Újrahasznosított folklórkincs

Publikálás dátuma
2016.12.23. 06:45
A Cimbaliband két-három évvel ezelőtt kezdett el népzenei alapra saját számokat írni FOTÓ: BORNYI MÁRTON
Recycle, azaz Újrahasznosítás címmel jelentette meg kilencedik nagylemezét a hazai világzenei színtér egyik legsikeresebb zenekara, a Cimbaliband. A címválasztással azt szeretnék kifejezni, hogy a magyar népzene, illetve a tágabb értelemben vett kárpát-medencei és balkáni folklórkincs populáris (már-már popzenei) környezetbe helyezve is képes élményt nyújtani, értéket teremteni. Új énekesnőjüket, Danics Dórát, valamint a zenekart alapító testvérpárt, Unger Balázst és Gergőt kérdeztük.

A beszélgetést a 2014-ben megjelent Vidámpark című albumtól indítottuk, mert egyrészt a Cimbaliband számára ez hozta meg az igazi áttörést és közönségsikert, másrészt a Recycle sok szempontból ennek szerves folytatása. Két-három évvel ezelőtt kezdtek el ugyanis népzenei alapra saját számokat írni, s ez – Unger Balázs cimbalmos-énekes, zenekarvezető szerint – „elindított egy lavinát. A Balatoni nyaraló című dalban például egy hagyományos dunántúli ugróst párosítottunk össze jamaicai ska zenével, s nem hittem, hogy ekkora sikere lesz. Vagy a Habiszti Gusztinak, ami voltaképpen egy budapesti roma-magyar szlengszótár, s közben egy olyan délszláv kólódallamra épül, amit régebben én gyűjtöttem Bogyiszlón.”

A Vidámpark megjelenése előtt évente 60-70 koncertjük volt, ami mostanra gyakorlatilag megduplázódott. A Cimbaliband ezáltal „főállású” zenekarrá vált, ami tagcserékhez vezetett, mert nem mindenki tudta összeegyeztetni a sok fellépést egyéb elfoglaltságaival. A rock and roll és a popzene világában való jártassága miatt „a cimbalom Chuck Berry-jének” titulált Unger Balázs és testvére, a rockzene felől jövő gitáros-énekes (Gergő) mellett velük maradt Solymosi Máté hegedűs-brácsás, viszont Tóth Gergely és Babos Lőrinc személyében új nagybőgős és dobos érkezett.

Fontos változás, hogy szeptemberben új énekesnő is csatlakozott hozzájuk. Danics Dóra a popzene világában, az X-Faktor televíziós tehetségkutatóban vált országosan ismertté, de régóta szereti a magyar népzenét és a balkáni muzsikát, sőt mobiltelefonjának csengőhangja már korábban is egy Cimbaliband-szám motívuma volt... „Teljesen más énekkultúrából jövök, ezért egyszerre nagy öröm és kihívás a Cimbalibanddel koncertezni, lemezt készíteni” – mondja Dóra. Az új lemezen vannak olyan dalok, amelyek már kifejezetten az ő énekhangjára készültek, de közben a régebbi repertoárt is folyamatosan tanulja.

Danics Dóra és az Unger testvérek is úgy látják: az autentikus népzene és az általuk játszott világzenei vagy éppen popos feldolgozások mesterséges szembeállítása teljesen értelmetlen és fölösleges; a két műfajt viszont érdemes mindig markánsan megkülönböztetni. „Itthon a táncházmozgalomnak és a tudományos igényű gyűjtéseknek köszönhetően szerencsére régóta zajlik a magyar népzene szisztematikus archiválása, megőrzése. A Balkán-félszigeten viszont – ami ugyancsak közel áll a szívünkhöz – ez nem történt meg, ezért a tradicionális népzene sokkal szabadabban keveredett új, populáris műfajokkal. Mi ezt az utóbbi közelítésmódot képviseljük: akár magyarul, akár szerbül, akár románul énekelünk, az a célunk, hogy a fiatalok felfedezzék: bátran hozzá lehet nyúlni az eredeti dallamokhoz, s ezekre a népzenei alapokra is lehet kiválóan bulizni” – mondja Unger Balázs.

