Trump és Putyin új utakon?

Donald Trump, megválasztott amerikai elnök tanácsadójának moszkvai látogatása azok véleményét látszik igazolni, akik az amerikai-orosz kapcsolatokban fordulatra számítanak. Bár a harcias katonaemberek és tanácsadók jelenléte az elnök környezetében ennek ellentmondani látszik, Carter Page feltűnése az orosz fővárosban jele a közelgő változásoknak.

Carter Page a Global Energy Capital beruházási alap vezetője, Trump egyik korai külpolitikai tanácsadója. A Gazprom orosz gázóriás amerikai lobbistájaként tartják számon, akinek meggyőződése, hogy a két ország között nem alakulhat ki párbeszéd a Vlagyimir Putyin orosz elnökbe vetett bizalom nélkül. Nem állhat ettől távol a véleménye Michael Flynnek sem, akit Trump nemzetbiztonsági tanácsadójának jelölt, és egyesek szemében „veszélyesen Oroszország-párti”.

A Fehér Ház orosz politikájának várható alakulására lehet következtetni abból a szimpóziumból is, amelyet a National Interest című folyóirat és Carnegie Corporation of New York alapítvány szervezett. A The National Interest több világhírű szakembert megszólaltatott a konferencián résztvevők közül. E véleményeket olvasva nem lehet kétsége az embernek afelől, hogy azt várják, sőt egyenesen tanácsolják az új elnöknek, hogy szakítson a Krím annektálása nyomán felerősödött oroszellenességgel, mert az nem vezet sehová.

Graham Allison védelmi miniszterhelyettes volt Bill Clinton első kormányzatában, a Harvard Egyetem egyik tekintélyes szakértője. Allison azt állítja, hogy oroszügyekben Washingtont eddig inkább a terméketlen álmok, semmint a tények vezérelték. Hosszan sorolja az oroszok által az elmúlt években elért sikereket, ezzel is cáfolva azt a tévhitet, hogy ez a hatalmas ország dermedten áll egyhelyben. Szerinte véget kell vetni a kapcsolatok befagyasztásának és növelni kell az egymás iránti bizalmat. Csak így lehet elkerülni a két ország közötti háborút, amelyhez vészesen közel kerültek. Allison szerint a Fehér Ház új vezetésének fel kell hagynia az orosz vezetőkkel szembeni dölyfős magatartással, tudomásul kell vennie, hogy ezeknek a vezetőknek a politikája az orosz nép megalapozott kívánságát tükrözi: az emberek ismét nagyhatalmi pozícióban szeretnék látni hazájukat.

Kevin Ryan nyugalmazott dandártábornok, aki a Harvard Belfer központjának igazgatója, védelmi szakértő, abból indul ki, hogy az amerikai világszerepről alkotott téves orosz nézetekre Washingtonnak konkrét kezdeményezésekkel kell reagálnia. Szíriában csak az oroszokkal együtt lehet sikert elérni, és biztosítani kell az amerikai részvételt a végső rendezésben. A megoldandó problémák közé sorolja Ukrajnát, a Krím ügyét és a balti államokat. Annak érdekében, hogy útját állják a további orosz destabilizációs törekvéseknek, az Egyesült Államoknak figyelembe kell vennie Oroszország biztonsági érdekeit.

Ugyanerre helyezi a hangsúlyt Paul R. Pillar, a Georgetown Egyetem tudományos munkatársa is, mondván, Amerikának úgy kell viszonyulnia Oroszországhoz, mint egy olyan nagyhatalomhoz, amelynek legitim és jelentős érdekei vannak Kelet-Európában, miközben szembe kell szállnia azzal, hogy ezeket az érdekeket törvénytelen eszközökkel érvényesítse. Pillar is óv attól, hogy a hidegháború sémáit kövessék, hiszen ma már a kapcsolatok romlása ellenére sem ütközteti egymással a két országot az ideológiai szembenállás. Pillar nem hisz abban, hogy Trump és Putyin személyes kapcsolata hozhatja meg a javulást. Ezt a reményt csak az amerikai elnökválasztási kampány retorikája táplálta. A két ország érdekeinek részbeni azonosságából lehet remélni a változást. Ilyen közös érdek a szíriai rendezés és az Iszlám Állam legyőzése.

