Bonta Miklós;

pazarlás;rezsicsökkentés;

2016-12-14 06:20:00

Pazarlásra ösztönöz a rezsicsökkentés

Nem tudja majd teljesíteni Magyarország az uniós energiatakarékossági vállalását a kormányzat kontraproduktív "rezsicsökkentése" miatt. Az embereket ugyanis az olcsó háztartási energia pazarlásra ösztönzi. A lakossági energiahatékonysági beruházásokra szánt uniós forrásokat pedig a kormányzat az állami ingatlanokra költi. A háztartások jelentős része még így is hajlandó lenne energiahatékonysági beruházásra költeni.

A kormányzat úgynevezett rezsicsökkentési programja a szakemberek szerint kontraproduktív és pazarlásra ösztönöz. Miközben igen jelentős energiahatékonysági beruházások történtek már eddig is, a lakossági energiafelhasználás ennek ellenére növekedett. További ellentmondás, hogy a rezsicsökkentés ellenére egyre többen leválnak a földgáz szolgáltatásról, vagy csak időnként kapcsolják be a gázkazánjukat. Egyre többen álltak, illetve állnak át a vegyes, vagyis szilárd tüzelőanyagok felhasználására. Ennek az lett a következménye, hogy míg néhány éve még a közlekedés volt az első számú felelős a hazai légszennyezésért, ma már a lakossági vegyes tüzelés adja a légszennyezés 70 százalékát. Becslések szerint évente mintegy 8-14 ezer ember halálát okozza a légszennyezés. A 2011. óta eltelt időszakban az újonnan beszerzett kazánok 22 százaléka volt vegyes tüzelésű kazán.

Mindezek, valamint az energiatakarékosság, a hatékonyság növelése indokolja a háztartások fűtési rendszerének, a szigetelésnek a korszerűsítését. A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) felmérése szerint az elmúlt időszakban a megkérdezett 2500 ember 41 százaléka végzett valamilyen energiahatékonysági beruházást. (A teljes, országos reprezentatív felmérés kizárólag felújításra, korszerűsítésre vonatkozott, az új építésű ingatlanokra nem kérdeztek rá.) A vizsgálatból az is kiderült, hogy a lakosság elsősorban a nyílászárók cseréjét, szigetelését végeztette el - említette Szalay Gabriella, a MEHI ügyvezető igazgatója. Csak ezeket követte a kazán, illetve bojler csere. Az elkövetkező 5 évben a lakosságnak már csupán 24 százaléka tervez energiahatékonysági beruházást. Ám még ez is nagyjából 921 ezer lakás energetikai korszerűsítését jelenti, igaz, többnyire nem az épületek telkes energiarendszerét érintik a beruházási tervek, csupán annak egyes elemeit. Ez a visszafogott érdeklődés is 2022-g legalább 1200 milliárd forintos piacot jelent az energiahatékonysághoz elengedhetetlen építőipari termékek esetében.

Érdekes módon a többség a nyílászáró cserét, illetve a hőszigetelést tudatos energia megtakarítási szándékkal végezteti el, de az épületgépészeti berendezéseket, kazánt, bojlert csak akkor cserélnek a háztartásokban, ha már végleg felmondják a szolgálatot, vagy nagyon elöregedtek.

Az úgynevezett rezsicsökkentés ellenére, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján a magyarok az összkiadásuknak még mindig nagyjából 25 százalékát költik lakás fenntartásra az energiaszámlák kiegyenlítésére - jegyezte meg Szalay Gabriella. Mégis sokan, a MEHI felmérése szerint az emberek 84 százaléka, forráshiány miatt nem vág bele energiahatékonysági beruházásba. Ennek oka, hogy nem rendelkeznek megtakarítással, nem kapnak hitelt, vagy támogatást. Egyértelmű, hogy a korszerűsítést anyagi okokból nem tudják vállalni az emberek. A legfontosabb szempont a saját forrás hiánya, mert a lakosság döntő többsége nem akar eladósodni, vagyis hitel nélkül korszerűsítené a hőszigetelést, illetve végezne egyéb energiahatékonysági beruházásokat. Azoknál a háztartásoknál, ahol nagyobb megtakarítást sikerül fölhalmozni, jóval nagyobb esélye van a háztartási energiarendszer korszerűsítésének, mint a csekélyebb tartalékokkal, vagy megtakarítás nélküli családok esetében.

