Megérzés

Botka László a zsigereiben érzi, hogy a jelenlegi - demokratikus - ellenzék megszerezheti a győzelmet 2018-ban. Ez magyarázhatja, miért hajlandó - bizonyos feltételek teljesülése esetén - elvállalni a miniszterelnökséget. Indoklása pedig érthető, hiszen járja az országot és azt látja, hogy az emberek többsége már nem hisz a hatalom propagandájának, vagyis tudja, hogy Magyarország nem teljesít jobban.

A szegedi polgármester kétségkívül hiteles ember. Még akkor is, ha a jobboldali sajtó és média a 168 Órának adott interjú megjelenése után szinte percekkel hozzáfogott a lejáratásához. Ezt természetesnek vehetjük mai állapotaink közepette: kevesebbért is követtek már el karaktergyilkosságot politikusok ellen. Az viszont tény, hogy Botka már megnyert hét választást, a szegedi közgyűlésben a baloldalnak kétharmada van, a jobboldalról is kaptak voksokat, hiszen nincs annyi elkötelezett baloldali szavazó, mint amennyien bíztak bennük.

Ugyanakkor az is igaz, hogy bár a csongrádi megyeszékhely nagy város, mégsem jelképezi egész Magyarországot. Ahol illúzió azt hinni, hogy a magyar népnek egyszer elege lesz, s elkergetik a jelenlegi vezetést. Tehát nem lesz forradalom. Ezzel Botka éppúgy tisztában van, mint a baloldal jelenlegi helyzetével. Ezért is támaszt feltételeket a jelöltségéhez. A lényeg, hogy új baloldali politikára van szükség, hozzá pedig olyan emberekre, akik nem "használódtak el" 2010 előtt, a szocialista kormányzás idején, amit - nem mellesleg - Botka nem is tart egészen szocialistának. Viszont mivel sokáig állt az MSZP választmánya élén, nyilván azt is felmérte, hogy ezt az új politikát sem kidolgozni, sem elfogadtatni nem lesz egyszerű. És akkor még csak a szocialista pártról beszéltünk, márpedig a jelenlegi helyzetben a teljes demokratikus ellenzéknek össze kellene fognia. Noha a kisebb pártoknak természetesen nem lehet akkora szavuk az együttműködésben, mint azoknak, amelyeknek nagyobb a szavazatszerző képességük.

Botka eddigi politikai pályafutása igazolja, hogy érdemes hallgatni a megérzéseire. Ezek után az érintetteknek kell eldönteniük, hasonlóan éreznek-e, vagy inkább folytatják azt, ami az utóbbi években sehova sem vezetett.

Szerző
2016.12.23 07:15

Szerintem

Cafeteria extra  Nem látok csodálkoznivalót a Gundel étteremnek az Orbán-menzán alkalmazott, erősen mérsékelt árain. Ez ugyanaz a vállalkozói magatartás, mint amelyik a TAO pénzekből messze jelentőségén felül juttat milliárdokat a Kedves Vezető felcsúti csapatának. Mindkét esetben a vállalkozó valamilyen előnyre számít a szolgálataiért, a Gundelnél pedig tudjuk is, milyen területen: ez a tendereztetett csomagban szereplő állami fogadások, események cateringje. A Miniszterelnöki Hivatal persze ezt másképp is intézhette volna, például - ha nem tették volna tönkre a cafeteria rendszerét - adhatna étkezési támogatást a dolgozóinak, amivel ők a valós menzaárakat mérsékelhetnék. Akkor persze azon lehetne lamentálni, miért is kell egy miniszterelnöki hivatali dolgozónak, vagy épp egy parlamenti képviselőnek – hiszen az Országház menzáján is hasonló árak vannak - jelentős étkezési hozzájárulást adni. De ez morálisan is egy másik történet, a vállalkozó legalább kimarad belőle. Echter István A remény halála? Az illúziók nélküliség, a Fidesz autokrata stílusa és intézkedései már régen elérték az EU ingerküszöbét. A Sargentini-jelentés a bizonyítéka: a ketrecharcos Orbán érezhetően megroggyant. Akkor mégis, miért ez a beletörődő társadalmi hangulat körülöttünk? Igaz, ennek a farizeus politikának és a Brüsszel-ellenes fellépésnek nem a kormány, hanem a magyar nép láthatja kárát, hiszen az EU-nak vannak elvárásai a pénz felhasználását illetően. Ez azonban mégsem a sötétbe vezető alagút, mert minél rosszabb a nyomás alá helyezett hatalomnak, annál szélesebb út nyílik az ellenzéknek. Én nem forradalmat vizionálok egy kormányváltás érdekében, csak érzem: előbb-utóbb csordultig lesz ama bizonyos pohár. A Vár ura és oligarchái százas szeget vernek a demokratikus jogállam koporsójába, és nem akarnak bikaként elvérezni a torreádorok ellenében. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök semmitmondó sajtótájékoztatójára is csak meghívásos alapon jutnak be médiumok, a kommunikáció legalábbis dadog. Olyan hangosan kell kiáltani, hogy ők is megértsék! Dr. Nagy Zoltán Egy szavazat Sok szó esik mostanában a közelgő EP választásokról, de nagyon hungarocentrikusan. Mint laikus, szeretnék tisztán látni. Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió polgárai választják meg, demokratikusan, one man, one vote alapon – gondolom én, de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy a kettős állampolgárságú „külhoni magyarok” két országban is választhatnak EP képviselőt? Különösen furcsának találnám, ha a titkos (pl. szlovákiai) kettős állampolgárok fontosabbak lennének, mint a jogkövető uniós állampolgárok. Tisztában vannak ezzel Brüsszelben? Wiegandt Richárd
2019.01.19 16:00
Frissítve: 2019.01.19 16:00

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
2019.01.19 09:10
Frissítve: 2019.01.19 09:13