Más szemszögből közelíti meg a témát J. Andrew Spindler, a Financial ServicesVolunteer Corps. Elnök-vezérigazgatója. Úgy véli, a széleskörű amerikai-orosz együttműködés kulcsterülete a gazdaság. Emlékeztet arra, hogy korábban az Egyesült Államok vezényletével a Nyugat sokat tett annak érdekében, hogy fejlődjön az orosz piacgazdaság, bekapcsolódjon az ország a globális kereskedelembe és a pénzügyi világba. Ennek a gazdasági együttműködésnek a felújítása nem gyengítené, hanem erősítené a nyugati befolyást. A nyugati szankciók ugyanis meggyengítették az orosz gazdaságot, de nem változtatták meg a politikát. Egy egészségesebb gazdaság viszont kiszélesítené és megerősítené az orosz középosztályt, amely abba az irányba tolná a Kremlt, hogy a gazdasági érdekeket a politikaiak elé helyezze.

Andrew C. Kuchins, a Georgetown Egyetem orosz és kelet-európai specialistája Trumpnak új hangvételt ajánl az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokban, amely nyílt, tárgyszerű és fegyelmezett. Biztosítania kell az oroszokat arról, hogy Amerika úgy tekint Oroszországra, mint rendkívül fontos partnerre a nukleáris fenyegetettség csökkentése, a terrorizmus elleni harc és a közel-keleti stabilitás megteremtése érdekében. Kuchins fontosnak tartja, hogy Trump aláhúzza: Oroszország elszigetelése vagy meggyengítése ellentétes az Egyesült Államok és a globális biztonság érdekeivel.

Ami pedig Ukrajnát illeti, szerinte a Minszk 2 megállapodás elavult, közvetlen diplomáciai tárgyalásokon kell megkeresni a probléma megoldásának új lehetőségét. Ő kevésbé megengedő az Oroszországot sújtó szankciók tekintetében, csak abban az esetben lazítana rajtuk, ha Moszkva a korábbi megállapodásoknak eleget tesz. Kuchins társainál kevésbé bizakodó a gyors kibontakozás tekintetében.

Nikolas N. Gvosdev, a külpolitikai kutatások intézetének tudományos munkatársa hasonlóan szkeptikus a tekintetben, hogy könnyű megoldást ígér a Moszkvával való párbeszéd. Minden gyengesége ellenére Putyin kormányzatának az eszközök széles skálája áll a rendelkezésére az amerikai politika megzavarására. Washingtonnak tisztáznia kell, milyen esetekben kell keresnie a kompromisszum lehetőségét, és mikor kell keményen kitartania.

Egy másik harvardi szakértő, Timothy J. Colton azok közé tartozik, akik azonnali találkozót javasolnak Trumpnak Putyinnal, hogy néhány közös kezdeményezéssel utat nyissanak a gyümölcsöző együttműködés felé. Ő felhagyna azzal a politikával, amely a volt szovjet köztársaságokat válaszút elé állítja: vagy Oroszország, vagy a Nyugat.

Matthew Rojansky, egy washingtoni tudományos kutatóintézet igazgatója számba vette azokat a kudarcokat, amelyeket Washington elszenvedett orosz kapcsolataiban, és ezért azt tanácsolja, vegyék végre figyelembe azt a támogatást, amelyet Putyin az orosz elit és a lakosság részéről élvez. Fel kell hagyni azzal a politikával, amely arra épít, hogy Oroszország vagy baráti demokráciává alakul át, vagy meg kell semmisülnie. Sem baráti demokrácia nem lesz, és meg sem semmisül.

Még azok a szakértők is új megközelítést ajánlanak Trumpnak, akik nem hisznek a kapcsolatok gyors normalizálásának a lehetőségében. Oroszországra a maga valóságában kell tekinteni, számba véve valódi bajait és elismerve ugyanakkor erejét ott, ahol az megmutatkozik. Ideje tudomásul venni, hogy Ukrajna NATO-felvételének lebegtetésével semmi mást nem lehet elérni, mint Oroszország provokálását. Ez nem jelenti azt, hogy a NATO feladja pozícióit Kelet-Európában, jelenti azonban az orosz nemzeti érdekek tudomásulvételét. Jack Matlock, Jr. az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete csak egy azok sorában, akik úgy vélik, hogy a nukleáris fegyverzetről folytatandó együttműködés csak abban az esetben lehetséges, ha az Egyesült Államok felhagy konfrontációs magatartásával. Kemény szavak, de úgy látszik, most ezt látják a szakértők célszerűnek annak érdekében, hogy kimozdítsák a holtpontról a két nagyhatalom viszonyát.

Nagy kérdés, hogy ezek a szakértői vélemények hol találkoznak és hol ütköznek a politika nagyágyúinak az álláspontjával. Még eldöntetlen, kik lesznek nagyobb hatással az új amerikai elnökre: a háborús megoldásokban bízó tábornokok vagy a kompromisszumra hajló diplomaták.