Göbölyös N. László írása a Népszavának;

Hirdetések;Budapest;klímaváltozás;programsorozat;Grönland;Martin Breum;Sarkvidéken innen és túl;

2016-12-07 06:15:00

Lássunk túl az Északi-sarkkörön!

Az Északi-sarkot a közgondolkodásban a mai napig némi mítosz lengi be, mert kevés róla a valós információ. Pedig ennek nagyon fontos szerepe van a klímaváltozás elleni összefogásban – vélekedik Martin Breum dán újságíró, a téma nemzetközi elismerésnek örvendő szakértője, aki a dán nagykövetség által szervezett, a Sarkvidéken innen és túl című programsorozat zárónapjára érkezett Budapestre egy Grönlandról szóló prezentációval. „Szűkítsük le a témákat, mert az Északi-sarkkörről karácsonyig tudnék beszélni” – mondta vendégünk, akit először Donald Trump amerikai elnökké választásának várható „környezetvédelmi” kihatásáról kérdeztük.

- Attól tartok, hogy komolyan kell venni az aggodalmakat, mert a leendő elnök máris lecserélte a környezetvédelmi hivatal stábját, és többször utalt arra, hogy nem folytatja azokat a lépéseket, amelyeket az előző adminisztráció tett a globális felmelegedés ellen. Ez különösen azért aggasztó, mert az Északi-sarkkörben a felmelegedés mértéke a kétszerese az átlagosnál. Ráadásul az idén a jegesedés nem olyan ütemű, mint az a korábbi téli időszakokban megszokott volt, közben pedig a Déli-sarkon folyik a „nyári” olvadás. Először fordul elő, hogy mindkét sarkon csökken a jégtakaró. Éppen ezért veszélyes, hogy az Egyesült Államok új elnöke nem fogja fel, milyen súlyos problémával állunk szemben.

- Ön kamasz korában két évig élt Grönlandon. Azóta nyilván sok minden megváltozott ott.

- Nagyban változott azoknak az embereknek az élete, akik a sarkkörön túl laknak, és nemcsak Grönlandon. Például Alaszkában egész falvak tűntek el a felmelegedéstől megemelkedett tengerszint alatt. De a grönlandiak sem tudnak úgy vadászni, mint régen, mert megváltozott az állatok viselkedése. A halrajok is másképpen vonulnak, mint korábban. De vannak más, pozitívnak tekinthető változások, amelyek azzal függenek össze, hogy kinyílt az Északi Jeges-tenger a világ számára. Sokan látnak benne gazdasági, beruházási lehetőségeket, és nem csupán a sarkkörökhöz közeli vagy azokon fekvő országok, mint Izland, Norvégia, Oroszország, hanem Kína, Dél-Korea és Japán is. És ebből az egyre szélesedő érdeklődésből az ott élők is profitálhatnak.

- Négy évvel ezelőtt ön részt vett egy Északi-sarki expedícióban a LOMROG III program keretében. Melyek voltak a legfontosabb tapasztalatok?

- Különös paradoxon volt, hogy hét héten át utaztunk egy hatalmas jégtörőn, és semmi mást nem láttunk, csak jeget, kemény, tömör jeget több száz mérföldön keresztül, miközben 2012 volt az az év, amikor minden idők legkisebb jégtakarója volt az Északi-sarkon. Aztán rádöbbentem arra, hogy mennyire nehéz megérteni az Északi-sark fizikai összetételét, működését. Ráadásul teljesen mások a természeti viszonyok a sarkkörön túl Kanadában, Skandináviában vagy Oroszországban. És ahhoz, hogy megmagyarázzuk a világ közvéleményének, hogy mi folyik e tájakon, nagyon kemény munkára és szoros együttműködésre van szükség mindenki részéről a tudósoktól az újságírókig. Ne felejtsük el azt sem, hogy az emberek többsége el sem tudja képzelni, hogy milyen a Föld teteje, mivel még fölülről is kevesen látták. De felmerülnek más problémák is: az Északi Jeges-tengernek régebben nem voltak határai, mivel a sarkkutatókon kívül nemigen ment oda senki. De amióta kinyílt, és komoly üzleti szférává vált, már megjelentek az érdekellentétek. Vigyáznunk kell, hogy a térség megóvása ne essen áldozatul ezeknek. Szerencsére a nemzetközi együttműködés rohamosan fejlődik az utóbbi évtizedekben.

