Yehudi Menuhin évszázada

Publikálás dátuma
2016.12.28. 06:45
Yehudi Menuhin – csodagyerekből lett világutazó művész és humanitárius akciók szervezője FORRÁS: UNIVERSITY MUSICAL SOCIETY
Idén világszerte megemlékeztek a 20. század talán legnagyobb hatású hegedűművésze, a humanista elkötelezettségéről is közismert Yehudi Menuhin születésének centenáriumáról. A koncertek és fesztiválok mellett kiemelkedő jelentőségű az a nagy formátumú hanglemez-projekt, amelynek keretében 80 CD-n és 11 DVD-n, könyvvel és gazdag fotódokumentációval kísérve gyűjtötték egybe Menuhin 1929 és 1999 között készült felvételeit.

A The Menuhin Century (Menuhin évszázada) című életműkiadást az a francia író-filmrendező (és egyébként kitűnő amatőr hegedűs), Bruno Monsaingeon gondozta, aki korábban Glenn Gouldról és Szvjatoszlav Richterről készített dokumentumfilmjeivel, valamint zenei tárgyú interjúköteteivel vált nemzetközileg ismertté. Monsaingeon arra törekedett, hogy a 91 hanghordozó segítségével a maga teljességében mutassa be Menuhin organikus egységet alkotó, a virtuozitás mellett a muzikalitásra, az örök emberi értékekre fókuszáló hegedűművészi és karmesteri pályáját.

A gyűjtemény további (igaz, nem annyira zenei, inkább üzleti-kereskedelmi) érdekessége, hogy miközben Menuhin hét évtizeden át (1929-től haláláig) a patinás EMI kiadó exkluzív művésze volt, a centenáriumi kollekciót mégis a Warner Classics jelentette meg. A hanglemezipar régóta húzódó, súlyos válsága miatt ugyanis az EMI már nem létezik, egykori katalógusát a Warner gondozza.

A Történeti felvételek (The Historic Recordings) blokk lemezein letűnt idők nagyjait hallhatjuk dirigálni. Menuhin jórészt versenyműveket játszik, miközben a karmesteri pálca még olyan „ősbölények” kezében van, mint Edward Elgar, Charles Munch vagy Wilhelm Furtwängler. Menuhin hosszú, töretlenül sikeres pályájának keresztmetszetét adja A virtuóz és mérföldkő-felvételei (The Virtuoso and his Landmark Recordings) című, 13 CD-ből álló válogatás.

Monsaingeon hét lemezt állított össze koncerteken és fesztiválokon rögzített felvételekből. Az egyik legterjedelmesebb rész (20 CD) Menuhinnak négy évvel fiatalabb húgával, a zongoraművész Hephzibah-val közös produkcióit, csodálatos kamaramuzsikálásuk dokumentumait tartalmazza.

Az eddig felsorolt felvételeket persze az elkötelezett zenerajongók – főleg az idősebb nemzedékhez tartozók – jól ismerhetik. Van azonban egy olyan album is (22 CD), amely még számukra is a felfedezés örömét nyújtja. A Kiadatlan felvételek és ritkaságok (Unpublished Recordings and Raritites) kollekciója azokkal a bejátszásokkal kezdődik, amelyeket 1929 novemberében az akkor már kimagasló tehetségnek tartott 13 éves fiú készített egy londoni stúdióban. Bachot és Beethovent játszik – korát meghazudtoló érettséggel, egyszerűen, letisztultan.

Ugyanebben a sorozatban kapott helyet az a csodálatos Schubert kamarazenei album, amely a hatvanas évek derekán, ugyancsak Londonban készült, s amelyen Menuhin nem szólistaként, hanem vonósnégyes, illetve vonósötös tagjaként muzsikál. Ugyancsak a gyűjtők, zenei ínyencek számára készült a Nyugat és Kelet találkozása (West meets East) című album, amely Menuhin és a legendás indiai szitárművész, Ravi Shankar közös felvételeit tartalmazza, és nem CD-n, hanem régi feketelemezen (LP) látott napvilágot.

