Szabó Tünde kétszeres olimpiai ezüstérmes úszót, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) sportért felelős államtitkárát tartja esélyesnek és alkalmasnak a tisztség betöltésére. Az államtitkár erre úgy reagált, hogy nem lesz szövetségi elnök, mert ez összeférhetetlen az államtitkári feladatokkal. A reakció normális, de pont Szabó Tündétől nem hiteles, mert a törvény szerint az államtitkári tisztség betöltése és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökségi tagsága sem lehetséges egyszerre, ez azonban nem zavarta őt ebben.

Van azonban egy másik, nagyon fontos és érdekes kérdés: mit kezdenek a lázadók a sikerrel? Felmérték-e, hogy mekkora terhet, felelősséget vettek a nyakukba az elnök megbuktatásával? Ez volt ugyanis a történet könnyebb része, tiltakozni, feszültséget gerjeszteni, sportági vezetőt elkergetni... A neheze most jön. Eddig az elnök megbuktatása volt a közös cél, most azonban mindenki úgy gondolja, sokkal jobb dolga lesz az új érában. Ne legyenek azonban a lázadóknak illúzióik, mindenki nem járhat jól Gyárfás távozása után sem, a sportágon belüli érdekellentétek megmaradnak, csak a frontvonalak változnak. Ha tényleg a MÚSZ elnöke volt a sportágon belüli rend fő akadálya, akkor most kell következnie a boldog, vitáktól, feszültségektől mentes időszaknak. Kicsi az esélye annak, hogy ez valóban így legyen.

Ha Hosszú Katinkának és edző-férjének, Shane Tusupnak a sportág érdeke a legfontosabb amint azt a Gyárfás lemondását követelő közleményeikben mindig hangoztatták, akkor az úszónőnek mostantól erkölcsi kötelessége versenyzőtársaihoz hasonlóan térítésmentesen szerepet vállalni a vizes világbajnokságot népszerűsítő kampányban. Ez ugyanis alapvető érdeke a sportágnak, sőt, sokkal fontosabb, mint az a kérdés, hogy ki a MÚSZ elnöke. Magyar versenyzőként jobban kell integrálódnia a közegbe, az olimpiai bajnokoknak járó kiváltságok megtartása mellett több tisztelettel kell viszonyulnia a csapattársakhoz, mert ez is alapfeltétele az előttünk álló boldog, mosolygós időszaknak és a sportágon belüli nyugalomnak.

Ha tényleg Gyárfás Tamás volt az úszótársadalmon belüli béke akadálya, akkor mostantól Tusupnak tisztelnie kell a magyar edzőkollégákat, együtt kell működnie velük, nem nézheti le őket, Hosszú Katinkának egy asztalhoz kell ülnie Hargitay András szövetségi kapitánnyal, és egyeztetni vele a külön felkészüléséről, vagy legalább tájékoztatni a szakvezetőt arról, hogy mik az elképzelései. A békeidőszakban magától értetődő lenne olyan szakmai összejövetelek szervezése, melyeken Tusup átadja a tudását a magyar kollégáknak, elmondja, milyen módszerekkel kell készülni ahhoz, hogy valaki olyan sikeres legyen, mint Hosszú Katinka. A sportágnak az is érdeke, hogy minél több „Hosszú Katinka” készüljön a világversenyekre, folyamatosan érkezzenek újabb tehetségek a sportágba, akik szállítják az érmeket a szurkolók nagy örömére.

A Hosszú Katinka nevével fémjelzett és felépített Iron Lady brand – benne az önálló úszóklub megalapításával – briliáns. A profit termelése is magas szinten működik. Viszont legalább ennyire fontos az eredeti amerikai mintában – aminek átültetését a magyar viszonyok közé napi szinten tudjuk nyomon követni – a hitelesség. Ennek a próbája most következik. Kíváncsian várjuk az eredményt.

Mézesmadzag

Kedves nyugdíjasok, örömmel jelentem, hogy találtunk egy felesleges madzagot, amire rákentünk egy kis mézet. Tessék nyugodtan lenyalni és cserébe egyetlen apróságot kérünk. Amikor majd választani kell, az édes ízekre emlékezzenek és ne a nehéz hétköznapokra, vagy a bajokra. Ezért tehát minket, az önök megmentőit, vagyis a Fideszt, ismétlem: a Fideszt jelöljék majd meg. Köszönöm!

Mondhatta volna ezt is a kedves vezető, amikor az Idősek Tanácsának tagjaival találkozott és akkor most az elégedetlen kisnyugdíjasok legalább az őszinteségét elismernék. Vagy beszélhetett volna arról is, hogy tisztában van vele, a több mint két és fél millió nyugdíjas nélkül itt nem lehet választást nyerni. Ami viszont tény és nagyon is számol vele Orbán Viktor. Ezért, és nem másért változtatták meg a jövő évi nyugdíjemelés mértékét. Az eddigi nevetséges 0,9 százalékról a még mindig mulatságos 1,6 százalékra. Ezeken a számokon persze nem nevetni, sokkal inkább sírni kellene. Ha ugyanis az átlagnyugdíjat nézzük, ez havonta alig több mint 1500 forintos emelkedés. Miközben a kiadások jóval nagyobb mértékben nőnek. És arról se feledkezzünk meg, milyen sokan kapnak kevesebbet, mint a 117 ezer forintos átlagnyugdíj.

