A Stradivari-titok nyomában

Publikálás dátuma
2016.12.10. 06:45
Képes elkészíteni a 300-400 éves itáliai mesterhangszerek tökéletes másolatát FOTÓ: NÉPSZAVA
Kiemelkedő magyar siker született a dallasi székhelyű Amerikai Hegedűtársaság (Violin Society of America) idei hangszerkészítő világversenyén. A Londonban élő, negyvenéves mester, Draskóczy Gábor dupla aranyérmet nyert: hegedűjének hangzását és az instrumentum kidolgozottságát is a legjobbnak ítélte a nemzetközi zsűri. Draskóczyt – aki ezzel egy csapásra szakmája szűk elitjébe került – a hegedűkészítés rejtelmeiről, piacáról, a százmilliós értékű Stardivari- és Guarneri-hangszerek világáról is kérdeztük.

„Egyrészt azért jelentkeztem a versenyre, mert ez a legrangosabb, legmagasabb színvonalú az egész világon. Másrészt pedig azért, mert itt nemcsak új, hanem antikolt – vagyis külsejét, felépítését tekintve 300-400 éves évesnek kinéző – hegedűkkel is lehet indulni, én pedig már régóta főleg ilyeneket készítek, ez a szenvedélyem. Ez volt az első komoly versenyem, és természetesen nagyon örülök, hogy nyertem. Úgy gondolom, ez mindenképpen új korszak kezdete lesz a pályámon, bár a hatását még nem tudom pontosan felmérni, nagyon friss ez a siker. Egyébként tervezem, hogy két év múlva is indulok a versenyen, mert fontosak a nemzetközi megmérettetések és a szakmai visszajelzések” – mondja Draskóczy Gábor.

Az idén negyvenéves hangszerkészítő mester az 1980-as évek elején kezdte zeneiskolai hegedűtanulmányait, s mellett már kisiskolásként ügyesen fúrt-faragott. Tízévesen egyszer elvitték egy hangszerészhez, s ezzel kezdetét vette „egy hosszú szerelem” – már ekkor eldöntötte, hogy a hegedűkészítést választja hivatásul. Gimnáziumi érettségi után beiratkozott a Zeneakadémia Hangszerészképző Iskolájába, amit két év alatt el is végzett, de mivel a szakmai gyakorlatokon jórészt csak kisebb javítási feladatokat kapott, úgy érezte: még tanulnia kell. A hegedűkészítés mesterfogásait 1997 és 2004 között, Holló Bence műhelyében sajátította el. „Nagyon tisztelem Bencét, aki az itáliai hegedűkészítés fellegvárában, Cremonában végezte tanulmányait, és rengeteget tud az ottani mesterhegedűkről. Bence mellett modern hangszereket készítettem, de az én igazi területem a régi nagyok (a Stradivari-, Guarneri-, Amati-, Guadagnini-hangszerek) világa. Miután Londonba kerültem, a kópiázást vagyis a régi hangszerek másolását elég magas szinten elsajátítottam. Ez persze nem lehet önmagában életcél, hanem egy tanulási folyamat fontos állomása. Egyszer szeretném megalkotni a saját hangszeremet, de még nem tudom, mikor érkezik el ennek az ideje. Folyamatosan csiszolgatom, érlelem magamban az ötleteket, de leendő saját hegedűmnek a hangzásképe és a designja sem állt még össze teljesen a fejemben.”

A hegedűk mellett olykor brácsákat is készítő Draskóczy Gábor 2004 óta él és dolgozik Londonban. „Ez egy véletlennek köszönhető: magánúton voltam, az öcsémet látogattam meg, de szakmai érdeklődésből – és azért is, mert éppen el akartam adni egy hegedűt – több jeles hangszerkészítő műhelyt meglátogattam.” Így került a világszerte elismert, patinás Florian Leonhard Fine Violins nevű céghez, amit ma is a német névadó vezet. Kéthetes próbaidő után rögtön felvették. „Három részlege van ennek a cégnek: a restaurálás, az új hangszerek készítése és a vonókészítés. Én az új instrumentumok készítéséért vagyok felelős, persze ezek is kizárólag itáliai stílusú, antikolt kópiahangszerek. Általában ott van mellettem egy régi, eredeti hangszer, s azt igyekszem tökéletesen rekonstruálni" – meséli. Egy-egy ilyen új hangszerért az elit-kategóriában általában 18-25 ezer fontot (vagyis 7-10 millió forintot) kérnek, a Florian Leonhard azonban olyan erős márkanév lett, hogy 35 ezer fontért (kb. 14 millió forintért) tud értékesíteni egy ilyen instrumentumot. Az igazi régi Stradivari, Guarneri, Amati hangszerek ára pedig akár több százmillió forintnak megfelelő font, dollár vagy euró is lehet. Ezeket vagyonos magánszemélyek, a kultúrát támogatni kívánó sikeres cégek vásárolják meg – többnyire mecenatúra-programok keretében, tartós használatba adva azokat egy-egy jeles művésznek, kiemelkedő fiatal tehetségnek.

