Az irodalom végtelenül szűk kis kör

Fennállásának 25. évfordulóját ünnepli a K.u.K. könyvkiadó. Köves József újságíró, a kiadó életre hívója azóta vezeti a feleségével közösen megálmodott céget, de a nyolcvanhoz közeledve úgy érzi, szívesen átadná másnak a stafétabotot. A könyvkiadó lapunknak elmondta, a jobb években azt mondták rájuk, ők a „kis Európa Kiadó”, és volt kötetük, ami negyedmilliós példányszámban fogyott. Az évfordulóra Királyhegyi Pál összegyűjtött elbeszéléseit jelentette meg. Köves felidézte azt is, hogy Királyhegyi kis ember volt, széles vállal és remek humorral, a nőket pedig viccesen „kis kurváinak" hívta.

Amikor belépek a K.u.K könyvkiadó újlipótvárosi irodájába, azt hallom, hogy Köves József, a kiadó alapító-vezetője arról beszél lapunk fotósával, hogy milyen nehéz a könyvkiadás egy olyan kiadó számára, mint amilyen az övé. „Ha tényleg olyan baromi nagy bestseller külföldön egy könyv, akkor ahhoz nem is két-háromezer euró előleget, sokszor kétszer annyit is kérnek. Na, ahhoz aztán vagyon kell” – meséli. Aztán már hozzám is fordulva közli, éppen ezért ma egy kis vagy közepes kiadó szinte soha nem tudja megcsinálni a nagy dobást. „Ilyenkor, ha szarban vagyunk, jön az ötlet, hogy mit kellene tennünk. Én például vicceket gyűjtöttem, ebből lett ez a monstrum, A legnagyobb vicckönyv. Egyébként a vicces könyvek, füzetecskék, amik hol az én, hol a fiam munkái, nagy segítséget nyújtottak a nehézségek áthidalására” – vallja.

Hol jobb, hol kevésbé szerencsés időszakokról beszélünk, de ez huszonöt éve megy így. Köves József, aki az ELTE bölcsészkarán magyar nyelv-irodalom szakon végzett, újságíróként is dolgozott, de könyves tevékenységét már 1959-ben megkezdte az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál. Amikor eljött az 1991-es esztendő, Köves elhatározta, hogy nejével, Köves J. Juliannával közösen otthagyják akkori munkahelyeiket. Ekkoriban már egy Editorg nevű gazdasági munkaközösségben foglalkozott könyvkiadással. Feleségével úgy érezték, ha látnak olyan könyvet, amelyben van fantázia, amelyre nem csapott le még egyetlen kiadó sem, megcsinálják otthonról. Aztán később rájöttek, hogy a könyvkiadást megéri komolyabban művelni, s még azon évben létrehozták a K.u.K-t.

A K.u.K. nem az Osztrák–Magyar Monarchiára intézményeire utal (a k.u.k. jelentése kaiserliche und königliche, azaz császári-királyi). A mozaikszó a Köves und Köves megjelölést takarja, de ennek tisztázására Köves József levélben fordult Habsburg Ottóhoz. Az utolsó osztrák-magyar trónörökösnek azt írta, reméli, hogy nem érzi fricskának a dolgot. Habsburg titkárságvezetője örömmel tett eleget annak, hogy tolmácsolja főnöke jókívánságait, haragról pedig szó nem volt. A K.u.K. első kötete a Halál a Riviérán volt. „Ez egy vékonyka, puhatáblás krimi, a szerzője pedig J. J. Stone, aki magam voltam írói álnéven” – kezdi Köves József az irodájában ülve. „Mivel nem volt rá pénz, a borítót is én terveztem, körömollóval és ragasztóval. Mindenesetre elfogyott a kötet” – summázza. Érdekel, vajon a rendszerváltás után, amikor még nagyobb példányszámban jelentek meg és fogytak el a könyvek, körülbelül milyen példányszámmal indultak. A válaszra nem kell várnom, Köves hajszálpontosan tudja, hogy hétezer példányban jelent meg az a könyv.

Kövesék számára a kiadó volt a nagy álom. Lépésről lépésre bővítették kapcsolataikat, vásárlóikat, irodát pedig abban a vizafogói háztömbben találtak, ahol laknak. Amikor a 2000-es években a kiadó felfutott, már szűkösnek bizonyult az ingatlan. Ekkor átköltöztek egy szomszédos helyiségbe, de ez mára nagy, hiszen a cégnek alig van munkatársa. Köves vezeti a kiadót, a kereskedelmi ügyleteket és az adminisztrációt a felesége és menye intézi. A legtöbb feladatot már külsősök végzik, tavaly financiális okok miatt meg kellett válniuk két munkatárstól.

Az igazi fénykor már jócskán elmúlt. A sikerszéria a ’90-es évek második felében kezdődött, és eltartott a világgazdasági válságig. A könyvkiadó előveszi a katalóguslistáját, amelyet egy megtépázott iskolai füzetbe vezet, s arra kérem, összegezze az elmúlt huszonöt év fénypontjait. „Németül tudó ismerőseink hívták fel a figyelmünket Hans Habe életművére, különösen az Ilona című nyolcszáz oldalas művére. Egy ilyen testes regényt lefordíttatni, kiadni már akkor is oltári sok pénzbe került. A megjelentetéshez körülbelül egymillió forintra lett volna szükség, de még a nagy multik érdeklődését sem tudtam felkelteni. Végül éppen a Népszava kulturális rovatának adott interjúm rám irányította a Szekszárdi Nyomda igazgatójának a tekintetét. Azt mondta, ad nekünk egy jelentős összeget, ha náluk gyártjuk és ha nyereséges, valamennyit visszakér az összegből. Így is lett” – meséli büszkén.

