Interjúk nem celeb híres emberekkel

Publikálás dátuma
2016.12.09 06:10
Fotó: Népszava
Fotó: /
A Napvilág Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban Szegvári Katalin új interjú-kötete, melynek címe: Nem celeb, csak híres. Az egykori népszerű tévés 12 fiatalabb és egy, vele egyidős kollégáját mutatja be. A kiadó karácsony előtt a szerző által dedikált példányt juttat el mindazoknak, akik megrendelik a könyvet.

Az egykori tévés - A Hét és a Stúdió műsoraiban meghatározó szereplővé vált - szerző olyan emberekkel készített interjúkat, akik tehetségesek, és megszerzett tudásukat jól kamatoztatták. Hitelesek voltak - és maradtak - a képernyőn. Szegvári Katalin nem is tagadja, hogy szereti őket, ám ez mindegyikük esetében annak elismerése, hogy sokat tettek a nézőkért és a korszerű médiáért. A könyvben megszólal Azurák Csaba, Erős Antónia, Hadas Krisztina, Hajós András, Kolosi Péter, Kotroczó Róbert, Máté Kriszta, Rábai Balázs, Sváby András, Szellő István, Till Attila, Vágó István, Vujity Tvtrko. Lényegében mindegyikük elmondhatná, amit Kotroczó Róbert fogalmaz meg az interjúban: "Hálás vagyok a sorsnak. Valóra vált a gyerekkori álmom. Kevés embernek adatik ez meg."

- Furcsán értelmezed a celeb kifejezést…..

- Természetesen pontosan tudom, mi az eredeti jelentése, ám ez manapság Magyarországon furcsa felhangot kapott. Nálunk az a celeb, aki a nyilvánosság előtt szerelmes, házasodik, szül, nyaral, telel, válik, plasztikáztat, mellimplantátumot cserél, csalódik, gyalázza a házastársát, rendezvényeken pózol éppen aktuális párjával. A hazai celebek külön kategóriája az olyanoké, akik teljesítmény nélkül, kizárólag állandó nyomulásukkal, jelenlétükkel, botrányaikkal, extrém szokásaikkal válnak ismertté. Az különösen felháborít, amikor egy celeb, akit ugyanúgy hívnak, mint egy olimpiai bajnokot, nem hajlandó módosítani a nevén. Ez a könyv azért született, mert nem szeretem az általánosítást, a megbélyegzést. Kifejezetten dühít, amikor azt hallom, olvasom, hogy a kereskedelmi tévék en bloc szóra sem érdemesek, a bennük szereplők pedig értéktelen celebek.

- Tehát nálad az értéket képviselők szerepelnek?

- Úgy döntöttem, hogy az érdeklődőknek bemutatom azokat a kereskedelmi tévéseket, akik értéket hoztak, hoznak létre, annak ellenére is, hogy tudomásul veszik, csatornáik üzleti vállalkozások. Ahogy a sarki butikban sem verjük az asztalt, hogy ne csíkos ruhákat, hanem pöttyösöket áruljanak, úgy a kereskedelmi tévéken sem kell számon kérni azt, ami a közszolgálati tévének lenne kötelessége, hiszen az a mi pénzünkből - az adófizetőkéből - működik. A könyvemben szereplőkről sokat megtudhat az olvasó anélkül, hogy beleselkedne a hálószobájukba. Ők azok, akik féltve őrzik a magánéletüket. A könyv talán legszórakoztatóbb részei azok, ahol a szereplők arról mesélnek, hogy milyen kalandok árán tudnak elbújni a nyilvánosság elől. Lesz majd nagy csodálkozás, hogy a hálószobatitkok nélkül is milyen értékes és érdekes az a 13 kolléga, akit bemutatok. Nem tagadom, szeretem őket, de nem ezért szerepelnek ebben a könyvben, hanem azért szeretem őket mert… A többi kiderül az interjúkból. Nagy fájdalmam, hogy páran közülük már nincsenek a képernyőn. De remélem, eljön az az idő, amikor viszontlátjuk őket.

- Kaptál már olvasóktól visszajelzést?

- Több olyan rendezvényen vettem részt, ahol a megjelentek szerették a könyv szereplőit. Nem igaz, hogy mindenkit csak az intimitásokra kíváncsi. Persze ez nem jelenti azt, hogy megvetem a bulvárt. Annak is megvan a maga funkciója, azt is lehet színvonalasan művelni. Több olyan újságíró kollégát ismerek, akik ízléssel, mértékkel írnak bulvárlapokban. Ez is egy szakma. Bevallom: ha bulvárból kellene megélnem, éhen halnék.