Gábor nem sokat gondolkodott, hogy Londonban maradjon-e. Azt mondja, itthon tíz év alatt három Stradivari-hangszert látott – azt is úgy kellett néhány percre kölcsönkérnie a művésztől. Londonban pedig sokszor naponta a kezébe kerül tíz felbecsülhetetlen értékű itáliai mesterhangszer. A szakmai kihívás tehát összehasonlíthatatlanul nagyobb. Nem beszélve arról, hogy Florian Leonhard cége az egész világon jelen van. Hangszereik iránt az Egyesült Államokban olyan nagy az érdeklődés, hogy nemrégiben megnyitották New York-i irodájukat és műhelyüket. Az ázsiai piac is egyre inkább felértékelődik: az európai klasszikus zene iránt hagyományosan érdeklődő Japán mellett Dél-Koreában, sőt újabban Kínában is megjelent a fizetőképes kereslet a hangszereikre. A Brexit negatív hatásait egyelőre nem érzik: a londoni cég ugyanúgy prosperál, mint a balsikerű népszavazás előtt.

Amerikai Hegedűtársaság
A Draskóczynak fődíjat adományozó Amerikai Hegedűtársaság 1973 óta működő, a világ komolyzenei életében magasan jegyzett nonprofit szervezet. A hegedű mellett brácsával, csellóval, nagybőgővel és vonókészítéssel is foglalkozik – a gyártástechnológia mellett nagy figyelmet fordítva a zenetudomány és az akusztika legújabb eredményeire. A páros években megrendezett világverseny mellett évente tartanak nemzetközi konferenciát, emellett tudományos és ismeretterjesztő szaklapot is megjelentetnek.

Kreml-propagandát terjeszt a "sorosozó" Fidesz-média

Publikálás dátuma
2016.12.10. 06:00
Soros megint a Magyar idők címlapján: nem tudnak betelni vele FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Sokadik alkalommal fordult segítségért a magyar kormánypropaganda a Kreml valamelyik dezinformációkat terjesztő oldalához. A Magyar Idők pénteki címlapján hatalmas betűkkel "sorosozik", miközben egy orosz propagandaoldalra hivatkozik.

„Soros civil-szervezetei trójai vírusként fertőznek” – írta a kormánypárti Magyar Idők pénteki címlapja. Az írás – amelyet Soros György portréjával illusztráltak - a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP), átlátható kormányzást célzó nemzetközi programról szól és arról, miért döntött a napilap szerint kiválóan Szijjártó Péter külügyminiszter, amikor - a kormányfő utasítására - elrendelte, hogy Magyarország lépjen ki ebből az együttműködésből. Az OGP egyébként az utóbbi 2 évben egyre lesújtóbb jelentéseket közölt hazánkról. Szerintük veszélybe került a sajtószabadság, mindent a Fidesz dönt el és fokozatosan építik le a demokratikus együttműködést, a kompromisszumok és az építő vita intézményeit. Ráadásul az átláthatóság is csökkent. A magyar külügy annyival reagált a konkrét jelentésekre, hogy az OGP csak ferdít, az együttműködés pedig az egyes országok leckéztetésének színtere lett.