- Tavaly jelent meg A grönlandi dilemma című könyve, amelyben a sziget és Dánia kapcsolatát is boncolgatja.

- Éppen két héttel ezelőtt voltam Grönland fővárosában, Nuukban, és a parlament éppen ekkor szavazta meg, hogy készítsék elő az ország történetének első alkotmányát és létrehoztak egy minisztériumot, amelynek feladata a függetlenné válás folyamatának irányítása. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a grönlandiak 75 százaléka független államot szeretne és ebben a helyi politikusok is egyetértenek. Grönland jelenleg autonóm terület a Dán Királyságon belül. Egyelőre azonban nem esett szó sem arról, hogy mikorra tervezik az elszakadást, sem arról, hogy a függetlenség elnyerése után milyen kapcsolatban lennének Dániával. És ennek az új státusnak a pénzügyi feltételei is hiányoznak. Nincs abban semmi különös, hogy 300 év után Grönland európai típusú független állammá akar válni, de ez hosszú folyamat lesz.

- A program utolsó napján az ön prezentációja mellett mutatják be a Thule-akták című filmet, amely egy atomtöltetet szállító amerikai harci gép 1968-as grönlandi balesetének hátterét kutatja. Érdekes egybeesés, hogy az elmúlt hónapokban sok szó esett a Grönlandon ugyanezekben az években elhagyott amerikai bázisról, a Camp Centuryről, amelynek helyén ki tudja, milyen veszélyes hulladékok lapulnak a jég alatt.

- Nem merném egyértelműen kijelenteni, hogy kinek a felelőssége e szennyező anyagok jelenléte, illetve azok jövőbeni feltárása és eltávolítása. Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy minden Grönlandon létrehozott amerikai bázis Dániával megkötött egyezményen alapult, és később jóváhagyták azokat a grönlandi hatóságok is. Nyilván a megoldást is közösen kell megtalálniuk. Hogy a nukleáris hulladék mikor válik akut problémává, egyelőre nem tudjuk, attól is függ, hogy milyen ütemben olvad a jég. Lehet, hogy van még addig 50 évünk. Dánia szeretne északi-sarki nagyhatalommá válni, ehhez jó kapcsolatokat kell ápolnia Grönlanddal, de az Egyesült Államokkal is, miközben Grönland nyomást gyakorolhat mindkettőre. Tehát mindegyik érintett félnek érdeke mielőbb rendezni ezt a bonyolult kérdést.

- Sokat beszéltünk a kormányok szerepéről, de az egyéni felelősség a klímaváltozás megfékezésében legalább ennyire fontos.

- Rengeteg szó esik arról, hogy az Északi-sark állapota, a jég olvadása, az északi féltekén egyre erősebb szélviharok milyen hatással vannak a globális klímaváltozásra. Fontos azonban, hogy az egyszerű emberek pontos információkhoz jussanak az Északi-sarkon történtekről, hogy meg tudják ítélni: döntéshozóik valóban jó intézkedéseket hoznak-e. A pólusokról ma is nagyon keveset tudunk. Annak idején a sarkkutatók színes leírásokban számoltak be felfedezéseikről, de ezekben több volt a szenzáció, a hírnévhajhászás, mint az igazság. És ez a felszínesség uralkodik ma a médiában, a közbeszédben is. Ahhoz, hogy felelősséggel kezeljük a sarkkörön túli területek és az ott élő emberek sorsát, úgy kell megközelítenünk, mint a világnak olyan részét, amelyet most fedezünk fel.