Menuhin egyébként is nyitott volt a más műfajokkal való párbeszédre: nemcsak Shankarral, hanem francia jazzhegedűs kollégájával, Stéphane Grappellivel is remek felvételeket készített. Aki pedig nem akarja ilyen mélységben megismerni Menuhin művészetét, de azért érdeklődik iránta, annak ott a – 91 lemezes, díszdobozos albummal egyidejűleg megjelent – három CD-ből álló Best Of-lemez, mint egyfajta ízelítő, színes kaleidoszkóp.

Yehudi Menuhin (1916–1999) életrajzát, pályafutását, példamutató humanitárius akcióit felesleges ebben a cikkben felsorolni – ezek magyar nyelven, akár az interneten is elérhetők. E centenáriumi megemlékezésben ezért csupán két, talán kevésbé ismert mozzanatra szeretnénk felhívni a figyelmet: Menuhin életművének a csodagyerek-létből eredő sajátosságára, valamint kodályi értelemben vett zenei népművelő tevékenységére.

Köztudott, hogy a csodagyerekként induló muzsikusok nagy része elkallódik – nem futja be azt a pályát, amit rendkívüli tehetsége alapján megérdemelne. Hogy Menuhin esetében nem így történt, sőt erényt tudott kovácsolni ebből, abban óriási szerepe volt kelet-európai gyökerű, zsidó polgári-értelmiségi családjának, amely kezdettől mértéktartóan, de következetesen támogatta művészi karrierjét. Háromévesen kezdett zenélni, s hétévesen már Mendelssohn Hegedűversenyét játszotta a San Francisco-i Szimfonikus Zenekarral. Szüleinek ekkor sikerült elnyernie egy vagyonos ügyvéd, Sidney Ehrman támogatását, akinek köszönhetően Európába mehettek tanulni.

A kisfiút óvták a talmi csillogástól, a virtuóz bravúrdaraboktól, sőt három évig egyáltalán nem engedték koncertezni: ez idő alatt a román zeneszerző-géniusz, George Enescu és a svájci-német hegedűművész, Aldolf Busch növendékeként olyan hatalmas tudást szerzett, hogy amikor 11 évesen, Beethoven Hegedűversenyével visszatért a New York-i Carnegie Hallba, ámulatba ejtette közönségét és a szakmát is. Első világkörüli turnéjára mégis „csak” 19 évesen, 1935-ben engedték el, amikor már minden szempontból érett művész volt. Édesanyja több mint száz, édesapja kilencven évig élt, hosszú időn át kísérték fiuk felívelő karrierjét, s Menuhin szinte minden interjúban elmondta, hogy szülei kitartása nélkül eltűnt volna a süllyesztőben.

A száz esztendeje született hegedűművész-karmester egyik legszimpatikusabb vonása volt, hogy fiatalabb kollégáiban sohasem riválist látott, hanem kifejezetten segítette őket. Nagy-Britanniában és Svájcban saját iskolát alapított, világszerte mesterkurzusokat tartott. Ma már nem sokan emlékeznek arra, hogy 1975-ben, az UNESCO égisze alatt Menuhin kezdeményezte A Zene Világnapja (október 1.) megünneplését. „Azt szeretném, ha ezen a napon nemcsak a koncerttermekben, rádióban és televízióban szólalna meg a zene, hanem spontán megnyilvánulásként, utcákon és tereken is mindenki muzsikálna. A régi németalföldi tekerősöket, a nápolyi énekmondókat, francia trubadúrokat juttatja ez eszembe, s mindezt érdemes újra életre kelteni” – fogalmazott a Zene Világnapja torontói alapítólevelében.

Gyász! Meghalt Carrie Fisher, a Star Wars Leia hercegnője

Publikálás dátuma
2016.12.27. 20:04
FOTÓ: Getty Images/Paul Archuleta
Carrie Fisher pénteken kapott szívinfarktust egy Londonból Los Angelesbe tartó repülőgépen, a fedélzeten újra kellett éleszteni. Ma reggel hunyt el a kórházban, ahová szállították.