A Magyar Időknek sikerült találnia egy orosz propagandaoldalt, ami már 2012-ben is arról írt, hogy az OGP csak „sorosista ármány”. „Már 2012-es megalakulása idején is aggályosnak tartották és élesen bírálták észak-amerikai elemzők a Nyílt Kormányzati Együttműködést. Például Alexan­der Savchenko, a Strategic-culture.com alapítvány elemzője szerint a kormányzati áttekinthetőséget célul tűző OGP valójában olyan kártékony vírushoz hasonló, amelyet egy jó szándékú programba rejtve telepítenek fel az OGP-be belépő tagországokra. A nemzetek így a Soros Györgyhöz köthető civil szervezeteken keresztül a spekuláns kiszolgáltatottjává válnak. A szerző szerint ugyanis az együttműködéshez csatlakozó államok látszólag a korrupció felszámolására tesznek erőfeszítéseket, valójában azonban később akaratlanul is az Egyesült Államok informális nyomásgyakorló szervezeteinek befolyása alá kerülnek. A cikk szerint részben ezek a szervezetek bukkantak fel például az arab tavasz néven elhíresült forradalmak körül is, amelyek vérontásba torkollottak, miközben az USA növelhette befolyását az érintett országokban fellelhető természeti kincsek felett” – írta a kormánylap.

A Strategic-culture.com honlap nem létezik, a Magyar Idők a Strategic-culture.org-ra gondolt. Ez viszont nem észak-amerikai oldal, hanem szentpétervári orosz és észt szerverekről működik, ráadásul kapcsolatban áll az orosz kormányzati propagandahálózattal. Sőt az Index azt írta: az oldal a Kínai Kommunista Párt internetes propagandarendszeréhez is kötődik. A domaint bejegyző moszkvai férfi, Andrej G. Areshev a Kreml-barát Lenta.ru-n és az orosz titkosszolgálathoz, az FSZB-hez kötődő Regnumon is publikál véleménycikkeket. Areshev többek között arról írt, hogy az orosz szárazság az USA „időjárás-fegyverének” köszönhető.

A Fidesz-médiában az elmúlt években bevett gyakorlat lett, hogy orosz álhíreket terjesztő oldalakra vagy a Kreml propagandistáira hivatkoznak. Az orosz információs hadviselés részeként terjesztett, komolytalan összeesküvés-elméletek azonban az első számú magyar kormányzati napilap első oldaláig eddig még nem jutottak el. A Political Capital és a Heinrich Böll Alapítvány is foglalkozott korábban a témával, szerintük az álcázott putyinista bértollnokok a tárgyilagos újságírást fenyegetik Magyarországon. Ráadásul jó dolguk van ezeknek a trolloknak: a Kreml-barát, bevándorlás-ellenes oldalakat naponta sok ezren látogatják, csak éppen gyakran nem tudják, hogy nem pártatlan híreket, sőt nem ritkán kifejezetten álhíreket olvasnak. A jobboldal szinte már a rendszerváltás óta bizalmatlan a nyugatinak, illetve liberálisnak minősített orgánumokkal szemben, ám amióta Orbán Viktor „összeszűrte” a levet Putyinnal, a szélsőjobb pedig nyíltan rokonszenvezik a Kremllel, a jobboldali politikusok szemében még inkább felértékelődött az orosz típusú propaganda.

A Political Capital öt konkrét példát is felsorolt, amely egyértelműen az orosz álhír-propaganda megjelenését mutatja a kormánypropagandában. Az orosz állami média nyugati szakértőkre hivatkozva állítja, hogy az „ukrán puccsot” a CIA szervezte meg Putyin elmozdítása céljából. A magyar közmédia kezdetben “terroristáknak” nevezte a Viktor Janukovics, volt ukrán kormányfő ellen tüntetőket.

A Magyar Időkben és a Magyar Hírlapban pedig tényként kezelték, hogy a Janukovics-kormányt a „Nyugat – és főként az Egyesült Államok – segítségével sikerült megdönteni.” A maláj utasszállító 2014. július 17-én a kelet-ukrajnai szeparatista terület feletti lelövését hihetetlenebbnél hihetetlenebb történetekkel való magyarázata egyrészt a Kreml katonai, másrészt a szeparatisták támogatásában megnyilvánuló politikai felelősségének tagadására szolgált. A Magyar Hírlapban és az Echo TV-ben a Nyugatot vádolták, hiszen a lelőtt gép „kiváló propagandaanyag lett” Oroszország ellen. Hatalmas nemzetközi botrányt váltott ki Borisz Nyemcov orosz ellenzéki politikus meggyilkolása a Kreml tövében.

