Újrahasznosított folklórkincs

Publikálás dátuma
2016.12.23 06:45
A Cimbaliband két-három évvel ezelőtt kezdett el népzenei alapra saját számokat írni FOTÓ: BORNYI MÁRTON
Fotó: /
Recycle, azaz Újrahasznosítás címmel jelentette meg kilencedik nagylemezét a hazai világzenei színtér egyik legsikeresebb zenekara, a Cimbaliband. A címválasztással azt szeretnék kifejezni, hogy a magyar népzene, illetve a tágabb értelemben vett kárpát-medencei és balkáni folklórkincs populáris (már-már popzenei) környezetbe helyezve is képes élményt nyújtani, értéket teremteni. Új énekesnőjüket, Danics Dórát, valamint a zenekart alapító testvérpárt, Unger Balázst és Gergőt kérdeztük.

A beszélgetést a 2014-ben megjelent Vidámpark című albumtól indítottuk, mert egyrészt a Cimbaliband számára ez hozta meg az igazi áttörést és közönségsikert, másrészt a Recycle sok szempontból ennek szerves folytatása. Két-három évvel ezelőtt kezdtek el ugyanis népzenei alapra saját számokat írni, s ez – Unger Balázs cimbalmos-énekes, zenekarvezető szerint – „elindított egy lavinát. A Balatoni nyaraló című dalban például egy hagyományos dunántúli ugróst párosítottunk össze jamaicai ska zenével, s nem hittem, hogy ekkora sikere lesz. Vagy a Habiszti Gusztinak, ami voltaképpen egy budapesti roma-magyar szlengszótár, s közben egy olyan délszláv kólódallamra épül, amit régebben én gyűjtöttem Bogyiszlón.”

A Vidámpark megjelenése előtt évente 60-70 koncertjük volt, ami mostanra gyakorlatilag megduplázódott. A Cimbaliband ezáltal „főállású” zenekarrá vált, ami tagcserékhez vezetett, mert nem mindenki tudta összeegyeztetni a sok fellépést egyéb elfoglaltságaival. A rock and roll és a popzene világában való jártassága miatt „a cimbalom Chuck Berry-jének” titulált Unger Balázs és testvére, a rockzene felől jövő gitáros-énekes (Gergő) mellett velük maradt Solymosi Máté hegedűs-brácsás, viszont Tóth Gergely és Babos Lőrinc személyében új nagybőgős és dobos érkezett.

Fontos változás, hogy szeptemberben új énekesnő is csatlakozott hozzájuk. Danics Dóra a popzene világában, az X-Faktor televíziós tehetségkutatóban vált országosan ismertté, de régóta szereti a magyar népzenét és a balkáni muzsikát, sőt mobiltelefonjának csengőhangja már korábban is egy Cimbaliband-szám motívuma volt... „Teljesen más énekkultúrából jövök, ezért egyszerre nagy öröm és kihívás a Cimbalibanddel koncertezni, lemezt készíteni” – mondja Dóra. Az új lemezen vannak olyan dalok, amelyek már kifejezetten az ő énekhangjára készültek, de közben a régebbi repertoárt is folyamatosan tanulja.

Danics Dóra és az Unger testvérek is úgy látják: az autentikus népzene és az általuk játszott világzenei vagy éppen popos feldolgozások mesterséges szembeállítása teljesen értelmetlen és fölösleges; a két műfajt viszont érdemes mindig markánsan megkülönböztetni. „Itthon a táncházmozgalomnak és a tudományos igényű gyűjtéseknek köszönhetően szerencsére régóta zajlik a magyar népzene szisztematikus archiválása, megőrzése. A Balkán-félszigeten viszont – ami ugyancsak közel áll a szívünkhöz – ez nem történt meg, ezért a tradicionális népzene sokkal szabadabban keveredett új, populáris műfajokkal. Mi ezt az utóbbi közelítésmódot képviseljük: akár magyarul, akár szerbül, akár románul énekelünk, az a célunk, hogy a fiatalok felfedezzék: bátran hozzá lehet nyúlni az eredeti dallamokhoz, s ezekre a népzenei alapokra is lehet kiválóan bulizni” – mondja Unger Balázs.

