Aranyvasárnap Budapesten

Népakarat, 1956. december 24.

December 23, délelőtt... Ma a szokottnál hosszabbak a sorok, de mintha türelmesebben várnának az emberek. Talán az ünnepi hangulat teszi. Aranyvasárnap van. Azt hihetnénk, hogy a Lehel téri piacon most a fenyőfa a legkeresettebb áru. Milyen tévedés! A piac sarkában magasra tornyosodik a fenyőhalmaz - csupa gyönyörű, három-négy méteres fa - de alig-alig érdeklődik iránta valaki.

- Az járt jól kérem, aki az utolsó pillanatra hagyta a karácsonyfa vásárlást - nevet Libái Elemér, a Budapesti Zöldség- és Gyümölcsszövetkezeti Vállalat fényőárusa. - Két-három nappal ezelőtt ádáz csata dúlt itt és semmi se volt drága, most meg a hivatalos áron alul adjuk a fákat. Látja itt ezt a három és félméterest? Tegnapelőtt még egy százasért adtuk volna, ma már ötven forintért megkaphatja. Közben ugyanis megérkeztek a külföldi szállítmányok, meg a maszekok is sokat hoztak vidékről, s most már bőséges a kínálat.

Még folytatná magyarázatát a szíves fenyőfaárus, ám egy fiatalasszony odakiált neki: "Kacsintson már ide is, fiatalember!" Félreértés ne essék: az egyik szép szál fenyőről van szó, arra kellene kacsintania a jóvágású fiúnak. Persze, az ő pillantása máshová is elkalandozik. De vesztére, mert a fiatalasszony parázs alkudozásba kezd, s ebbe, úgy látszik, belekalkulálja fekete szemének vonzerejét is...