Az azóta eltelt csaknem húsz évben az Ilona hét kiadást megért, összesen körülbelül harmincezer példányban fogyott. Az irodalmi érdeklődés fókuszpontjainak átkerülését bizonyítja, hogy amikor néhány évvel ezelőtt – szolid példányszámban – újranyomták, a kiadó szavaival élve, az már a kutyának sem kellett. „Igaz, mindig mondom: szerintem úgy is meg van az összes magyar háztartásban” – teszi hozzá nevetve.

A nagy sikerekhez tartozik az Illik tudni: a kulturált viselkedés szabályai című, Köves J. Julianna által jegyzett kötet, ami mintegy negyedmillió példányban fogyott. A legnagyobb vicckönyv harmincezerben, a Kis-nagy vicckönyv némileg kevesebb darabban ment el. „Az ezredforduló előtt rendszeresen jártunk Frankfurtba. A fiam ott látta meg a Bill Gates és a Microsoft regénye című könyvet. Azt mondta, apu, ez azonnal vegyük meg! Mármint nem a könyvet, hanem a jogot. Gondoskodom róla, hogy sok hirdetés legyen benne, ígérte. És a fejlődő magyar informatikai cégek tényleg sorban adtak hirdetéseket a kötetbe, amely ennek is köszönheti a három kiadást. Az ilyen sikerek miatt a jobb években úgy tartották, mi vagyunk a „kis Európa Kiadó” – igaz, akkor még az Európa is nívósabb, a mi helyzetünk is jobb volt. Egyébként mindig is vallottam, hogy mindent műfajt ki kell adnunk, ha jó könyvről van szó” – vallja Köves József.

Persze akadtak hullámvölgyek is az elmúlt negyedszázadban. Köves például nem igazán érti, a humoros regényekre miért nem volt valódi igény a piacon, de néhány pályakezdővel kapcsolatos negatív hangot is felidéz. Szalóczi Dániel fiatal író Csakrádfigyelős című verseskötetét szerették, de a Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak című furcsa, de annál érdekesebbnek ítélt regényét nem kapkodták el. Noha az irodalom híres arról, hogy egyes alkotókkal, irányzatokkal cudarul bánik, vannak, akik csak későn, de bekerülnek a fősodorba. Azt már Köves mondja, hogy egyébként is annyi fősodor van, hogy lassan az egyik már nem is ismeri a másikat. „Az irodalom végtelenül szűk kis kör. Az egyik szerzőnket, A. Túri Zsuzsát például beajánlottam az ÉS-be, de lebeszéltek azzal, hogy öreg a bemutatkozáshoz. Negyvenéves sincs” – teszi hozzá lakonikusan.

A K.u.K. a 25. évfordulót különlegességgel ünnepli. Októberben kiadták Királyhegyi Pál író-humorista összegyűjtött írásait. A lapunk karikaturistája, Pápai Gábor rajzaival illusztrált Nem fér a bőrébe című kötet abból az alapfeltevésből született, hogy Királyhegyi valaha legenda volt, és mindenki ismer legalább egy tőle származó/vele kapcsolatos anekdotát. Köves kutatta fel azokat az elbeszéléseket, amelyek kötetben csak elszórtan vagy soha nem jelentek meg. „Végigböngésztem az antikváriumok kínálatait, és alig találtam Királyhegyi-műveket. Az új feladat emiatt különösen vonzott. Az Királyhegyinél soha nem volt akadály, hogy mondjuk, ha az EST-lapokba leadott egy írást, azt a Pesti Naplónak is odaadja közlésre. Egyébként ez volt Karinthy és Kosztolányi módszere is. Előbbinek a titkára, Grätzer József, ahol lehetett, eladta a műveit” – vall a munkafolyamatról a szerkesztő-kiadó.

Köves a most megjelent kötetbe lapozva még arról beszél, hogy az Első kétszáz évem szerzője majdnem olyan finom novellákat is tudott írni, mint Hunyady Sándor, és olyan szép megfigyelései vannak Amerikáról, ahonnan a ’30-as évek elején tért haza, mint senki másnak. A humora is finom, jegyzi meg. Ahhoz képest mindenesetre, mint amilyen a civil életben volt, ugyanis Köves, aki találkozott vele, azt meséli, hogy Királyhegyi egy széles vállú kisember volt, aki a nőket gyakran viccesen „kis kurváimnak” szólította.

Szintén idén került fel a kiadó új megjelenéseinek listájára a Tarnovszka grófnő. Hans Habe könyve korábbi fordításban, de fiatalos borítóval csalogatja reménybeli olvasóit. A kiadóvezetőnek vannak még tervei, de másfél évvel 80. születésnapja előtt már átruházná a könyvkiadó vezetésének feladatát valakire. „Egyre nehezebb a könyvpiacon érvényesülni, másrészt vagyok annyira idős, hogy tudjam, valahol be kell fejeznem. Azt viszont nagyon szeretném, ha a kiadó fennmaradhatna, és találnék rá vevőt” – mondja. A helyzetük nehéz, tartozásokkal terhelt. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott az elmúlt negyedszázad teljesítménye, és az ígéret arra, hogy Köves egy esetleges átadás zökkenőmentességének érdekében egy-két évig még segítené az új tulajdonost.