Király a királyságban

Olyan csodálatosan élünk manapság, hogy talán nem is lehetne jobban. Természetesen azért nem annyira élünk jól mi, egyszerű emberek, mint azok, akik a pártunk és kormányunk közelében élnek. Olvasom lapomban, a Népszavában, azt az esetet, amikor a budavári kiskirály polgármester alig 81 ezer forintért bérel saját magának - a saját hivatalától, a saját kerületében - egy szolgálati lakást. Miért is ne tenné? Miért vannak az emberek annyira felháborodva? Nem értem.

Mert ez a Nagy Gábor Tamás úgy érzi, hogy ott neki mindent szabad, a szó szoros értelmében ő a Vár gazdája, minden az övé, még az a kis kégli is a Táncsics utcában. Szerintem azt sem érti, hogyan merte egy önkormányzati képviselő asszony feltenni a kérdéseit a lakásbérlésével kapcsolatban. De bár ne tette volna! A polgármester úr egyszerűen nevetségessé tette őt a válaszaival. Ám Nagy Gábor Tamás telhetetlen, nem csak magának, a volt feleségének is "segített" olcsó bérleményt szerezni a Várban.

Azért írtam ezt a levelet, mert a minap megjelent a tévékamerák előtt a mindig szűkszavú fideszes szóvivő, Halász János, aki kioktatta a zsurnalisztákat, hogy "Nagy Gábor Tamás munkáját elismerjük, és nagyra becsüljük amit az első kerületért tesz". És hozzátette: ha a párt politikusait bántják, nekik meg kell tudni védeni magukat. Értik ezt? Képzeljék el, hogy ezt a kiskirályt nem Nagynak, hanem Gyurcsánynak hívják, mit mondott volna ebben az esetben Halász? Nem nehéz kitalálni, értjük, ő is "csak" a pártja utasítását hajtja végre. A kiskirályok meg a budavári királyságban lubickolna a hatalmukban, azt teszik, amit akarnak, rájuk nem vonatkozik sem a törvény, sem az erkölcs. És jól tudják, hogy a Halász-féle pártszóvivők megvédik őket. De meddig?