Az orosz rezsim válságkommunikációja erre reagálva már a kezdetektől hivatalos konteókat terjesztett. Az Echo TV-ben egy ilyen összeesküvést fejtegettek, a Magyar Hírlapban pedig a nyugati titkosszolgálatokat vádolták az elkövetéssel. A brüsszeli 2016. március 22-i terrortámadásokat Putyin rendszere az Oroszország vezette nemzetközi terrorizmus-ellenes összefogás segítésére és a túlzottan Nyugat felé nyitó fehérorosz vezetés megregulázására kívánta felhasználni. Az elméletet a Híradó mellett a Magyar Idők is lehozta, kiemelve, hogy az orosz különleges szolgálatok korábban már figyelmeztették a belga hatóságot a veszélyről.

Soros Györgynek a nemzetközi migrációban játszott szerepéről szóló összeesküvés-elméletekben szorosan összekapcsolódik az orosz és a magyar hivatalos kommunikáció. A hivatalos Russia Today Orbán Viktort idézi, aki szerint „az inváziót egyrészt embercsempészek”, másrészt a Soros által képviselt „a nemzetállamok gyengítését szolgáló tevékenységet támogató aktivisták segítik”.

Szerző

Kreml-propagandát terjeszt a "sorosozó" Fidesz-média

Publikálás dátuma
2016.12.10. 06:00
Soros megint a Magyar idők címlapján: nem tudnak betelni vele FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Sokadik alkalommal fordult segítségért a magyar kormánypropaganda a Kreml valamelyik dezinformációkat terjesztő oldalához. A Magyar Idők pénteki címlapján hatalmas betűkkel "sorosozik", miközben egy orosz propagandaoldalra hivatkozik.

„Soros civil-szervezetei trójai vírusként fertőznek” – írta a kormánypárti Magyar Idők pénteki címlapja. Az írás – amelyet Soros György portréjával illusztráltak - a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP), átlátható kormányzást célzó nemzetközi programról szól és arról, miért döntött a napilap szerint kiválóan Szijjártó Péter külügyminiszter, amikor - a kormányfő utasítására - elrendelte, hogy Magyarország lépjen ki ebből az együttműködésből. Az OGP egyébként az utóbbi 2 évben egyre lesújtóbb jelentéseket közölt hazánkról. Szerintük veszélybe került a sajtószabadság, mindent a Fidesz dönt el és fokozatosan építik le a demokratikus együttműködést, a kompromisszumok és az építő vita intézményeit. Ráadásul az átláthatóság is csökkent. A magyar külügy annyival reagált a konkrét jelentésekre, hogy az OGP csak ferdít, az együttműködés pedig az egyes országok leckéztetésének színtere lett.

A Magyar Időknek sikerült találnia egy orosz propagandaoldalt, ami már 2012-ben is arról írt, hogy az OGP csak „sorosista ármány”. „Már 2012-es megalakulása idején is aggályosnak tartották és élesen bírálták észak-amerikai elemzők a Nyílt Kormányzati Együttműködést. Például Alexan­der Savchenko, a Strategic-culture.com alapítvány elemzője szerint a kormányzati áttekinthetőséget célul tűző OGP valójában olyan kártékony vírushoz hasonló, amelyet egy jó szándékú programba rejtve telepítenek fel az OGP-be belépő tagországokra. A nemzetek így a Soros Györgyhöz köthető civil szervezeteken keresztül a spekuláns kiszolgáltatottjává válnak. A szerző szerint ugyanis az együttműködéshez csatlakozó államok látszólag a korrupció felszámolására tesznek erőfeszítéseket, valójában azonban később akaratlanul is az Egyesült Államok informális nyomásgyakorló szervezeteinek befolyása alá kerülnek. A cikk szerint részben ezek a szervezetek bukkantak fel például az arab tavasz néven elhíresült forradalmak körül is, amelyek vérontásba torkollottak, miközben az USA növelhette befolyását az érintett országokban fellelhető természeti kincsek felett” – írta a kormánylap.