Az utasok között volt egy orvos, aki szakszerűen le tudta vezényelni az újraélesztést. A vészhelyzet 15 perccel leszállás előtt történt. Landolás után Fishert mentővel egy közeli kórházba szállították, vasárnapra úgy tűnt, stabilizálódott az állapota, de Los Angeles-i idő szerint kedd reggel 8:55-kor a 60 éves színésznő már nem ébredt fel - írja az Index

A színésznő halálhírét családja jelentette be.

Carrie Fisher 1956. október 21-én a kaliforniai Beverly Hillsben született az Amerikai Egyesült Államokban, Eddie Fisher énekes és Debbie Reynolds színésznő gyermekeként. Nagyszülei apai ágon oroszországi zsidó bevándorlók voltak. Fiatalabb testvére Todd Fisher, apai ágú féltestvérei Joely Fisher és Tricia Leigh Fisher - írja a Wikipédia

Amikor Carrie két éves volt, szülei elváltak, és apja Elizabeth Taylor színésznőt vette el feleségül. A rákövetkező évben anyjának Harry Karl, egy cipőbolthálózat tulajdonosa lett a férje. Szülei úgy gondoltak, hogy Carrie is a családi üzletbe fog beszállni. A Beverly Hills gimnázium diákja volt, de később otthagyta, és édesanyjával járta az országot. Első színészi szereplése az Irene című, 1973-as Broadway-darabban volt, amelyben a főszerepet anyja játszotta.

Kicsivel később beiratkozott a London’s Central School nyelv- és drámaszakára, ahol 18 hónapig tanult. Első szereplésére 1975-ben, a Sampon című Hal Ashby-filmben került sor, olyan sztárokkal, mint Warren Beatty, Goldie Hawn és Lee Grant.

1977-ben megkapta a Csillagok háborúja című filmben Leia Organa hercegnő szerepét. A filmben többek között Mark Hamill-lel és Harrison Forddal játszott együtt. A Csillagok háborújának átütő sikere után vált igazán híressé. Leia hercegnő karaktere igazi árucikké vált: a műanyagból készült figurák valósággal elárasztották az Egyesült Államok játékboltjait. 1978-ban ismét Leia hercegnő szerepét játszotta a Star Wars Holiday Special című tévéfilmben.

Fisher játszott a Blues Brothers című mozifilmben, amelyben Joliet Jake bosszúálló exszeretőjét alakította, majd nem sokkal később a Broadwayn is játszott a Censored Scenes from King Kong című előadásban. Ebben az évben mutatták be a Csillagok háborúja trilógia második részét, A Birodalom visszavágot, amiben ismét Leia hercegnőként szerepelt, majd három évvel később harmadszor magára öltötte Leia szerepét. A Jedi visszatérben viselt, jelképpé alakult metál bikininek köszönhetően Fisher rövid időre valóságos szexszimbólummá vált. 1982-ben ismét fellépett a Broadwayn.

1985-ben szerepelt a Magas barna férfi felemás cipőben című filmben, Tom Hanks partnereként. Woody Allen 1986-os vígjátékában, a Hannah és nővérei-ben is kapott egy szerepet. 1987-ben jelent meg Carrie Fisher Képeslapok a szakadék széléről című regénye, amiből szinte azonnal bestseller lett. A könyv nagyrészt személyes élményein alapul, olyanokon, mint például a drogfüggősége.

Kisebb szerepet kapott Kevin Smith Jay és Néma Bob visszavág című 2001-es komédiájában, amiben egy apácát alakított. 2005-től 2011-ig a Family Guy című tévésorozatban Angelát alakította.

A 2015-ben bemutatott Csillagok háborúja VII-ben is szerepet kapott, az idős Leia Organa tábornokot, az ellenállás vezetőjét alakította.

Szerző
Frissítve: 2016.12.27. 22:53

Magányosan halt meg George Michael

Publikálás dátuma
2016.12.27. 15:00
FOTÓ: MJ Kim/Getty Images
Magányosan halt meg karácsony reggelén angliai otthonában George Michael.

