Újrahasznosított folklórkincs

Recycle, azaz Újrahasznosítás címmel jelentette meg kilencedik nagylemezét a hazai világzenei színtér egyik legsikeresebb zenekara, a Cimbaliband. A címválasztással azt szeretnék kifejezni, hogy a magyar népzene, illetve a tágabb értelemben vett kárpát-medencei és balkáni folklórkincs populáris (már-már popzenei) környezetbe helyezve is képes élményt nyújtani, értéket teremteni. Új énekesnőjüket, Danics Dórát, valamint a zenekart alapító testvérpárt, Unger Balázst és Gergőt kérdeztük.

A beszélgetést a 2014-ben megjelent Vidámpark című albumtól indítottuk, mert egyrészt a Cimbaliband számára ez hozta meg az igazi áttörést és közönségsikert, másrészt a Recycle sok szempontból ennek szerves folytatása. Két-három évvel ezelőtt kezdtek el ugyanis népzenei alapra saját számokat írni, s ez – Unger Balázs cimbalmos-énekes, zenekarvezető szerint – „elindított egy lavinát. A Balatoni nyaraló című dalban például egy hagyományos dunántúli ugróst párosítottunk össze jamaicai ska zenével, s nem hittem, hogy ekkora sikere lesz. Vagy a Habiszti Gusztinak, ami voltaképpen egy budapesti roma-magyar szlengszótár, s közben egy olyan délszláv kólódallamra épül, amit régebben én gyűjtöttem Bogyiszlón.”

A Vidámpark megjelenése előtt évente 60-70 koncertjük volt, ami mostanra gyakorlatilag megduplázódott. A Cimbaliband ezáltal „főállású” zenekarrá vált, ami tagcserékhez vezetett, mert nem mindenki tudta összeegyeztetni a sok fellépést egyéb elfoglaltságaival. A rock and roll és a popzene világában való jártassága miatt „a cimbalom Chuck Berry-jének” titulált Unger Balázs és testvére, a rockzene felől jövő gitáros-énekes (Gergő) mellett velük maradt Solymosi Máté hegedűs-brácsás, viszont Tóth Gergely és Babos Lőrinc személyében új nagybőgős és dobos érkezett.

Fontos változás, hogy szeptemberben új énekesnő is csatlakozott hozzájuk. Danics Dóra a popzene világában, az X-Faktor televíziós tehetségkutatóban vált országosan ismertté, de régóta szereti a magyar népzenét és a balkáni muzsikát, sőt mobiltelefonjának csengőhangja már korábban is egy Cimbaliband-szám motívuma volt... „Teljesen más énekkultúrából jövök, ezért egyszerre nagy öröm és kihívás a Cimbalibanddel koncertezni, lemezt készíteni” – mondja Dóra. Az új lemezen vannak olyan dalok, amelyek már kifejezetten az ő énekhangjára készültek, de közben a régebbi repertoárt is folyamatosan tanulja.

Danics Dóra és az Unger testvérek is úgy látják: az autentikus népzene és az általuk játszott világzenei vagy éppen popos feldolgozások mesterséges szembeállítása teljesen értelmetlen és fölösleges; a két műfajt viszont érdemes mindig markánsan megkülönböztetni. „Itthon a táncházmozgalomnak és a tudományos igényű gyűjtéseknek köszönhetően szerencsére régóta zajlik a magyar népzene szisztematikus archiválása, megőrzése. A Balkán-félszigeten viszont – ami ugyancsak közel áll a szívünkhöz – ez nem történt meg, ezért a tradicionális népzene sokkal szabadabban keveredett új, populáris műfajokkal. Mi ezt az utóbbi közelítésmódot képviseljük: akár magyarul, akár szerbül, akár románul énekelünk, az a célunk, hogy a fiatalok felfedezzék: bátran hozzá lehet nyúlni az eredeti dallamokhoz, s ezekre a népzenei alapokra is lehet kiválóan bulizni” – mondja Unger Balázs.

Testvére, Gergő szerint ugyanakkor fontos elmondani a koncerteken, hogy az éppen megszólaló dalnak mi a népzenei gyökere. Szerinte ennek is köszönhető, hogy sok fiatal épp a Cimbaliband hatására kezdett hegedülni, nagybőgőzni vagy cimbalmozni. Felismerték ugyanis, hogy ezek a hangszerek ugyanolyan energiákat képesek felszabadítani, mint egy rockgitár, egy szintetizátor vagy egy profi dobfelszerelés.

Amikor a zenekarvezetőt, Unger Balázst arról kérdezem, hogy a látszólagos eltávolodás ellenére fontos-e még számára az eredeti formájában megszólaló magyar népzene, azt válaszolja: számára ez a mindennapi kenyér, ami nélkül el sem tudja képzelni a muzsikálást. 1997-ben költözött a Budapest közelében, a Galga mentén fekvő Turára, ahol akkor még viszonylag élénken élt a 20. század első felében megalapozott népzenei-néptáncos hagyomány. Nem véletlen, hogy Kovács László (1908–1962) személyében ez a község adta az országnak az első Kossuth-díjas népművelőt – utal a tradíció erejére Balázs. Az akkor még pályakezdő cimbalmos a kilencvenes évek közepétől rengeteget járt gyűjtetni, és kutatásait a Galga menti vonósbandák című (hangzó melléklettel megjelent) könyvben összegezte, ami a Hagyományok Háza gondozásában jelent meg.

Ugyancsak a hagyományos népzenei vonalat erősítette a Cimbaliband 2015-ben megjelent lemeze (Moldva), amely Unger Balázsnak a moldvai csángók körében végzett gyűjtésein alapul. Itt általában nem is változtattak az autentikus dallamokon, de a hangszerelés azért jelentősen eltér az eredetitől. „Somoska volt a főhadiszállásunk, onnan indultunk gyűjteni. Rekecsinben még a legendás prímással, Mandache Aurellal is személyesen találkozhattam. A szinte kizárólag cigányok lakta Temelia faluban pedig úgy éreztem magam, mintha egy időutazás részese lennék, visszakerültem a 18-19. századba” – meséli Balázs. A Moldva egyébként a nyolcadik helyig jutott a World Music Charts Europe sikerlistáján.

Az új lemezre visszatérve Unger Gergő elmondta: a zenekar tagjai számára fontos a zöld gondolat és a környezetvédelem, de a cím mégsem erre utal. Az Újrahasznosítás azt jelenti, hogy teljesen új kontextusba helyezik, újraértelmezik a magyar és a balkáni népzene kincseit. Érdekesség, hogy – a régi magnetofonos népzenei gyűjtések emlékére – a Recycle nemcsak CD-n, hanem kazettán is megjelent. A lemezbemutató koncert február 25-én lesz a Fonóban.