Téli mentési gyakorlat

Publikálás dátuma
2016.12.30. 06:17
Fotó: Tóth Gergő
Mentési bemutatót tartott tegnap a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság a budapesti Naplás-tónál. Ezúttal azt modellezték, hogyan mentenek ki valakit, ha beszakadt alatta a jég. 

A gyakorlat célja, hogy felhívja a figyelmet a nyílt, befagyott vízfelületen való tartózkodás veszélyeire és a biztonságos sportolás szabályaira, valamint a kialakult veszélyhelyzetek megoldására. A gyakorlaton bemutatták, miként lehet a bajbajutottakat kimenteni.

Szerző

Jó iramban az anarchia felé

Publikálás dátuma
2016.12.30. 06:14

Szakmai körökben nagy vihart kavart cikkünk, mely szerint akár évi 6–10 milliárd is megtakarítható lenne a szabálysértési szankciórendszer részleges átalakításával. A területen érintett szakemberek szerint viszont a közterület-felügyeletek kivéreztetése a cél, ami anarchiához vezethet. A káosz a bliccelni szándékozóknak jön jól, az önkormányzatokat viszont kifosztja a törvény. Kiderül, mi a különbség a szabálysértés és a szabályszegés között.

Évente mintegy 700–900 ezer szabálysértési szankciót szabnak ki a hazai hatóságok, de ez nem vezetett a szabálykövetés látványos javulásához – derítette ki a Magyar Helsinki Bizottság kutatása, amint arról lapunk is beszámolt. Az új szabálysértési törvény 2012 áprilisi hatályba lépése óta megháromszorozódott az olyanok száma, akik – mivel nem képesek befizetni a sokszor irreálisan magas bírságokat – szabálysértések miatt kerülnek börtönbe.

Írásunk nagy vihart kavart a kérdést közelebbről ismerő közterület-felügyeletek körében.

Az általunk megszólaltatott – státuszuk miatt névtelenséget kérő - szakemberek szerint ezúttal is olyan véleményformálók szólaltak meg a kérdésben, akiket a tények ismeretének hiánya nem akadályoz az állásfoglalásban.

Szabálysértés avagy szabályszegés

A törvény három szervezetet jogosít fel szabálysértési hatósági kompetenciák gyakorlására: a rendőrséget, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, és a kormányhivatalokat. A közterület-felügyeleteket nem. Márpedig a szabálysértési/szabályszegési bírságok jelentős részét a fővárosi kerületekben és számos városban a helyi önkormányzatok rendészeti szerveként létrehozott, hatósági jogkörrel nem rendelkező közterület-felügyeletek vetik ki. A szakemberek – ellentétben a Helsinki Bizottság munkacsoportjával - mégis a közterület-felügyeletek kompetenciájába sorolt szabálysértések és szabályszegések kezelésének néhány anomáliájára szeretnék felhívni a jogalkotók figyelmét. Évi több százezer intézkedésről, bírságolásról, és ezek következményeiről van szó.

A Helsinki Bizottság által támogatott munkacsoport azon szörnyülködik, hogy a „sokszor irreálisan magas bírságok miatt” napjainkban átlagosan naponta négyszáz szabálysértő kerül börtönbe fizetésképtelensége miatt, de éppen a lényeget hagyja figyelmen kívül.

A közlekedési jogsértésekre - szabálysértések és szabályszegések - miatt kivetett bírságok pontos összegét két kormányrendelet határozza meg. Ezek nem ,,tól-ig" jellegű előírást tartalmaznak, hanem pontosan meghatározzák a bírság összegét, tehát nem mérlegelhetők a körülmények. A jogsértések nagyobbik részét a jogalkotó szabálysértésnek, kisebbik hányadát szabályszegésnek minősítette. Hogy mi volt a szelekció alapja, arra az általunk megkérdezett jogászok és közlekedési szakemberek közül senki sem tudja a választ. Pedig nem mindegy.

Ha valaki véletlenül nem veszi észre a mozgássérültek parkolóhelyére figyelmeztető megkopott útburkolati jelet, szabálysértést követ el, amelynek büntetési tétele 50 000 forint. Ha harminc napon belül nem fizeti be, a közterület-felügyelet feljelentést tesz az ügyben, ami a helyszíni bírságot pénzbírsággá változtatja: ennek összege éppen kétszerese az ötvenezernek. Az ügy hat hónapig nem évül el.

Más a szabályszegés. Ha egy vezető figyelmen kívül hagyja a balra kanyarodás tilalmára figyelmeztető jelzőtáblát, a bírság ebben az esetben is 50 000 forint. De vigyázat! A szabályszegés esetében, amelynek elévülési ideje két év, nincs jelentősége annak, hogy a szabályszegő mikor fizeti be, az összeg akkor sem változik, ha a jogsértő megvárja, amíg a felügyelet közigazgatási eljárást kezdeményez vele szemben vagy adók módjára behajtják.