Testvére, Gergő szerint ugyanakkor fontos elmondani a koncerteken, hogy az éppen megszólaló dalnak mi a népzenei gyökere. Szerinte ennek is köszönhető, hogy sok fiatal épp a Cimbaliband hatására kezdett hegedülni, nagybőgőzni vagy cimbalmozni. Felismerték ugyanis, hogy ezek a hangszerek ugyanolyan energiákat képesek felszabadítani, mint egy rockgitár, egy szintetizátor vagy egy profi dobfelszerelés.

Amikor a zenekarvezetőt, Unger Balázst arról kérdezem, hogy a látszólagos eltávolodás ellenére fontos-e még számára az eredeti formájában megszólaló magyar népzene, azt válaszolja: számára ez a mindennapi kenyér, ami nélkül el sem tudja képzelni a muzsikálást. 1997-ben költözött a Budapest közelében, a Galga mentén fekvő Turára, ahol akkor még viszonylag élénken élt a 20. század első felében megalapozott népzenei-néptáncos hagyomány. Nem véletlen, hogy Kovács László (1908–1962) személyében ez a község adta az országnak az első Kossuth-díjas népművelőt – utal a tradíció erejére Balázs. Az akkor még pályakezdő cimbalmos a kilencvenes évek közepétől rengeteget járt gyűjtetni, és kutatásait a Galga menti vonósbandák című (hangzó melléklettel megjelent) könyvben összegezte, ami a Hagyományok Háza gondozásában jelent meg.

Ugyancsak a hagyományos népzenei vonalat erősítette a Cimbaliband 2015-ben megjelent lemeze (Moldva), amely Unger Balázsnak a moldvai csángók körében végzett gyűjtésein alapul. Itt általában nem is változtattak az autentikus dallamokon, de a hangszerelés azért jelentősen eltér az eredetitől. „Somoska volt a főhadiszállásunk, onnan indultunk gyűjteni. Rekecsinben még a legendás prímással, Mandache Aurellal is személyesen találkozhattam. A szinte kizárólag cigányok lakta Temelia faluban pedig úgy éreztem magam, mintha egy időutazás részese lennék, visszakerültem a 18-19. századba” – meséli Balázs. A Moldva egyébként a nyolcadik helyig jutott a World Music Charts Europe sikerlistáján.

Az új lemezre visszatérve Unger Gergő elmondta: a zenekar tagjai számára fontos a zöld gondolat és a környezetvédelem, de a cím mégsem erre utal. Az Újrahasznosítás azt jelenti, hogy teljesen új kontextusba helyezik, újraértelmezik a magyar és a balkáni népzene kincseit. Érdekesség, hogy – a régi magnetofonos népzenei gyűjtések emlékére – a Recycle nemcsak CD-n, hanem kazettán is megjelent. A lemezbemutató koncert február 25-én lesz a Fonóban.

Hátrányos helyzetű családoknak játszik Ivancsics Ilona és társulata

Publikálás dátuma
2016.12.22. 17:16

Hátrányos helyzetű családok karácsonyát igyekeznek szebbé tenni az idei évadban tizedik jubileumukat ünneplő Ivancsics Ilona és Színtársai alkotóműhely tagjai december 27-én, Szentendrén, a PMK színháztermében. 

A magántársulat Rusz Milán: Jávor Pali nagy mulatása című zenés darabbal kedveskedik a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Gondozói Központ, A Családsegítő Központ pártfogoltjainak. Ivancsics Ilona alapító-művészeti vezető reméli, előadásukkal meglepetést és örömet okozhat azoknak, akiknek egyébként nincs lehetőségük színházba járni.

Akik csak filmvászonról ismerik a színészlegendát, Jávor Pált, talán nem is sejtik, milyen féktelen szenvedély jellemezte őt. A darab olyan eseményeket is bemutat a legendás színész életéből, amelyeket eddig még a színházi berkekben is csak kevesen ismertek. A cigány muzsikát szerető, nagy mulatós hírében állt Jávor Pál  57 esztendősen hunyt el, élete utolsó napjait a városmajori kórházban töltötte. A jávori anekdota szerint a nagy művész néhány nappal a halála előtt azonban még mulatott a kórház udvarán, két cigányzenész társaságában, akik társukat búcsúztatták. Jávor a szívéhez közel álló dallamokat hallva erőre kapott és lement a kórház udvarára együtt vigadni a zenészekkel, közben pedig elmesélte nekik életét és  gondolatait színházról, világról, filmről és szerelemről.

