Kedden a szenátus, szerdán pedig a képviselőház is bizalmat szavazott Paolo Gentiloni kormányának, így a volt olasz külügyminiszter „teljes értékű” miniszterelnökként vehet részt az Európai Tanács állam- és kormányfőinek tegnap kezdődött brüsszeli csúcstalálkozóján. Olaszországban a lakosság megszokhatta, hogy a kormányok jönnek-mennek. A december 4-én megrendezett alkotmányos reformról szóló népszavazás éppen azt a célt szolgálta volna, hogy stabilabbá tegyék a belpolitikát.
Hogyan tovább? Marad minden a régiben? Gentiloni kormányának új választási törvényt kell elfogadnia, addig nem érdekes új voksolást megrendezni, hiszen teljesen más szisztéma alapján választanák meg az alsó- és a felsőház tagjait, ami további bizonytalanságokat szülne. Az olasz sajtó Gentiloni kabinetjének beiktatása előtt úgy vélte, hogy legkorábban márciusban járulhatnak az urnákhoz a választók. Most azonban már az sem kizárt, hogy a kabinet kitölti 2018-ig szóló mandátumát. Hiába követel ugyanis előrehozott választásokat a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S), amely akár meg is nyerheti a következő voksolást, a parlamenti képviselők nagy része nem biztos, hogy annyira pártolná ezt a megoldást.
Az adófizetők számára évi másfélmilliárd euróba kerül a kétkamarás törvényhozás fenntartása. Nagyon is megéri képviselőnek lenni, ezért sok honatya csak úgy tesz, mintha idő előtti voksolást szeretne, személyes érdekei azonban teljesen mást diktálnak. Matteo Renzi, az alkotmánymódosítás elutasítása miatt másfél hete lemondott, immár volt miniszterelnök részben épp az alsó- és a felsőház magas költségei miatt íratta ki a népszavazást, amely a szenátus több mint kétszáz fővel való csökkentését irányozta elő. Honfitársai azonban elutasították a javaslatot, de nem azért, mert annyira szívükön viselnék a szenátus sorsát, hanem mert Renzi elkövette azt a helyrehozhatatlan hibát, hogy saját politikai sorsát kötötte össze a referendum végkimenetelével.
Az előrehozott választás lehetőségétől azonban sok képviselő retteg, hiszen többen már most tudják: egy következő parlamentbe esélyük se lenne bejutni. Ezzel pedig búcsút inthetnek a fényűző létnek. Itáliában egy honatya évente átlagosan 170 ezer eurót keres. Csak összehasonlításként: ez 60 százalékkal több annál, mint amennyit egy német képviselő vihet haza! Az európai államok közül a római törvényhozásban a legmagasabbak a fizetések.
Ki mondana le önszántából ilyen juttatásról? „Senki” – ismerte el a Die Weltben Antonio Razzi, Silvio Berlusconi pártja, a Forza Italia tagja. Ezért, mint állítja, valójában senki sem akar előrehozott választást, amit a nyilvánosság előtt természetesen senki sem akar bevallani. „Egyetlen honatya sem lehet biztos abban, hogy újra képviselőjelölt lesz, vagy bekerül-e a törvényhozásba” – magyarázza. Mintegy négyszáz képviselő helye erőteljesen kétséges egy következő parlamentben.
Beppe Grillo pártja, az Öt Csillag Mozgalom részben éppen annak köszönheti népszerűségét, hogy az olasz képviselők magas fizetését támadja. Ha a most szolgáló parlamenti képviselők megkísérlik minél tovább kitolni az előrehozott választás időpontját, az éppen az M5S malmára hajtaná a vizet. Ám a populista párt honatyái is jól járnak, mert annál tovább kapják a jelentős havi apanázst.
Két ok miatt is valószínűtlen, hogy már a jövő év első felében idő előtti voksolást rendezzenek. Egyrészt azért, mert májusban Szicília ad otthont a világ hét vezető gazdasági nagyhatalma, a G7-ek csúcstalálkozójának, Gentiloni egyik feladata pedig az esemény zavartalan lebonyolítása volt. Másrészt pedig sok képviselő számára mágikus dátum szeptember 16. Ez az a nap, amikor hivatalosan lejár az újabb törvénykezési időszak. (Olaszországban ez négy évet, hat hónapot és egy napot jelent.) 601 olyan képviselő ücsörög az alsó- és a felsőházban, akik számára létfontosságú, hogy még ezen időpontban s a parlament tagjai legyenek, mert ha megérik, akkor jogosultak lesznek a parlamenti képviselőket megillető öregségi járulékra. Ez 65 éves kortól ezer eurót jelent. Ez az oka annak, hogy a múltban már nem egy olyan szavazás volt a római parlamentben, amely igen furcsa eredményt hozott. A képviselők átszavaztak, nehogy elveszítsék a kiemelt nyugdíjat.