De van még egy nagyon fontos különbség a szabálysértés és a szabályszegés között. Az előbbit ugyanis minden különösebb nehézség nélkül meg lehet úszni büntetés nélkül is – ellentétben az utóbbival.

Ha egy kisnyugdíjas véletlenül elkövet egy közlekedési szabálysértést, rosszabb esetben százezer forintos tartozással kell szembenéznie. De a közterület-felügyeletek tapasztalatai szerint a nyugdíjasok inkább nem esznek, de befizetik a bírságot. Pedig el is kerülhetnék azt, mindössze arra a jogosultságra kellene hivatkozniuk, mely lehetővé teszi a tanúvallomás megtagadását abban az esetben, ha közeli hozzátartozóval kapcsolatban kellene terhelő nyilatkozatot tennie. Így a tisztességes emberek kilátástalan helyzetbe kerülhetnek egy banális tévedés miatt, és útjuk akár a fogházba is vezethet. Miközben rutinos, gyakorló szabálysértők egy magabiztos nyilatkozattal rendre megúsznak mindenféle szankciót.

Tovább lazul a fegyelem

2012-ig a költségvetési törvény úgy rendelkezett, hogy az önkormányzat területén kivetett és befizetett szabálysértési bírság teljes egészében a település bevétele. Ez tette lehetővé a közterület-felügyelet létrehozását, amely számos más feladatot is elláthat.

2012-ben a szabályt megváltoztatták: a szabálysértési bevételeket át kellett utalniuk a Magyar Államkincstár számlájára. Hogy ne kelljen szélnek ereszteni a közterület-felügyelőket, a szabályszegésekért kivetett bírságokat az önkormányzatok megtarthatták.

A jogszabály a józan ésszel előre látható eredményre vezetett. Azok a néhány fős vidéki közterület-felügyeletek, melyek korábban is csak hetenként alig néhány bírságolással éltek, „jobb a békesség” alapon szinte teljesen felhagytak a szabálysértések szankcionálásával. A nagyvárosi, és kerületi felügyeletek pedig, amelyek korábban a helyi rendőrséget meghaladó nagyságrendben büntették a közlekedési és más, a hatáskörükbe utalt szabálysértéseket, lassan, de határozottan „átálltak” a szabályszegések, és a helyi önkormányzati rendeletek megsértését jelentő magatartásformák szankcionálására - melyek bevétele az önkormányzatnál maradva még éppen lehetővé tette ezeknek a szervezeteknek a fenntartását.

Nem kétséges, hogy a helyzet a közlekedési fegyelem további lazulásához, romlásához vezethet.

Kincstári számlaszám a sárga csekken

Jelenleg minden egyes, közlekedési és más szabálysértés miatt kezdeményezett közterület-felügyeleti intézkedés valamennyi költségét a helyi adófizetők finanszírozzák. Az ő forintjaikból tartják fenn a közterület-felügyeletet is. A kivetett szabálysértési bírság viszont teljes egészében az államkincstárt gyarapítja. Igaz, rohamosan csökkenő mértékben. Kinek jó ez? – teszik fel a kérdést az érintettek.

A jövő év első napjától viszont ismét módosították a költségvetési törvényt, jelentős fejtörést okozva a felügyeleteknél dolgozó szakembereknek, jogászoknak. A szabálysértési bírságok ugyanis már csak az államkincstár számlájára fizethetők be. Ez azt jelenti, hogy a „sárga csekken” már eleve a kincstári számlaszám szerepel majd.

A rendelkezés viszont a „központi költségvetési szervekre” vonatkozik, a közterület-felügyeletek pedig nem azok. Jelenleg tehát senki sem tudja, hogy pontosan hogyan kell értelmezni a jogalkotói szándékot.

Ami viszont biztos: a településeknek a jövőben maguknak kell fizetniük a közterület-felügyeletek minden költségét, viszont azok bevételeinek többségét elviszi az állam.

Nem fizetnek majd, de kit érdekel…?
Érdekes helyzetet teremt majd, hogy a szigorúan vett központi költségvetési szervezetek (mint például a rendőrség, vagy a kormányhivatalok) sem kérhetnek le adatokat az államkincstár számlájával kapcsolatosan, nemhogy a közterület-felügyelők. A településeknek a kivetett szabálysértési bírságok „életciklusának” figyelemmel kísérésére tehát nem lesz módjuk.
Nem tudható, hogy a bírságot kivető szervezet honnan értesül majd arról, hogy a szabálysértő befizette-e határidőn belül a pénzt, továbbá a megfelelő összeget fizette-e be, vagy annál kevesebbet – esetleg véletlenül többet, ami visszajár. Minden egyes helyzet újabb, más és más intézkedést igényelne, más és más jogkövetkezménnyel. De vajon érdekel ez egyáltalán valakit?

