Nem látok abban semmi kivetni valót, hogy a mára tönkrement, de egykor patinás magyar hajózási társaság belvárosi székházát valaki megvette, s a pazar helyen álló, ma üresen ásítozó épületből luxusszállót akar építeni.
Már csak azért is üdvözlendő a kezdeményezés, mert megannyi üresen álló egykori középületünk kezd az enyészet áldozatává válni, mert nincs senki, aki fantáziát látna a hasznosításában. Az állam csak a vállát vonogatja, a főváros üres zsebére mutogat, külföldi befektető pedig nemigen téblábol ezen a vidéken, hacsak Pharaon professzort nem említjük, de mostanában ő is jobban teszi, ha személyesen elkerül minket.
Azt mondják, Magyarország kitörési lehetősége lehetne az idegenforgalom fellendítése. Kellemes az éghajlatunk, ha nem is éppen egészséges, de ízletes a konyhánk, szépek a tájaink, jó szívvel fogadjuk a vendégeket. (Feltéve, ha fehér a bőrük, nem gyalog jönnek a déli határvidék felől, és igazoltan jó keresztények, asszonyaik pedig nem viselnek fejkendőt.)
Nem látok semmi kivetni valót az idegenforgalom fejlesztésében, legfeljebb azt nem értem, miért nem kapkod az állam az ilyen befektetések után. Amúgy nem áll távol a NER kormányának szívétől a pénzes üzletágak lenyúlása, mégsem gründol egy Nemzeti Szállodaépítő Vállalatot a gazdag vendégeket vonzó kastély felújításokra, belvárosi szállodaépítésre. Éppen a kormány szorgalmazza Magyarország olimpiai pályázatát, márpedig ha – ne adja isten! – megnyerjük a rendezés jogát, bizony nagy szükség lesz minden szabad ágyra. Vagy éppen ezért kaphat Tiborcz István 15 milliárdos gigahitelt egy állami banktól?
Hát ebben azért látok némi kivetnivalót.