Testvére, Gergő szerint ugyanakkor fontos elmondani a koncerteken, hogy az éppen megszólaló dalnak mi a népzenei gyökere. Szerinte ennek is köszönhető, hogy sok fiatal épp a Cimbaliband hatására kezdett hegedülni, nagybőgőzni vagy cimbalmozni. Felismerték ugyanis, hogy ezek a hangszerek ugyanolyan energiákat képesek felszabadítani, mint egy rockgitár, egy szintetizátor vagy egy profi dobfelszerelés.

Amikor a zenekarvezetőt, Unger Balázst arról kérdezem, hogy a látszólagos eltávolodás ellenére fontos-e még számára az eredeti formájában megszólaló magyar népzene, azt válaszolja: számára ez a mindennapi kenyér, ami nélkül el sem tudja képzelni a muzsikálást. 1997-ben költözött a Budapest közelében, a Galga mentén fekvő Turára, ahol akkor még viszonylag élénken élt a 20. század első felében megalapozott népzenei-néptáncos hagyomány. Nem véletlen, hogy Kovács László (1908–1962) személyében ez a község adta az országnak az első Kossuth-díjas népművelőt – utal a tradíció erejére Balázs. Az akkor még pályakezdő cimbalmos a kilencvenes évek közepétől rengeteget járt gyűjtetni, és kutatásait a Galga menti vonósbandák című (hangzó melléklettel megjelent) könyvben összegezte, ami a Hagyományok Háza gondozásában jelent meg.

Ugyancsak a hagyományos népzenei vonalat erősítette a Cimbaliband 2015-ben megjelent lemeze (Moldva), amely Unger Balázsnak a moldvai csángók körében végzett gyűjtésein alapul. Itt általában nem is változtattak az autentikus dallamokon, de a hangszerelés azért jelentősen eltér az eredetitől. „Somoska volt a főhadiszállásunk, onnan indultunk gyűjteni. Rekecsinben még a legendás prímással, Mandache Aurellal is személyesen találkozhattam. A szinte kizárólag cigányok lakta Temelia faluban pedig úgy éreztem magam, mintha egy időutazás részese lennék, visszakerültem a 18-19. századba” – meséli Balázs. A Moldva egyébként a nyolcadik helyig jutott a World Music Charts Europe sikerlistáján.

Az új lemezre visszatérve Unger Gergő elmondta: a zenekar tagjai számára fontos a zöld gondolat és a környezetvédelem, de a cím mégsem erre utal. Az Újrahasznosítás azt jelenti, hogy teljesen új kontextusba helyezik, újraértelmezik a magyar és a balkáni népzene kincseit. Érdekesség, hogy – a régi magnetofonos népzenei gyűjtések emlékére – a Recycle nemcsak CD-n, hanem kazettán is megjelent. A lemezbemutató koncert február 25-én lesz a Fonóban.

2016.12.23 06:45

Kétszáznál több író vállalt szolidaritást a kiszolgáltatottakkal

Publikálás dátuma
2019.01.18 22:04

Fotó: Facebook / Írók a szolidaritásért/
Közös nyilatkozatban álltak ki a civilek, munkások, kutatók, hajléktalanok és minden elnyomott mellett, a jogállamért.
"Mi, írók, irodalmárok szolidárisak vagyunk a társadalom kiszolgáltatott tagjaival" - olvasható abban a közösségi médián megjelent szolidaritási nyilatkozatban, melyet péntek estig 213 író írt alá. Köztük olyan ismert nevek épp úgy olvashatóak, akár Parti Nagy Lajosé vagy Bárdos Deák Ágnesé, mint például a feltörekvő írók közül kikerülő Seres Lili Hannáé. A szöveg sorra veszi, ki mindenki mellett állnak ki:
az aláírók szolidárisak mások mellett a rabszolgatörvénnyel sújtott munkásokkal, a köz- és felsőoktatás elszenvedőivel és mindazokkal, akik támogatásra szorulnak, "és akiket a kormány hathatós segítségnyújtás helyett jogaiban korlátoz".
Mint írják, a társadalom felelős tagjaiként állnak ki a jogállamért.
2019.01.18 22:04