Szerző

Jó iramban az anarchia felé

Publikálás dátuma
2016.12.30. 06:14

Szakmai körökben nagy vihart kavart cikkünk, mely szerint akár évi 6–10 milliárd is megtakarítható lenne a szabálysértési szankciórendszer részleges átalakításával. A területen érintett szakemberek szerint viszont a közterület-felügyeletek kivéreztetése a cél, ami anarchiához vezethet. A káosz a bliccelni szándékozóknak jön jól, az önkormányzatokat viszont kifosztja a törvény. Kiderül, mi a különbség a szabálysértés és a szabályszegés között.

Évente mintegy 700–900 ezer szabálysértési szankciót szabnak ki a hazai hatóságok, de ez nem vezetett a szabálykövetés látványos javulásához – derítette ki a Magyar Helsinki Bizottság kutatása, amint arról lapunk is beszámolt. Az új szabálysértési törvény 2012 áprilisi hatályba lépése óta megháromszorozódott az olyanok száma, akik – mivel nem képesek befizetni a sokszor irreálisan magas bírságokat – szabálysértések miatt kerülnek börtönbe.

Írásunk nagy vihart kavart a kérdést közelebbről ismerő közterület-felügyeletek körében.

Az általunk megszólaltatott – státuszuk miatt névtelenséget kérő - szakemberek szerint ezúttal is olyan véleményformálók szólaltak meg a kérdésben, akiket a tények ismeretének hiánya nem akadályoz az állásfoglalásban.

Szabálysértés avagy szabályszegés

A törvény három szervezetet jogosít fel szabálysértési hatósági kompetenciák gyakorlására: a rendőrséget, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, és a kormányhivatalokat. A közterület-felügyeleteket nem. Márpedig a szabálysértési/szabályszegési bírságok jelentős részét a fővárosi kerületekben és számos városban a helyi önkormányzatok rendészeti szerveként létrehozott, hatósági jogkörrel nem rendelkező közterület-felügyeletek vetik ki. A szakemberek – ellentétben a Helsinki Bizottság munkacsoportjával - mégis a közterület-felügyeletek kompetenciájába sorolt szabálysértések és szabályszegések kezelésének néhány anomáliájára szeretnék felhívni a jogalkotók figyelmét. Évi több százezer intézkedésről, bírságolásról, és ezek következményeiről van szó.

A Helsinki Bizottság által támogatott munkacsoport azon szörnyülködik, hogy a „sokszor irreálisan magas bírságok miatt” napjainkban átlagosan naponta négyszáz szabálysértő kerül börtönbe fizetésképtelensége miatt, de éppen a lényeget hagyja figyelmen kívül.

A közlekedési jogsértésekre - szabálysértések és szabályszegések - miatt kivetett bírságok pontos összegét két kormányrendelet határozza meg. Ezek nem ,,tól-ig" jellegű előírást tartalmaznak, hanem pontosan meghatározzák a bírság összegét, tehát nem mérlegelhetők a körülmények. A jogsértések nagyobbik részét a jogalkotó szabálysértésnek, kisebbik hányadát szabályszegésnek minősítette. Hogy mi volt a szelekció alapja, arra az általunk megkérdezett jogászok és közlekedési szakemberek közül senki sem tudja a választ. Pedig nem mindegy.

Ha valaki véletlenül nem veszi észre a mozgássérültek parkolóhelyére figyelmeztető megkopott útburkolati jelet, szabálysértést követ el, amelynek büntetési tétele 50 000 forint. Ha harminc napon belül nem fizeti be, a közterület-felügyelet feljelentést tesz az ügyben, ami a helyszíni bírságot pénzbírsággá változtatja: ennek összege éppen kétszerese az ötvenezernek. Az ügy hat hónapig nem évül el.

Más a szabályszegés. Ha egy vezető figyelmen kívül hagyja a balra kanyarodás tilalmára figyelmeztető jelzőtáblát, a bírság ebben az esetben is 50 000 forint. De vigyázat! A szabályszegés esetében, amelynek elévülési ideje két év, nincs jelentősége annak, hogy a szabályszegő mikor fizeti be, az összeg akkor sem változik, ha a jogsértő megvárja, amíg a felügyelet közigazgatási eljárást kezdeményez vele szemben vagy adók módjára behajtják.