Rusz Milán, a Magyarországi Szerb Színház igazgatója és egyben a darab írója, rendezője a színész személyes levelei, börtönnaplója, valamint kollégák elmesélései alapján állította össze a darabot hosszas kutatómunka eredményeként.

A címszerepet Benkő Péter kétszeres Jászai Mari-díjas színész játssza, a muzsikusokat a rendező, Rusz Milán és Suki István, a Rajkó Művészegyüttes prímása alakítják. A darabban olyan híres magyar dallamok csendülnek fel, mint a Daru madár fent az égben, Hétre ma várom a Nemzetinél, a Fekete szárú cseresznye vagy a Deres már a határ.

Ivancsics Ilona, aki tíz évvel ezelőtt alapította meg alkotóműhelyét így fogalmazott: „Büszkeséggel tölt el, hogy 10. évadunkat kezdhettük idén ősszel. Visszatekintve az elmúlt esztendőkre, minden évadban átélhettük, hogy valamennyi előadásunkat teltházzal tisztelték meg. Mi egész évadban ünnepelünk, szeretném, ha Karácsonykor az örömünket megoszthatnánk azokkal, akiknek nincs lehetőségük színházba járni.” Színházvezetőként a nemzeti kultúra értékeinek ápolása mellett a legfontosabb feladatuknak a társulata közösségépítő tevékenységét tartja, ezért is reméli, hogy különleges estét ajándékozhatnak a hátrányos helyzetű családoknak.

Szerző

Átadták a Magyar Nyelvőr Díjakat

Átadták a magyar nyelv ápolásáért járó idei Magyar Nyelvőr Díjakat csütörtökön az Országházban.

Idén Szathmári István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a stilisztika iskolateremtő oktatója; Hőnyi Ede, a földrajzi nevek helyesírási szabályait megalkotó egyik tudós és Vanconé Kremmer Ildikó, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem docense vehette át az aranyszínű talapzaton álló, gravírozott tollat ábrázoló díjat és a vele járó pénzjutalmat.

Gál Emese határon túli pedagógus az erdélyi magyarság fennmaradása érdekében végzett oktatói, közösségszervezői munkájának elismeréseképpen a kuratórium döntése nyomán Magyar Nyelvőr elismerő oklevélben részesült.

Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, az átadó ünnepség védnöke elmondta: a magyar nyelvet különleges kincsnek tekintjük, hiszen a magyar nyelv az, amely képes kultúránkat megőrizni. Kiemelte: a kormány feladata, hogy nyelvünk ápolásán és a magyarság megőrzésén munkálkodjunk határon innen és túl. Hozzátette: a kormány ezért gazdasági programokat is indít a határon túl, mert az ottani magyar közösség gazdasági ereje képes megtartani a kultúrát és a nyelvet, másrészt óvodákat és iskolákat, templomokat is támogatnak a magyarság megmaradása érdekében. 

Hozzátette: a Magyar Nyelvőr Alapítvány önkéntes erővel foglalkozik nyelvünk ügyével, felkarolva és jutalmazva mindazokat, akik sokat tettek a magyar nyelv ápolásáért a határon innen és túl. A Magyar Nyelvőr Díjjal kitüntetetteket idén is három terület képviselői közül választotta ki a kuratórium: a határon túliak és a Magyarországon élők köréből, valamint azok közül, akik a legtöbbet tették az alapítvány céljainak megvalósításáért - emlékeztetett Keszi István alapítói képviselő.

A Magyar Nyelvőr Alapítvány célja, hogy az 1872-es Magyar Nyelvőr folyóirat szellemiségének megfelelően a magyar nyelv megőrzését, kutatását, ápolását szolgáló rendezvényeket, kiadványokat, törekvéseket támogassa a határainkon innen és a határainkon túl, valamint erkölcsi és anyagi elismerésként évről évre Magyar Nyelvőr díjjal jutalmazza az arra érdemes személyeket. A díjakat harmadik alkalommal adták át.

Szerző