A lakosságnál önkéntes alapon történik, történhet meg az energiahatékonysági beruházás, ám a magyar állam kötelezettséget vállalt az uniós energiahatékonysági irányelve betartására. Ez azt jelenti, hogy 2020-ig 154 petajoul energia mennyiséget kellene megtakarítani. A tavaly elfogadott energiabiztonságról szóló törvény alapján a kormányzat ezt a vállalást alternatív szakpolitikai megoldásokkal kívánja teljesíteni.

A jelenlegi finanszírozási eszközökkel azonban ezek a szakpolitikai intézkedések nem teszik lehetővé a vállalás végrehajtását - említette Szalay Gabriella. Igaz, az utóbbi hetekben történt némi előrelépés. A vállalatok nagyságuktól függően eltérő mértékben 5 éven keresztül leírhatják a társasági adójukból az energiahatékonyságra fordított költségeiket. Ugyancsak ide sorolható, hogy a nagyobb energiafogyasztóknak kötelező lesz 2017-től energetikust foglalkoztatni, illetve az állam létrehozza az országos energetikusi hálózatot.

Ám az igazán jelentős energiahatékonysági tartalék az ingatlanállomány korszerűsítésében rejlik. Éppen ezért egy jól átgondolt állami ösztönző program nélkül nem várható, hogy elindul az országban egy energetikai korszerűsítési hullám.

Az energiahatékonysági beruházásoknak lehet egy vidékmegtartó hatása is, ha azok nem korlátozódnak a fővárosra, Pest, illetve a nyugat-dunántúli megyékre. Ha a többi régióban is beindulnának a beruházások, új munkahelyeket lehetne teremteni - vélte Vidor Győző a Magyar Építőanyag és Termék Szövetségének elnöke.

A panelprogramok nagyon hatékonyak voltak abból a szempontból, hogy egy adott beruházási összeggel a lehető legtöbb lakás korszerűsítését lehetett megoldani. Energetikai oldalról viszont sokkal hatékonyabb a családi házak felújítása, mert azoknál a legnagyobb az energiapazarlás. Ráadásul a hazai lakosság nagy része ilyen otthonokban él és ez az ingatlan fajta adja ki a hazai lakás állomány nagyobbik részét. Ami a forrásokat illet, éppen erre a szegmensre jut a legkevesebb forrás.

A kormányzat épületenergetikai stratégiájából eddig szinte semmi sem valósult meg. A program szerint évente 116 ezer épületet kellene korszerűsíteni, de ennek a tizede sem történt meg. A rendelkezésre álló összeg - ide értve a széndioxid-kvóta értékesítésből származó forrásokat is - nem fedezik a felújításra váró ingatlanok költség igényét - tette hozzá a szakember.

Nem épül új szélerőmű

Gyakorlatilag változtatás nélkül fogadta el az Országgyűlés a szélerőművek építését szigorító energetikai tárgyú törvénymódosítást, amelyet korábban Áder János államfő megfontolásra visszaküldött a parlamentnek. Ezzel az Országgyűlés szigorította és kormányrendeleti körbe sorolta az ipari méretű, vagyis a legalább 1 megawatt teljesítményű szélerőművek és szélerőmű-parkok építésének és használatba vételének szabályozását. A jogszabály módosítást Lázár János azzal indokolta, hogy a szélerőművek teljesítménye nagy mértékben függ a pillanatnyi időjárástól és ez a teljesítményingadozás csak a hálózaton működő egyéb szabályozható erőművek teljesítményének változtatásával egyenlíthető ki. Emiatt az országos hálózatra rákapcsolható szélerőművek kapacitását szabályozni kell. A helyzet viszont az, hogy már a szigorítás nélkül se nagyon épültek szélerőművek az országban, az elmúlt öt évben például egyetlen egy új szélerőmű építésére se adtak engedélyt Magyarországon.

A szélerőmű szektorban érdekelt szakemberek szerint viszont ez az érvelés sántít. A mai meteorológiai előrejelzések ugyanis legalább egy hétre előre nagy biztonsággal képesek jelezni a várható szélirányt és erősséget. Így tervezhető a termelés is. Emellett a korszerű szélerőművek a legkisebb fuvallatra is működésbe lépnek és képesek elektromos energiát termelni. Magyarország áramellátását pedig a szélerőművek esetleges "kiszámíthatatlansága" sem veszélyezteti, mert a hazai igények több mint egyharmadát a nemzetközi rendszerből vásárolja az ország és a felesleget tovább adja.

