Örömmel láttuk a TV-ben a miniszterelnök bejelentését - körülötte az idős hölgykoszorúval -, hogy az élet kétharmadát megélve milyen komoly összeg üti a markunkat. Először az 1,6 százalékos nyugdíjemelés, továbbá 10 000 forintos karácsonyi ajándék. Mire költsük? Ilyen gáláns, komoly ajándékot igazán meg kellene becsülni, az önök millióival szemben. Önök lebecsülnek minket, pedig önöknek is vannak idős szüleik, hozzátartozóik. Van-e tudomása nagyjainknak arról, hogy havonta érkezik a postán hozzánk a mentőszolgálattól, a Vakok Intézetétől, a leukémiás gyermekeket segítő alapítványtól, és hosszan sorolhatnám a segítséget kérő alapítványoktól kapott udvarias leveleket és a mellékelt csekkeket. Mi küldünk pénzt neki, bízom benne, hogy önök is ezt teszik. Gondolom, megtehetik. Vagy talán nem is hallottak róluk? Pedig azok, akik a levelet küldik, írják hús-vér emberek, nem maguknak kérik a támogatást, nem stadionok létesítését és más hanyagolható építkezések létrehozását fizetik ezekből a forintokból. Szegény az ország, nem tudják? Eszükbe jut-e – mint Mátyás királynak jutott- elmenni a nép közé, meggyőződni a kisemberek sorsáról? A király csak tudni akarta, hogyan él a népe. Ez most nem divat, mindenki éljen úgy, ahogyan tud.