A Pesten talált ismeretlen Klimt-dombormű nem ismeretlen, és nem is Klimt

Publikálás dátuma
2019.01.18 18:34

Fotó: MTI/ Máthé Zoltán
Egy szakértő már korábban is találkozott az Ehrbar-relieffel, egy másik pedig a képek alapján állítja, annak nincs köze a híres szecessziós művészhez.
Két Klimt-szakértő szerint nem Gustav Klimt munkája az a Budapesten talált dombormű, amelyet kedden mutattak be a Magyar Belsőépítész Egyesület közgyűlésén - írta pénteken a The Art Newspaper. Az online művészeti folyóirat felidézte, hogy a magántulajdonban lévő reliefet Selmeczi György belsőépítész, látványtervező fedezte fel 2016-ban egy lakásban, amely korábban zongoraszalonként működött. Selmeczi feltételezése szerint a dombormű a 19. századi osztrák Ehrbar zongoragyár magyarországi képviseletének megrendelésére készült az 1896-os millenniumi ünnepségekre, és kutatásai révén jutott arra a megállapításra, hogy a plasztikát Klimt tervezte.
Már évekkel korábban találkozott a művel, és annak semmi köze Gustav Klimthez - nyilatkozta azonban Alfred Weidinger művészettörténész, Klimt-szakértő, a Lipcsei Szépművészeti Múzeum igazgatója. Weidinger hangsúlyozta, hogy elég gyakran tulajdonítanak műveket Klimtnek, "vagy 150 ilyen történetet" ismer, mondta, és szerinte a dolog nem is érdemel több vizsgálódást.
A relief minősége ugyanis nem mutat meggyőző hasonlóságot a művész rajzaival
- fejtette ki valamelyest részletesebben Peter Weinhäupl, a bécsi Klimt Alapítvány igazgatója. Weinhäupl egyetért Weidingerrel, és ugyancsak leszögezte, hogy a domborműnek véleménye szerint "nincs köze Klimthez". Arra is rámutatott, hogy ugyan Klimt fivére, Georg sok hasonló domborművet készített, de az Ehrbar-reliefről készült fotók egy Klimthez nem kapcsolható műhely nevét mutatják. Ráadásul Georg legtöbb munkáján saját neve is szerepel. Az alapítvány igazgatója hozzáfűzte: a bizonyossághoz nemcsak fotókon, hanem személyesen is látnia kellene a domborművet, de mint hozzátette, kétli, hogy változna a véleménye.
A The Art Newspaper Selmeczit is megkereste, hogy kommentálja a szakvéleményeket, de mint írták, egyelőre nem kaptak választ.
A belsőépítész kedden elmondta, hogy kutatásai alapján az arannyal, szabadkézzel festett gipsz dombormű keletkezési éve 1890 és 1892 közé tehető, és az alkotás tervezője, a domborművön látható Apolló-relief alkotója és megrajzolója Gustav Klimt (1862-1918) volt. A plasztikát pedig Gustav Klimt fiatalabb testvére, Georg, esetleg másik öccse, az 1892-ben elhunyt Ernst készíthette el, feltehetően Gustav közreműködésével. Selmeczi szerint a sík, dísztelen felületek és a tipográfia jellegzetességei tanúskodnak arról, hogy korai szecessziós műről van szó, és a kompozíciós hasonlóságokon túl sikerült rátalálni néhány díszítő motívumra is Gustav Klimt munkásságában, amelyeket jellemzően ő használt és a reliefen is szerepelnek: ilyenek többek között a hullámvonal, a babérfüzér és a domborművön látható líra.
2019.01.18 18:34