Papíron 2018. május 23. előtt kell megrendezni a következő olasz parlamenti választást. Ha Gentiloni túléli a következő évet, s elkerüli az idő előtti voksolást, azt elsősorban nem remek programjának, vagy az olasz belpolitikai stabilitásért aggódó képviselőknek köszönheti majd, hanem azoknak a képviselőknek, akik rettegnek attól, hogy elveszítik mandátumukat, s így le kell mondaniuk a magas életszínvonalról.
-
A bankválság megoldása. A Monte dei Paschi Siena pénzintézet mindkét 2014 óta tartott nemzetközi stresszteszten megbukott. Az új kormányfő 15 milliárd eurós bankmentő csomagot tervez.
-
A belpolitikai válság megoldása. Komoly krízis alakult ki az országban azt követően, hogy a másfél héttel ezelőtti referendumon az olaszok elutasították az alkotmány reformját. Emellett Itáliában is folyamatosan emelkedik a populista pártok támogatottsága, amire szintén nem könnyű gyógyírt találni. Az Öt Csillag Mozgalom a legújabb felmérések szerint ismét átvette a vezetést a Demokrata Párt előtt
-
A választási törvény elfogadása.
-
Az olasz költségvetéssel kapcsolatos problémák tisztázása az Európai Bizottsággal. Gentiloni szinte szó szerint megismételte ezzel kapcsolatban elődje, Renzi kifogásait. Méltatlannak tartja azt, hogy Brüsszel szerinte túlzott költségvetési szigort tanúsít olyan országokkal szemben, mint Itália, ahová idén mintegy 180 ezer menekült érkezett, miközben engedékeny azon közép-európai államokkal, köztük Magyarországgal kapcsolatban, amelyek nem hajlandóak menekültek befogadására.
Nemesi család sarja
A 62 éves Gentiloni közismerten Matteo Renzi bizalmasa, ami arra utalhat, hogy a távozott miniszterelnök továbbra is komoly befolyást gyakorolhat az ország ügyeire, a kabinet munkájára. Az új miniszterelnök viharos gyorsasággal állította össze a kormánylistát, s a kabinetről kedden szavazott a képviselőház, szerdán pedig a szenátus. Ezután rögvest be is iktatták Gentilonit és a tárcavezetőit. Az új kormányfő az EU csúcson debütálhatott az uniós állam- és kormányfők előtt.
Gentiloni a lehető legnehezebb időszakban veszi át a kormányrudat, hiszen több nagyon súlyos nehézséggel kell szembenéznie, olyan gondokkal, amelyeket elődjei sem tudtak megoldani.
Paolo Gentiloni 1954-ben született, nemesi gyökerekkel rendelkezik. Igazi politikuscsaládból származik, rokona annak a Vincenzo Ottorino Gentiloninak, aki a konzervatív Katolikus Választási Unió tagja volt, emellett az egykori kormányfő, Giovanni Giolitti jobbkezeként ismerték. (Giolitti igazi legenda hazájában, ötször is betöltötte a kormányfői tisztséget, 1928-ban halt meg.) Paolo Gentiloni szigorú katolikus nevelésben részesült. 1970-ben szégyent hozott azonban a családra, mert elszökött otthonról, hogy részt vehessen egy tüntetésen. Ráadásul baloldali mozgalmakkal rokonszenvezett, amit nem néztek jó szemmel a szülői házban.
Paolo Gentiloni a római La Sapienza egyetemen végzett, professzionális újságíró. 1990-től gyakorolta a szakmát az egykori római polgármesterhez, Francesco Rutellihez köthető havilapnál, a Legambienténél. Gentiloni kommunikációs szakember lett, Rutelli pedig 1993-as polgármesterré választásakor szóvivőjének nevezte ki.
Az új miniszterelnök 2001 óta a parlament tagja. Akkor a balközép Margherita színeiben választották be a törvényhozásba. A távközlési bizottság tagjának tették meg. 2005-2006 között a közszolgálati RAI televízió és rádió felügyelőbizottságának tagja lett. 2007-ben ő is szerepet játszott a Demokrata Párt (PD) megalapításában, s mind a mai napig e politikai erő tagja. Egy évvel később Romano Prodi kabinetjébe került, kommunikációs miniszterként. E tisztségében elsősorban a RAI reformjáért volt felelős.
2012-ben a Twitteren jelentette be, hogy indulni kíván római polgármesterként, s részt vesz a baloldali előválasztáson. Végül azonban csak harmadik lett az 55 százalékot szerzett Ignazio Marino, későbbi városvezető és David Sassoli mögött. 2013-ban ismét parlamenti képviselő lett, ekkor a külügyi bizottság tagjává választották.
Olyan személyiségnek ismerik politikusként, aki szeret a lényegre koncentrálni. 2014. október 1-én Renzi meglepetésre nevezte ki a külügyi tárca irányítójának, amikor elődje, Federica Mogherini az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője lett.
Gentiloni házas, felesége az építész Emauela Mauro, nincs gyermekük. Szabadidejében előszeretettel veszi elő teniszütőjét.
