A stand-up eleven boncolás

Elek Péter idén robbant be a stand-up humor világába, mostanra példaképeivel, például Kiss Ádámmal osztja meg a színpadot. Nem fél kimondani, hogy van, ami elavult a humorban, s azt sem, hogy gyermekként akár százszor megnézte a „dumaszínházasok” fellépéseit. A huszonhárom éves humoristával a pályakezdésről, a sikerhez vezető útról beszéltünk.

Életerős belépés az, ahogyan Elek Péter benyit a Mikszáth téren a Lumen Kávézóba. Vállas, jó kiállású fiatalember, aki őszintén beszél arról, ami foglalkoztatja, amiről az interjút készítő újságíró faggatja. Azt mondja, most is éppen a munkából jött, de nem a stand-up comedy-s közegből, hanem polgári foglalkozásából.

Mint ismeretes, Elek Péter idén tavasszal jelentkezett a Comedy Central tévécsatorna Magyarország, szereplek! című humoristákat kutató tehetségkeresőjébe, ahol szép sikert ért el. Azóta gyökeresen megváltozott az élete; igaz, Debrecenben, ahol született és felnőtt, már évekig készült arra, hogy bedurranjon a humor világába. „Otthon én már régóta készültem erre. Évek óta gyűjtöttem az ötleteimet és vártam a lehetőséget arra, hogy bemutatkozhassak. Amikor bekerültem a Magyarország, szereplek!-be, és továbbjutottam, értelemszerűen nagyon boldog voltam. Azóta rendszeresen lépek fel a "nagyokkal" – a dumaszínházasokkal –, és bekerültem a tehetségkutató programba” - meséli lelkesen. Az élete olyannyira megváltozott, hogy a Hajdú-Bihar megyei városból felköltözött Budapestre, és munkahelyet is váltott: egy telekommunikációs cégnél dolgozik.

A felköltözésnek előbb-utóbb el kellett jönnie, ezt már én teszem hozzá, miután Elek Péter elmesélte, hogy Debrecenben nem volt olyan klub, ahol kiállhatott volna szerepelni. Egy ízben, a debreceni Rocktanyába szervezett fellépést, de az nem volt az igazi. Nevetve teszi hozzá, jószerivel csak három hajléktalan jött el megnézni. „A pesti srácoknak viszont ott volt a Magyar Rádió Humorfesztiválja, meg a Fiatal Félőrültek Fesztiválja. Az utóbbit havonta kétszer rendezik meg a Dumaszínházban. Bárki mehet, az évek során már több mint háromezren mutatkoztak be ott. Öt évvel ezelőtt elmentem én is, de leájultam a színpadon, Csenki Attila nyúlt a hónom alá. Kimaradt az a pár perc. Nehéz volt feldolgoznom... Mondhatni, azt követően öt évig készültem a sikerre" - vallja meg.

Elek Péter az alapos felkészülés híve, egyben kritikus alkat. Sőt, úgy látja, kiskora óta a humorizálással szeretett volna foglalkozni. Nagyon szeretett az iskolai órákon viccesen közbeszólni, és habár mindenki rajongott a környezetében Gálvölgyi Jánosért, ő valahogy többet látott például a Gálvölgyi-showban, mint egy esti nevettető műsort. Így volt Fábry Sándorral és humorbonbonjaival. „Újranéztem őket, annyiszor, amennyiszer tudtam. Amikor elindult a Showder Klub, akkor döbbentem rá, hogy ennek van egy ilyen formája. Onnantól tudtam, ez lesz az én utam” - meséli. Csakhogy attól, hogy valaki érzi, mikor kívánkozik az adott közegbe egy jól odaszúrt poén, még nem lesz humorista. Erre felelve a huszonhárom éves férfi azt mondja, valóban kell hozzá némi plusz. Csekély gondolkodás után rá is vágja, hogy persze, a mocskos marketing is szükséges ahhoz, hogy néhány év múlva olyan előadó lehessen, akire tódulnak az emberek.