Az 53 éves korában elhunyt popvilágsztár partnere, Fadi Fawaz a The Daily Telegraph című konzervatív brit napilapnak elmondta: ő találta meg barátját holtan karácsony első napján. Azt tervezték, hogy aznap együtt ebédelnek, és amikor átment George Michaelhez, hogy felébressze, az énekes már nem élt, "egyedül, békében halt meg, ágyában fekve (...) Nem tudjuk, mi történhetett" - idézi a brit lap keddi kiadása a néhai szupersztár barátját, aki mesterfodrászként a brit celebvilág számos hírességét is visszatérő ügyfelei között tarthatja számon.

A Telegraph név nélkül idézett forrásokra hivatkozva felfedte azt is, hogy George Michael az utóbbi egy évben egyre súlyosabb heroinfüggőséggel is küszködött. A lapnak nyilatkozó egyik bennfentes forrás szerint az énekes több ízben is sürgősségi ellátásra szorult; egy ízben túladagolás miatt kellett kórházba vinni. "Heroint használt. Csoda, hogy szervezete egyáltalán eddig bírta" - idézte forrását a keddi The Daily Telegraph.

George Michael menedzsere, Michael Lippman szerint az énekes halálát hirtelen szívmegállás okozta. A brit lapnak nyilatkozó szakemberek szerint a hirtelen szívhalál gyakori a heroinfüggőségben szenvedők körében.

Az énekest már korábban is többször bajba sodorták szenvedélybetegségei. A popsztár például 2010 nyarának egy hajnalán Range Rover terepjárójával hajtott be az igen jómódú észak-londoni Hampstead kerület egyik fotószaküzletébe. A kiérkező rendőrök a járó motorú kocsiban találtak rá, zsebében marihuánás cigarettákkal.

Michael azonnal elismerte, hogy marihuánát szívott és nyugtató hatású szereket is bevett, mielőtt a volán mögé ült; ezek nyomait a későbbi rendőrségi laborvizsgálat ki is mutatta vérében. George Michaelt mindezért nyolc hét szabadságvesztésre ítélték - ebből négy hetet le is ült -, és öt évre eltiltották a járművezetéstől.

Három évvel korábban százórányi közmunkára ítélték és két évre bevonták a jogosítványát, miután szintén bódult állapotban húzták ki az út közepén álló Mercedeséből London egyik forgalmas főútvonalán. Tavaly az a hír terjedt el róla a brit sajtóban, hogy miután kokainfüggővé is vált, titokban egy évet töltött egy svájci rehabilitációs intézetben, ahol havi 190 ezer fontba (70 millió forintba) kerül a kezelés.

Öt éve, 2011 telén saját szavai szerint is épphogy túlélte hirtelen rátört tüdőgyulladását, amellyel egy bécsi kórházban kezelték csaknem egy hónapig. Hírek szerint az énekes egy ideig válságos állapotban volt. Az apai részről görög-ciprusi származású művész ezt maga is megerősítette, miután hazatért Angliába, mondván: a bécsi kezelés alatt voltak időszakok, amikor "egy hajszálon múlott", hogy életben marad-e.

George Michael a Symphonica címmel kezdett, Budapestet is érintő óriás koncertturnéjának 14 előadását volt kénytelen lemondani annak idején a súlyos betegség miatt. A Telegraph keddi beszámolója szerint a BBC-t néhány évvel korábban arra kérte, hogy ne adjon le egy vele készült interjút. A 2007-ben készült interjúműsorban állítólag arról beszélt, hogy évek óta nem merte alávetni magát HIV-szűrésnek, mert félt, hogy az eredmény pozitív lenne. A lap forrásai szerint az énekes "legalább egy" korábbi partnere a HIV-vírus okozta betegségben halt meg.

George Michael az 1980-as évek elején gyermekkori barátjával, Andrew Ridgeleyvel alapított Wham! duó tagjaként vált ismertté, majd szólókarrierjével is hatalmas sikert aratott. Csaknem négy évtizeden átívelő pályafutása alatt több mint 100 millió albuma fogyott, hét felvétele a brit slágerlisták első helyére került, lemezeiért három Brit Awards- és két Grammy-díjat vehetett át.

Szerző

Kapcsolódó

Meghalt George Michael