Amire persze a kormányzat érvelhet a további jelentős ajándékkal, az ünnepek táján esedékes 10 ezer forintos Erzsébet-utalvánnyal. Amiből ugyan vásárolni valóban lehet, de gyógyszerre vagy rezsire már nem költhető. Az elégedetlenkedőket vigasztalja a kedves vezető szózata. Miszerint "ez egy gesztus, a nyugdíjasok iránti tisztelet kifejezése". Szó esett továbbá arról, most annyira jól megy a gazdaságnak, hogy kötelesség a nyugdíjasoknak is adni valamit, miáltal kialakulhat "az igazság, az egyensúly és a becsületesség állapota".

Ezúttal nem volt kézcsók - a miniszterelnök sem kapott, ő sem adott -, a hatalmas csokrokat pedig a már említett szóvirágok helyettesítették. Jelezve egyúttal azt is, hogy pártunk és kormányunk bizton számít rá, a kor előrehaladtával az emberek nagy többsége valóban elfelejt mindent. Leginkább azt, milyen gondok között, milyen országban él.

De jöhet még meglepetés. Például kiderülhet, nem volt elég méz a madzagon.

Nem lesz szövetség

Attól tartok, Orbán Viktor jócskán túlértékeli a jövőre hivatalba lépő Donald Trump neki tett gesztusát. Pedig inkább csak lélektani jelentőséget tulajdoníthatunk a Washingtonból érkező ominózus telefonhívásnak. Mind a magyar kormányfő, mind a győztes amerikai elnökjelölt megtapasztalhatta a közelmúltban a pária-létet. Előbbit úgyszólván egyetlen nyugati fővárosban sem látják szívesen, utóbbi mögül pedig az elnökválasztási kampány időszakában még a Republikánus Párt számos meghatározó személyisége is kihátrált. A hazánkban autokráciát megvalósító Orbán természetszerűleg az elszigeteltségből való kitörést reméli Trump megválasztásától. A politikában járatlan populista milliárdos is kétségbeesetten keresi lehetséges szövetségeseit az őt körülvevő ellenséges környezetben. Több oknál fogva mégsem tartom valószínűnek, hogy tartós és masszív szövetség alakul ki a két „fekete bárány” között.

A kampány folyamán Trump ugyan azt vetítette előre, hogy elnökként a „befelé fordulás” híve lesz, vagyis az amerikai külpolitika legrosszabb, izolacionista hagyományaihoz nyúlik majd vissza. Ezzel összefüggésben kilátásba helyezte a kollektív védelem elvének hatályon kívül helyezését, amennyiben az európai NATO-szövetségesek nem növelik kellőképpen katonai kiadásaikat. Orbán Viktornak kétségtelenül jól jönne, ha az új washingtoni adminisztráció nem figyelne arra, mi történik Európában, s külön utas külpolitikai törekvéseit sem érnék bírálatok a szuperhatalom diplomáciája részéről. Bármilyen erősek azonban az elnöki jogkörök az Egyesült Államokban, a tengerentúlon szilárd a fékek és ellensúlyok rendszere, ergo Trump sem hozhat önkényes, egyszemélyi döntéseket. A szenátorok, illetve kongresszusi képviselők pedig a két világháború tanulságait levonva tisztában vannak vele, hogy az USA-nak csöppet sem mindegy, mi zajlik az öreg kontinensen. Washington nemzetbiztonsági érdekeit nagyban sérti, hogy egy közép-európai akarnok önnön hatalmának konszolidálása érdekében Putyinhoz közeledik, s az észak-atlanti szövetség kohézióját fellazítja.

Orbán Viktor azon reménye is hiú ábránd marad, hogy az ideológiák fogságából úgymond „kiszabadult” és pragmatikus Trump fütyül majd a jogállamiság kritériumaira egy idegen ország politikai vezetésének megítélésekor, s elődjével ellentétben skrupulusok nélkül együttműködik például a budapesti rezsimmel, szó nélkül hagyva annak jogtiprásait. A Trumpot jelölő republikánus establishment szilárdan elkötelezett a demokratikus értékek mellett, és még csak nem is tekinthető egy platformon lévőnek a hagymázas „szegedi gondolat” bűvöletében élő, horthysta magyar jobboldallal. Elég csak arra emlékeztetnem, hogy a szégyenletes magyar egyházügyi törvényt bíráló amerikai dokumentumot republikánus képviselők is aláírták.

A legfontosabb körülmény pedig: Trumpnak nincs erős legitimációja. Kizárólag az elektori rendszer sajátosságainak köszönheti győzelmét. Amúgy sem csekély elutasítottságát növelné azzal, ha a Washington által eddig következetesen mellőzött Orbán Viktorral barátkozna látványosan.