A Strategic-culture.com honlap nem létezik, a Magyar Idők a Strategic-culture.org-ra gondolt. Ez viszont nem észak-amerikai oldal, hanem szentpétervári orosz és észt szerverekről működik, ráadásul kapcsolatban áll az orosz kormányzati propagandahálózattal. Sőt az Index azt írta: az oldal a Kínai Kommunista Párt internetes propagandarendszeréhez is kötődik. A domaint bejegyző moszkvai férfi, Andrej G. Areshev a Kreml-barát Lenta.ru-n és az orosz titkosszolgálathoz, az FSZB-hez kötődő Regnumon is publikál véleménycikkeket. Areshev többek között arról írt, hogy az orosz szárazság az USA „időjárás-fegyverének” köszönhető.

A Fidesz-médiában az elmúlt években bevett gyakorlat lett, hogy orosz álhíreket terjesztő oldalakra vagy a Kreml propagandistáira hivatkoznak. Az orosz információs hadviselés részeként terjesztett, komolytalan összeesküvés-elméletek azonban az első számú magyar kormányzati napilap első oldaláig eddig még nem jutottak el. A Political Capital és a Heinrich Böll Alapítvány is foglalkozott korábban a témával, szerintük az álcázott putyinista bértollnokok a tárgyilagos újságírást fenyegetik Magyarországon. Ráadásul jó dolguk van ezeknek a trolloknak: a Kreml-barát, bevándorlás-ellenes oldalakat naponta sok ezren látogatják, csak éppen gyakran nem tudják, hogy nem pártatlan híreket, sőt nem ritkán kifejezetten álhíreket olvasnak. A jobboldal szinte már a rendszerváltás óta bizalmatlan a nyugatinak, illetve liberálisnak minősített orgánumokkal szemben, ám amióta Orbán Viktor „összeszűrte” a levet Putyinnal, a szélsőjobb pedig nyíltan rokonszenvezik a Kremllel, a jobboldali politikusok szemében még inkább felértékelődött az orosz típusú propaganda.

A Political Capital öt konkrét példát is felsorolt, amely egyértelműen az orosz álhír-propaganda megjelenését mutatja a kormánypropagandában. Az orosz állami média nyugati szakértőkre hivatkozva állítja, hogy az „ukrán puccsot” a CIA szervezte meg Putyin elmozdítása céljából. A magyar közmédia kezdetben “terroristáknak” nevezte a Viktor Janukovics, volt ukrán kormányfő ellen tüntetőket.

A Magyar Időkben és a Magyar Hírlapban pedig tényként kezelték, hogy a Janukovics-kormányt a „Nyugat – és főként az Egyesült Államok – segítségével sikerült megdönteni.” A maláj utasszállító 2014. július 17-én a kelet-ukrajnai szeparatista terület feletti lelövését hihetetlenebbnél hihetetlenebb történetekkel való magyarázata egyrészt a Kreml katonai, másrészt a szeparatisták támogatásában megnyilvánuló politikai felelősségének tagadására szolgált. A Magyar Hírlapban és az Echo TV-ben a Nyugatot vádolták, hiszen a lelőtt gép „kiváló propagandaanyag lett” Oroszország ellen. Hatalmas nemzetközi botrányt váltott ki Borisz Nyemcov orosz ellenzéki politikus meggyilkolása a Kreml tövében.

Az orosz rezsim válságkommunikációja erre reagálva már a kezdetektől hivatalos konteókat terjesztett. Az Echo TV-ben egy ilyen összeesküvést fejtegettek, a Magyar Hírlapban pedig a nyugati titkosszolgálatokat vádolták az elkövetéssel. A brüsszeli 2016. március 22-i terrortámadásokat Putyin rendszere az Oroszország vezette nemzetközi terrorizmus-ellenes összefogás segítésére és a túlzottan Nyugat felé nyitó fehérorosz vezetés megregulázására kívánta felhasználni. Az elméletet a Híradó mellett a Magyar Idők is lehozta, kiemelve, hogy az orosz különleges szolgálatok korábban már figyelmeztették a belga hatóságot a veszélyről.

Soros Györgynek a nemzetközi migrációban játszott szerepéről szóló összeesküvés-elméletekben szorosan összekapcsolódik az orosz és a magyar hivatalos kommunikáció. A hivatalos Russia Today Orbán Viktort idézi, aki szerint „az inváziót egyrészt embercsempészek”, másrészt a Soros által képviselt „a nemzetállamok gyengítését szolgáló tevékenységet támogató aktivisták segítik”.

Szerző