Ők ajánlják

Lássanak csodát: a Szerző – maga is a szó legteljesebb értelmében szaktárs – nem magáról ír, hanem a többieket mutatja be! Azokat, akiket – ahogy írja – szeret. Hoppá! – mondhatnám, ha ez illene egy emelkedett stílusúnak szánt előszóba. Hoppá! a mennyiségi és minőségi mutatók között nem szerepelt olyan összetevő, hogy szeretet! Mármint a mesterségbeli társak iránt… Pedig itt és most, Szerzőnk szeretettel közelít, e szerint is válogat. Akik ismerik őt, tudják, nincs jogunk kételkedni. (Vitray Tamás)

Szegvári Katalinnak valamennyien tartottak egy kis sztriptízt, mert alighanem szívesebben mutatkoznak a könyvében, mint a címlapokon. És többet is mutatnak meg magukból, mint eddig bármikor. Megéri kiegészíteni benyomásainkat róluk, mert mindegyikőjüket van miért számon tartanunk. (Rangos Katalin)

Olvasom ezeket az interjúkat a hozzám huszonöt évvel ezelőtt kötődő emberekkel, és valami furcsa melegség jár át. Annyira örülök, hogy ilyen sokra vitték… Úgy vagyok ezzel, mint egy tipikus szülő, aki azt szeretné, hogy a gyereke nagyobb karriert csináljon, mint ő. Ki gondolta volna huszonöt évvel ezelőtt, hogy így alakul majd a sorsuk? Hogy előrelépnek a szakmában, hogy ők is vezetők lesznek, hogy nagy nézettségű műsorok arcaivá válnak. Kevesen hihették közülük ezt akkor, amikor a „guillotine” először az Egyenlegre, majd később az Objektívre sújtott le. (Bánó András)

Olykor belenézek a két nagy kereskedelmi televízió műsorába, de ez rendszerint nem tart sokáig. Olykor csak unom, máskor csodálkozom, néha megrémülök. Most meg olvasom ezeket a beszélgetéseket, és nem találom a fogódzót. Ennyi izgalmas ember, ennyi értelem, érzelem és tehetség, micsoda sorsok, micsoda pályák és karrierek... Hogy is van ez? Aztán hátradőlök, becsukom a szemem és elképzelem: micsoda televíziót tudnának ezek csinálni a köz szolgálatában! Majd gyorsan kinyitom: nem olyan időket élünk… (Érdi Sándor)

Vágyakoznak mesterek és műhelyek után, melyekből akkortájt még több is volt. Aztán megjelentek a kereskedelmi tévék, volt, aki azonnal megtalálta bennük a helyét, és van, akinek ma sem igazán fűlik hozzá a foga, de más lehetőség e szakmában Magyarországon ma nem adatik, ha kötelező napi hazudozás nélkül akar valaki tévézni. Szegvári Kati sokszínű csapatot vonultat fel, s nemcsak a személyekről, de a mai televíziós helyzetről is pontos rajzot ad. Szinte egységes csapatba rendezi a sokféle sorsot, embert, karriert. Bár ilyen választásom nincs, de a könyvet olvasván elgondolkozom, vajon jó lenne-e ma közéjük tartoznom? (Horvát János)

Szerző
2016.12.09 06:10

Na most akkor ki a keresztény? - megy az államalapítási adok-kapok

Publikálás dátuma
2018.08.20 09:45

Fotó: AFP/hemis/ HAUSER Patrice
Folyamatosan frissülő cikkünkben az augusztus 20.-ai politikusi megnyilvánulások legvelősebb gondolatait szemlézzük.

Magyar szív, nyugati lelkiismeret

Áder János köztársasági elnök mérsékelten ügyelt a kormányzati kommunikációra, és nyomatékosította, hogy az államalapító király felerészben európai, pontosabban nyugat-európai volt. Íme: "Hazánk Szent Istvántól "magyar szívet és európai lelkiismeretet kapott", első királyunk tudta, hogy a béke megtartásának feltétele a nyugati civilizáció megőrzésében rejlik. Benne összetartozott a hazafiság és az európaiság, "magyar öntudata sosem kelt harcra európai szellemével" - fogalmazott az államfő, emlékeztetve: az államalapító az istenhite mellett az ahhoz tartozó nyugati keresztény műveltséget is vallotta, ahogy az európai népek egymásra utaltságát, a kölcsönös tisztelet erejét is.  