A jogszabály azt is megtiltotta, hogy világörökségi és természetvédelmi területeken szélkereket állítsanak fel.

A szigorítást egyszer már október közepén elfogadta a parlament, de Áder János államfő azt nem írta alá. Áder azt kifogásolta, hogy a szabályozás ellehetetleníti a szélerőművek építését, ami nem segíti elő a párizsi klímaegyezmény végrehajtását és ellentétben áll az ország megújulóenergia-hasznosítási cselekvési tervével.

A szélerőművek építése 2010. után már amúgy is szinte lehetetlen volt, mert legalább 5 miniszternek kellett engedélyezni mire a kormány elé kerülhetett egy-egy ilyen beruházási kérelem.

Az országgyűlés elfogadta azt az egyéni képviselői indítványt is, hogy az energiaszolgáltatók rendszerhasználati díját és egyéb költségeket az Energiahivatal rendeletben írhassa elő. Ezzel megszűnt az érintett cégek jogorvoslati lehetősége. Panaszukkal a törvény hatályba lépése után már csak az Alkotmánybírósághoz (AB) fordulhatnak.

Pótlásra szorulnak a leálló erőművek

A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) szakértői évről évre közzéteszik kapacitáselemzésüket. A legfrissebb kiadványban arra hívták fel a figyelmet, hogy a magyar villamosenergia-rendszer teljesítőképességének megtartása érdekében a következő egy évtized alatt legalább mintegy 5300 megawatt erőművi kapacitást kell létesíteni. Számítások szerint 2016 után a magyar gazdaság nettó villamosenergia-fogyasztása évi 1,1 százalék körül bővül, majd a 2020-as évektől 1 százalékra, később 0,9 százalékra mérséklődik a növekedés üteme. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy az összes villamosenergia-felhasználás, amely idén még csak 44,2 terawattóra, 2026-ra 48,7 terawattórára, pedig 2031-ben 50,8 terawattórára növekszik.

A Mavir szerint új erőművekre a következő két évtizedben elsősorban a leállított egységek pótlása miatt van szükség, és csak másodsorban az áramigény növekedése végett.

Nagy részt a nagyerőművek állnak le - a szénerőművek csaknem teljesen eltűnhetnek a rendszerből. A jelenleg meglévő 7000 megawattnyi nagyerőmű-parkból már tíz éven belül is csak mintegy 4800 megawatt maradhat meg. A kiserőművek (földgázos kapcsolt, biotermikus, primer megújulók) a rendszerben kisebb arányt képviselnek, leselejtezésük kisebb mértékben befolyásolja rendszert, bár hosszabb távon a most működőknek csak a harmada maradhat meg. A kieső egységek pótlására részben megoldás lehet a meglévő erőművek élettartamának meghosszabbítása vagy az import.

A befektetők jelzései alapján egyébként elvileg közel 3400 megawatt új kondenzációs, összetett gáz- és gőz-körfolyamatú egység épülhetne a következő tíz év során, amit az atomerőműves blokkok követhetnek a húszas évek második felében. A Paksi Atomerőmű nagyblokkos bővítéséig tehát a földgáz válik a legfontosabb energiahordozóvá. A húszas évek második felében már számolni kell legalább egy nukleáris egységgel. Az erőműpark jelentős többlettét tartalékképzési szempontból ki kellene egészíteni exporttal (szomszédos országok bővítéseinek függvényében) vagy szivattyús-tározós vízerőművel, de a rendszerirányító mindkettőnél sok bizonytalanságot lát. A kiserőmű-létesítések folytatódhatnak, de a fő részarányt képviselő szélerőművek és a hőellátáshoz kötött biomassza-tüzelésű erőművek továbbra sem jutnak meghatározó szerephez - állapították meg a szakértők.

A tanulmányban jelzik: a magyar erőműrendszer beépített teljesítőképessége már nem elegendő a villamosenergia-igények biztonságos ellátásához tisztán hazai forrásokból. A hazai erőmű-összetétel és a termelési költségek miatt a villamosenergia-ellátásban évek óta nagy szerepet kap az import, amely 2015-ben a bruttó villamosenergia-fogyasztás 31,28 százalékát tette ki, és 2016-ban is meghaladta a 28 százalékot.