Aztán egy ennél személyesebb árnyalatát is felmutatja a dolognak: sokat kell tanulnia (a Dumaszínházban az új felfedezettek például szeptembertől szombatonként szakmai képzésen vettek részt), minőséget kell közvetítenie, és alázatosnak kell lennie. „Rengeteg magyar stand-upot fogyasztottam. Vagyok annyira kekec, hogy úgy néztem őket újra és újra, hogy közben megállapítottam, mi tetszik és mi az, ami kevésbé. És persze, érdekelt, mi az, amiért Bödőcs Tibor vagy Kiss Ádám annyira jó, őket megnéztem akár százszor is. Sokat tanultam abból, hogy észrevettem, hol inog meg egy picikét a dolog” - mondja.

Nem csinál belőle titkot: ha valami elavult és ósdi, azt nem igazán szereti. Például az ő korosztálya már nem tud nevetni a Sas-kabarén, de a rossz rádiókabaré, a rossz stand-up sem szórakoztatja. Ahhoz, hogy valami tényleg nagyot szóljon, a színpadon állónak el kell érnie, hogy minden szavát igyák, és ne feszengjenek az előadásán. Amikor feltűnt a Comedy Centralon, Elek Péter maga sem volt biztos benne, hogy zökkenőmentesen fog alakulni debütálása. „Ez olyan, mint az élveboncolás – nem, mint a színházi szereplés. Színházban lejátszod az előadást, aztán majd a kritika megírja, milyen. Itt te találod ki a szöveget, szóval te vagy a hülye, ha nem tudod megnevettetni a közönséget. Szerencsére tudok arra figyelni, hogy ne uralkodjon el rajtam a remegés, a sokk. Már fel tudom venni a ritmusát, interakciót tudok teremteni a közönséggel” – árulja el.

Van is, akitől tanulhat. Mostanra példaképei, például az említett Kiss Ádám, aki szerinte abszolút szupersztár, azok, akik örömmel osztják meg a színpadot vele. A november amúgy is jó hónap volt, árulja el Péter. Beliczai Balázzsal például Pécsett, Kőhalmi Zoltánnal Székesfehérvárott, a Dumaszínházban pedig Beliczai mellett Felméri Péter, Kovács András Péter és Mogács Dániel vendégeként állhatott színpadra. Nemrég pedig szinte az egész magyar humorszakmával közösen hallgathatta Louis C. K.-t, a népszerű amerikai humoristát. A magyar származású nevettetőért mindenki oda van, meséli.

Itt meg is jegyzem, Louis C. K.-ra is jellemző valamennyire az a bizonyos "szomorú bohóc" szerep, hiszen nem tűnik egy túlságosan vidám figurának, csakúgy, mint mondjuk Gálvölgyi vagy Woody Allen sem. „Igen, valóban mondják róla is, hogy kicsit búvalbélelt fazon. De ő már olyan szinteken jár a humorban, hogy befordult, már-már filozófiai magasságokban van. Egyébként szerintem erre a szakmára nem a szomorú bohóc lét a jellemző, hanem egyfajta infantilizmus. Mondhatni, az szükséges is” - közli őszintén nevetve.

Ahogy hallgatom Pétert, eszembe jut, hogyan születhetnek a jó poénok. Azt mondja, mindenből tud merítkezni, de a gegcsapatban dolgozás adhat kapaszkodókat. Szerinte még a halálnak, a közéletnek, a csúnya szavaknak sem kellene tabunak lennie. Például Kiss Ádám összes b...mege a helyén van, úgy gondolja, meg azt, hogy nincs abban kivetnivaló, ha egy közszereplőt pellengérre állítanak. Szerinte még a menekültválság bizonyos aspektusai is poénért kiáltanak, elég csak a kerítésépítésre gondolni, jegyzi meg.

Magára előszeretettel használja a "thinking outside the box" gondolkodásmetódust, ami tulajdonképpen annyit takar magyarra átültetve, hogy képes a világot újszerűen, más perspektívából szemlélni. Az a fontos, hogy a mindennapi dolgokat ne a maguk hétköznapiságában, hanem kicsit kifordítva, jól felépítetten tudja előadni. „Ha csak a kínt mondom el, az szánalmas. Ha ezt humorosan teszem, az nevettető” - vallja. Lesz is erre jócskán lehetősége, mert szombaton a Dumaszínházban lép színpadra a Comedy Central tíz másik új felfedezettjével együtt, a hónap végén pedig a Péterek estje nevű műsorban szerepel. Ezt szintén a Corvin sétányon lévő teátrumban rendezik meg, Aranyosi Péter, Felméri Péter, Janklovics Péter, Kovács András Péter és természetesen Elek Péter részvételével.