Szent István útját járja az MSZP

Tóth Bertalan, az MSZP elnöke Szent István intelmeit citálja, miszerint egy király legfőbb erénye az alázat, és nem a gőg vagy a gyűlölség. Az áthallás után egyből a lényeg: a keresztény kormány megbélyegző matricákat ragaszt civil szervezetek irodáira, rendőröket küld a hajléktalanokra, rendőrökkel lakoltat ki családokat, hatszázezer fiatalt üldözött el külföldre és több tízezer családot taszított adós rabszolgaságba. Az MSZP azonban Szent István keresztény útját járja, úgyhogy küzd a bajok orvoslásáért. 
2018.08.20 09:45
Frissítve: 2018.08.20 09:45

Kövér László: a genderizmus náci tudomámyra hasonlít, a médiába be kell avatkozni

Publikálás dátuma
2018.08.20 09:28
Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Fotó: / Vajda József
Valósággal sziporkázott az Echo TV-ben a fideszes szellemi erőtér központja: Kövér László házelnök náci időket emlegette a genderizmus kapcsán, a médiára szerinte törvényalkotással kell hatni, az irodalomban pedig elkél a politikai támogatás.
A nácik kedvelt "tudományához" hasonlította a genderizmust Kövér László. A házelnök Botond Bálint publicista írását idézve azt mondta, a társadalmi nemek kutatásával foglalkozó tudományág- amit nem mellesleg évek óta minisztériumi engedéllyel tanítanak az ELTE-n és a CEU-n is – semmivel sem jobb, mint a fajnemesítést célzó eugenetika - idézi szavait az atv.hu.
A házelnök a morál szempontjából érdekesnek tartja, hogy akik közpénzből tartják fenn intézményüket, úgy gondolják, senkinek nem kell elszámolniuk arról, hogy a forrást mire használták, ostobaságra, esetleg egyenesen "társadalomellenes" kísérletekre vagy arra, amire kapták. Az autonómia nem jelent társadalmon kívüliséget az akadémikusoknak vagy oktatóknak; ha olyan „szélsőségről” van szó, mint a gendertudományok beiktatása a hivatalos oktatás keretei közé, ott „fel kell lépni” - tette hozzá Kövér, ezzel  felelősségre vonva saját kormányát is.
Kövér augusztus 20. alkalmából adott interjújában arról is beszélt, hogy az akadémikusok sorában ott vannak azok, akiket erre tudományos tevékenységük nem jogosítana fel, de úgy döntött a politika 1990 előtt, hogy nekik be kell kerülniük.

Be kell avatkozni a felsőoktatásba, a médiába

A kulturális önrendelkezéssel kapcsolatos korábbi nyilatkozatáról is kérdezték Kövér Lászlót, aki előbb tisztázni próbálta a fogalmat:a kulturális önrendelkezés szerinte az, hogy egy közösség maga határozza meg, milyen értékrendet szeretne követendőként állítani a későbbi generációknak, és ebbe a tömegtájékoztatás éppúgy beletartozik, mint a köz- és felsőoktatás. Hozzátette, mindezekbe a területeknél szerinte szükség van a törvényalkotási beavatkozásra is. Hogy ezen konkrétan mit értett, nem egyértelmű, a kereskedelmi televíziózásról azonban mélységes megvetéssel beszélt, szerinte az elmúlt több mint húsz évben korlátlanul öntötték a nézők nyakába a mocskot a kereskedelmi tévék.
Az irodalommal kapcsolatos kérdésre úgy válaszolt: "nem mi tiltottunk be műveket, írókat", hanem azok a kommunisták, akik 1948 után a kezükbe ragadták a hatalmat és ők tartották fenn '90 után azt a kánont, amelyből kirekesztődtek bizonyos, valaha elismerést kivívott írók. 
Ha már a múltidézésnél tartunk, jó észben tartani, hogy Kövér László 1986-ban az MSZMP Központi Bizottság Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató részlegén dolgozott, hogy aztán egy évig Soros-MTA ösztöndíjjal kutassa a közép-európai társadalmi mozgalmakat.
A házelnök életrajza itt érhető el. Kövér szerint egyébként „a gondolkodásunkban megfér Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter is”, van, aki nagy költőnek, írónak tartja őket, van, aki nem. A házelnök úgy fogalmazott: az teremti meg annak a lehetőségét, hogy bárki a létező értékek alapján válogathasson a könyvespolcáról, hogy "újrarendezik az asztalt". Szerinte ugyanakkor nem lehet külső beavatkozás, politikai erőfeszítés nélkül megteremteni az esélyegyenlőséget.
2018.08.20 09:28
Frissítve: 2018.08.20 09:46