De van még egy nagyon fontos különbség a szabálysértés és a szabályszegés között. Az előbbit ugyanis minden különösebb nehézség nélkül meg lehet úszni büntetés nélkül is – ellentétben az utóbbival.

Ha egy kisnyugdíjas véletlenül elkövet egy közlekedési szabálysértést, rosszabb esetben százezer forintos tartozással kell szembenéznie. De a közterület-felügyeletek tapasztalatai szerint a nyugdíjasok inkább nem esznek, de befizetik a bírságot. Pedig el is kerülhetnék azt, mindössze arra a jogosultságra kellene hivatkozniuk, mely lehetővé teszi a tanúvallomás megtagadását abban az esetben, ha közeli hozzátartozóval kapcsolatban kellene terhelő nyilatkozatot tennie. Így a tisztességes emberek kilátástalan helyzetbe kerülhetnek egy banális tévedés miatt, és útjuk akár a fogházba is vezethet. Miközben rutinos, gyakorló szabálysértők egy magabiztos nyilatkozattal rendre megúsznak mindenféle szankciót.

Tovább lazul a fegyelem

2012-ig a költségvetési törvény úgy rendelkezett, hogy az önkormányzat területén kivetett és befizetett szabálysértési bírság teljes egészében a település bevétele. Ez tette lehetővé a közterület-felügyelet létrehozását, amely számos más feladatot is elláthat.

2012-ben a szabályt megváltoztatták: a szabálysértési bevételeket át kellett utalniuk a Magyar Államkincstár számlájára. Hogy ne kelljen szélnek ereszteni a közterület-felügyelőket, a szabályszegésekért kivetett bírságokat az önkormányzatok megtarthatták.

A jogszabály a józan ésszel előre látható eredményre vezetett. Azok a néhány fős vidéki közterület-felügyeletek, melyek korábban is csak hetenként alig néhány bírságolással éltek, „jobb a békesség” alapon szinte teljesen felhagytak a szabálysértések szankcionálásával. A nagyvárosi, és kerületi felügyeletek pedig, amelyek korábban a helyi rendőrséget meghaladó nagyságrendben büntették a közlekedési és más, a hatáskörükbe utalt szabálysértéseket, lassan, de határozottan „átálltak” a szabályszegések, és a helyi önkormányzati rendeletek megsértését jelentő magatartásformák szankcionálására - melyek bevétele az önkormányzatnál maradva még éppen lehetővé tette ezeknek a szervezeteknek a fenntartását.

Nem kétséges, hogy a helyzet a közlekedési fegyelem további lazulásához, romlásához vezethet.

Kincstári számlaszám a sárga csekken

Jelenleg minden egyes, közlekedési és más szabálysértés miatt kezdeményezett közterület-felügyeleti intézkedés valamennyi költségét a helyi adófizetők finanszírozzák. Az ő forintjaikból tartják fenn a közterület-felügyeletet is. A kivetett szabálysértési bírság viszont teljes egészében az államkincstárt gyarapítja. Igaz, rohamosan csökkenő mértékben. Kinek jó ez? – teszik fel a kérdést az érintettek.

A jövő év első napjától viszont ismét módosították a költségvetési törvényt, jelentős fejtörést okozva a felügyeleteknél dolgozó szakembereknek, jogászoknak. A szabálysértési bírságok ugyanis már csak az államkincstár számlájára fizethetők be. Ez azt jelenti, hogy a „sárga csekken” már eleve a kincstári számlaszám szerepel majd.

A rendelkezés viszont a „központi költségvetési szervekre” vonatkozik, a közterület-felügyeletek pedig nem azok. Jelenleg tehát senki sem tudja, hogy pontosan hogyan kell értelmezni a jogalkotói szándékot.

Ami viszont biztos: a településeknek a jövőben maguknak kell fizetniük a közterület-felügyeletek minden költségét, viszont azok bevételeinek többségét elviszi az állam.

Nem fizetnek majd, de kit érdekel…?
Érdekes helyzetet teremt majd, hogy a szigorúan vett központi költségvetési szervezetek (mint például a rendőrség, vagy a kormányhivatalok) sem kérhetnek le adatokat az államkincstár számlájával kapcsolatosan, nemhogy a közterület-felügyelők. A településeknek a kivetett szabálysértési bírságok „életciklusának” figyelemmel kísérésére tehát nem lesz módjuk.
Nem tudható, hogy a bírságot kivető szervezet honnan értesül majd arról, hogy a szabálysértő befizette-e határidőn belül a pénzt, továbbá a megfelelő összeget fizette-e be, vagy annál kevesebbet – esetleg véletlenül többet, ami visszajár. Minden egyes helyzet újabb, más és más intézkedést igényelne, más és más jogkövetkezménnyel. De vajon érdekel ez egyáltalán valakit?

Szerző