Amíg nálunk azzal vannak elfoglalva az egyházi vezetők, hogy pálcát törjenek egyik társuk felett, amiért az menekülteket fogadott be, addig Hollandiában a püspökök a Miatyánk szövegének újraértelmezésével bíbelődnek. A hágai katolikus templomokból kilépő idősek tanácstalanul forgatják azokat a kis cetliket, amelyeket a múlt hét végén a kezükbe nyomtak. A mise végén tudták meg, hogy mostantól a Miatyánk nem az a Miatyánk, amelyet eddig ismertek.
A holland püspöki konferencia hónapok óta próbált eleget tenni a vatikáni javaslatnak, hogy ezentúl minden országban azonos szöveggel fohászkodjanak a hívők. Nem volt könnyű eleget tenniük a felszólításnak, ugyanis a flamand püspökökkel is közös nevezőre kellett jutniuk, lévén rokon nyelvet beszélnek, ám más a szavak rejtett értelme a flamandok és más a hollandok imájában. Gyakran csak egy rag vagy egyetlen betű a különbség, de ez éppen elég ahhoz, hogy legyen min vitatkozni. Valami olyasmi probléma kerekedett ki ebből napjainkban, mint a „homousion-homoiusion” vitában.
A kétféle Miatyánk közös nevezőre hozásának kardinális kérdésében szinte minden érintett megszólalt. Elmondták a véleményüket egyházi vezetők, költök, valláskutatók, és persze az utca embere is. A püspökök megtették, amit elvárt tőlük az egyház, az ünnepek előtt megszületett az egységes új Miatyánk szövege.
De a hollandokat és a flamandokat ebben a „kényes helyzetben” csak egyetlen dolog foglalkoztatja: meg tudják-e tanulni hibátlanul a karácsony éjféli misére az ima új szövegét?
